Románia 10 millió románt hagyott magára. Bezzeg Magyarország!

Éljen a Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ közötti barátság! Budapest nemcsak gazdasági, hanem kulturális és sportprojekteket is finanszíroz Románia területén. Két labdarúgócsapat, az I. ligás sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK és a III. ligás FK Csíkszereda 6,5 millió eurós finanszírozást kapott a magyar kormánytól.

Budapest további több tízmillió eurót költ el minden évben Románia területén a magyar kisebbség különféle egyesületeinek és alapítványainak támogatására, hogy azok

hangsúlyosan románellenes jellegű programokat, konferenciákat, könyvkiadásokat, civil akciókat finanszírozzanak.

Románia kormánya figyelmen kívül hagyja Magyarország kormányának mindezen barátságtalan akcióit.

Bukarest siralmasan kínlódik megünnepelni a Nagy Egyesülés Centenáriumát. Eddig nem sikerült neki. Csak vérszegény, társadalmi vagy érzelmi hatás nélküli akciók voltak, melyek nem keltik fel a hazafiasság, a románizmus, az idők és a történelem viszontagságai által nagyon próbára tett ezredéves nemzethez való tartozás érzését.

Ez a nemzet csökönyösen ki akar tartani és túl akarja élni az évszázadokat a barbár támadásokkal és a XX. századi területvesztésekkel szemben. De ha nekünk nem sikerült az Egyesülés Centenáriuma,

a magyaroknak biztosan sikerülni fog „Trianon Centenáriuma”.

A magyar kormány minden évben több százmillió eurót fordít propagandára, manipulálásra, a történelmi igazság misztifikálására és eltorzítására. Sohasem nyugodtak bele Erdély átengedésébe Romániának.

Attól kezdve a mai napig a visszaszerzéséért küzdenek. 2020 küszöbén nagyon közel állnak majd e célkitűzésük eléréséhez. A nemzetközi közvélemény és számos nyugati kancellária nyitottságot tanúsít Magyarország követelései iránt. Románia kormányai 1990 óta túl gyengék voltak ahhoz, hogy hatékonyan visszaverjék Magyarország revizionista követeléseit.

A román politikusok nyilvános diskurzusában az utóbbi csaknem 30 évben felkarolt negativizmus és fatalizmus nagyon rossz szolgálatot tett Romániának, ami a fejlődéshez és jóléthez teljes mértékben kötelező feltételeket, a percepciót, a kedvező hozzáállást és a bizalmat illeti. Az 1990 utáni förtelmes diplomáciánkkal olyan ország képét sugároztuk kifelé, mely

nem kormányozható és kerülendő, velejéig korrupt, befolyását, hírnevét és tekintélyét tekintve pedig irreleváns.

Le a kalappal Orbán előtt, ahogyan megvédi és megóvja a Magyarország határain kívüli magyar kisebbségét. Románia kormányának is ezt kellett volna tennie. A román állam magukra hagyta a Maros, Hargita és Kovászna megyékben élő saját polgárait, elmagyarosodásra és etnikai tisztogatásra ítélve őket. A román állam magára hagyta a Magyarország, Szerbia, Bulgária, Ukrajna, Görögország és Albánia területén élő csaknem 2 millió románt, arománt, vlachot.

Miközben Románia megteremtette a feltételeket a Románia területén élő összes kisebbség számára a nemzeti identitás plenáris megnyilvánulásához, elismerve jogukat a saját anyanyelvükön zajló oktatáshoz, a szakmai és politikai karrierhez, hivatalból adva egy-egy képviselői mandátumot minden kisebbségnek, a magyar kivételével, az utóbbinak ugyanis 30 képviselője van az ország Parlamentjében, a Romániával szomszédos országokban élő román kisebbséget társadalmilag, politikailag és vallási szempontból háttérbe szorítják.

Csaknem 10 millió román él az ország határain kívül, szétszórva a bolygó felszínén, zömmel olyan országokban, mint Olaszország, Spanyolország, Németország, Izrael, Franciaország, Nagy-Britannia, AEÁ.

Tesz értük valamit a román állam? Semmit.

Nem is kell meglepődnünk azon, hogy annyira széttöredezett és néhol románellenes diaszpóránk van. A román nemzetnek meg kell becsülnie a fiait és a lányait, bárhol is lennének. Márpedig erről feledkeztünk meg a sehonnan sehová tartó dicsőséges átmenet utóbbi 30 évében, a nemzeti és állami identitás széthullásának 30 évében.

A Gazdasági Minisztérium és a Vállalkozói Környezet Minisztériuma szervezésében két héttel ezelőtt Albániában jártam egy küldöttséggel. Több mint 400 000 aromán él Albánia területén. Az albániai arománok elnöke, Eli Collaku Ion Caramitru színész unokaöccse.

Az arománoknak mindig kiváló üzleti érzékük volt, ezért ma is több mint 10 millió eurós árbevételű cégeket birtokolnak, nagyon sok területen kvázi monopolhelyzetben. A Tiranában eltöltött három nap alatt meglátogattuk az arománok néhány gyárát és termelőcsarnokát. Volt egy vállalkozói ügyekről szóló konferenciának szentelt napunk is.

Felszólaltak a román kormány, az albán kormány képviselői, román és albán üzletemberek. Nekem is volt egy rövid felszólalásom, melyben arra biztattam a két ország üzletembereit, hozzanak létre mindkét félnek hasznos kereskedelmi társulásokat. Mivel mind Romániának, mind Albániának kiváló fejlődési potenciálja van.

Voltak a teremben idős, 70-80 év körüli arománok. Az állami himnusz felcsendülésekor felálltak, kővé merevedtek mellükre tett kézzel, a nemzeti himnusz sorait mormolva, miközben patakokban folyt a könnyük. Az albániai, görögországi, ukrajnai, szerbiai, bulgáriai, magyarországi románok,

akiknek még azt a jogukat sem ismerték el, hogy nemzeti kisebbség legyenek,

legfeljebb csak etnikai vagy nyelvi csoportok, nagyobb románok és hazafiak, mint nagyon sok anyaországi román.

Ez a román nemzet igazi drámája. Ezekben az elnyomott románokban a frusztráció és a magukra hagyatottság akut érzése honol. Albániában már csak három román templomunk van, mind be van zárva, mert a Román Pátriárkia nem szíveskedett papot küldeni, miközben több mint 15 000 papja van ugyanennyi templomban Románia területén.

Románia tiranai nagykövete, Mircea Perpelea jelenlétében felhívtam Natalia Intoterót, a határon túli románokért felelős minisztert, hogy megkérdezzem tőle, mit tesz a román állam az Albánia területén élő aromán kisebbségért. Nem elégített ki a válasza. Meg kellett volna nyitnia egy tájékoztatási központot, de a bürokrácia és a Külügyminisztérium tisztviselőivel kialakult nézetkülönbségek miatt még ezt sem sikerült megvalósítani.

Nyilatkozatok és politikai szinten oly sokat teszünk a határon túli románokért, de a valóságban és konkrétan semmit. Abban az évben, amikor a Nagy Egyesülés Centenáriumát ünnepeljük, össze kellene zárnunk, hidakat és kezeket kellene nyújtanunk az itteni és a világszerte élő románok között. Isten éltessen benneteket, kedves románok, bárhol is legyetek!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.