Románia biztonságszolgáltatóból fenyegetett országgá vált

A hazai hivatalosságok diskurzusában, aggasztó bürokratikus tehetetlenségi erő nyomán, még mindig találkozunk a „biztonságszolgáltató Románia” kifejezéssel.

Valamikor 1997 után jelent meg ez a kifejezés, amikor Románia fokozta NATO-csatlakozási erőfeszítéseit. Jelöltsége jobb alátámasztása érdekében érveket keresve, Bukarest azt találta ki, hogy

a volt Jugoszláviától őt megkülönböztető antitézist és a tudatosan vállalt pozitív nemzetközi szerepét emeli ki.

Miközben a Jugoszláv Föderáció az etnikumok közötti összecsapások káosza és vadsága közepette összeomlott, Románia rendelkezett a politikai intelligenciával e csapda elkerüléséhez. Bevonva a magyar kisebbséget egy nehéz, de tartalmas párbeszédbe és főleg – 1997-től kezdődően – meghívva a magyarokat a kormányba, a románok képesek voltak szilárd partnerséget kiépíteni magyar honfitársaikkal, eléggé gyakorlatiasan ahhoz, hogy megkönnyítse a felvételünket a NATO-ba és az EU-ba.

A magyar kollégák, nyilvánvaló módon, ugyanolyan mértékben megérdemlik méltatásunkat e közös sikerhez nyújtott hozzájárulásukért.

Miközben a szerb nacionalisták – szélsőséges, sőt fasiszta viselkedéseikkel – bizonytalanságot sugároztak, a románok tapintat és párbeszéd révén, pragmatikus engedményekkel hozzájárultak saját országuk békés fejlődéséhez és – főleg – megszilárdították a Balkán regionális stabilitását. Különben így jelent meg a Nyugat-Balkán kifejezés is, e „rossz hírű” európai régió instabil és veszélyes térségére, hogy a békés stabil rész, Kelet-Balkán, Szlovénia, Románia, Bulgária tovább haladhasson euro-atlanti pályáján.

A biztonságszolgáltatói képet a Románia által a NATO és az EU nemzetközi biztonsági misszióban vállalt jelentős, sőt, masszív részvétel is megerősítette. Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Afganisztán, Irak mind-mind a világ olyan térségei, ahol a román katonák, csendőrök vagy rendőrök különféle nemzetközi missziókban vettek részt, mandátumok és helyzetek széles skáláján, melyek egy része magas kockázati fokozatú volt. A „biztonságszolgáltató Románia” kifejezés nem volt demagóg, hanem tettek és – ez a legfontosabb – még áldozatok is alátámasztották.

Hazánk nemzetközi becsületét a román katonák különféle hadműveleti színtereken elszenvedett veszteségei szentesítik. Bukarest legalább e téren felemelt fejjel foglalhatta el helyét a NATO-ban és az EU-ban.

Míg e kifejezés használatát éveken keresztül a románok erőfeszítései és áldozatai indokolták, mára kiürült és már a szövetségeseinknek sem jelent semmit.

Ám ennél még súlyosabb, hogy mivel nem tükrözi helyesen azokat az időket, melyeket most átélünk, továbbá a nemzetközi rendszer jelentősen megnövekedett veszélyességét, az új fenyegetéseket és sebezhetőségeket, melyekkel Románia szembesül, a szóban forgó kifejezés hamis biztonságérzet keltésével félrevezeti a román polgárt. Már nem lehetünk biztonságszolgáltatók, amikor országként súlyos, sőt, növekvő biztonságdeficittel szembesülünk. Az utóbbi évekbeli nemzetközi fejlemények miatt csökkent a nemzetbiztonság foka, Románia súlyos védelemdeficittel szembesült. Nemzeti érdekei és a jogos demokrácia- és szabadságtörekvéseinek alátámasztásához szükséges értékek sokkal jobban ki vannak téve a veszélyeknek, sokkal sebezhetőbbek a növekvő fenyegetésekkel szemben.

Bárki, aki a nyugati politikai vezetők diskurzusait elemzi, amikor a nemzetközi életről beszélnek, megfigyelheti, hogy egyre gyakrabban használják a „veszélyes” szót. Franciaország elnöke, Emmanuel Macron az első világháború végének századik évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken hazájára nézve veszélyesnek írta le a nemzetközi helyzetet. Az AEÁ elnöke pedig, amikor az új nemzetbiztonsági stratégiát mutatta be az amerikai közvéleménynek, „rendkívül veszélyesnek” írta le azt a globális környezetet, melyben az AEÁ-nak tevékenykednie kell. Nem utolsó sorban a NATO főtitkára a The Guardian újság által ismertetett egyik nyilatkozatában arra figyelmeztetett, hogy a Szövetség a kommunizmus bukása utáni legveszélyesebb nemzetközi időszakon megy keresztül.

Ezért javaslom azt, hogy a román hivatalosságok hagyjanak fel a „biztonságszolgáltató Románia” kifejezés használatával.

Már semmire sem szolgál nekünk, már nem tükrözi a kor szellemét. A dolgok jobbra fordulására vonatkozó remények keltésével félrevezeti a román közvéleményt. Ahogy a krónikás már korábban is leírta, most újra „nagy bizonytalanság vár földünkre és ránk is”.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.