Igaz, Anibal Cavaco Silva jobbról cselezett, ahol az illiberalizmus, úgymond, otthon van. Mégpedig azért, nehogy az EU-szkeptikus baloldal elhúzzon. És máris borul a bili Luzitániában!
Oda kell figyelni a teljesen rendkívüli portugáliai politikai helyzet által küldött jelzésekre, ahol
kell egy ország elnökének megakadályoznia az euroszkeptikus és Európa-ellenes pártok hatalomra kerülését.
„Ez a legrosszabb pillanat demokráciánk alapjainak radikális megváltoztatására. A demokrácia 40 éve alatt Portugália egyetlen kormánya sem függött az Európa-ellenes erők, vagyis azoknak az erőknek a támogatásától, melyek a lisszaboni szerződés, az adóügyi szerződés, a növekedési és stabilitási paktum eltörlése, valamint a monetáris unió felbomlása, vagy Portugália euró-övezetből való kilépése mellett kampányoltak, ugyanakkor a NATO felszámolására is törekedve”, érvelt Anibal Cavaco Silva portugál elnök.
Ezért úgy döntött, hogy a volt jobbközép miniszterelnököt, Pedros Passos Coelhót bízza meg kormányalakítással, akinek koalíciója valóban megnyerte a választást (37%), megelőzve a szocialistákat (32%) és a Baloldal és Kommunisták Tömbje koalíciót (18%). Ami azt jelenti, hogy a baloldali erőknek együttesen abszolút többségük van a Parlamentben, aminek alapján közülük kellett volna miniszterelnököt kijelölni. Az elnök figyelmen kívül hagyta ezt a hagyományt, bejelentve, hogy
inkább a biztonságot és a nemzetközi partnerek előtti hitelességet választja.
Ami hihető érv, tekintettel arra, hogy (továbbra is) óriási igény van a nyitott pénzforrás (Világbank, IMF és Európai Bizottság) érintetlenül hagyására, hiszen még csak nemrég kezdett érezhetővé válni egy enyhe gazdasági növekedés. Ebben az értelemben igaz, hogy a baloldaliak és a kommunisták szövetségének hatalomra kerülése ugyanolyan jelzés lenne a nemzetközi pénzügyi intézmények (és nemcsak ezek) számára, mint amilyen a Sziriza görögországi győzelme volt, a mára már közismert következményekkel. Ha erről van szó, akkor a portugál elnök jogosan mondja: „Kötelességem mindent megtenni, hogy megelőzzem hamis üzenetek küldését a pénzügyi intézmények, a befektetők és a piacok felé.”
Valóban, bár a nemzeti tartalékok egy része helyreállt (a likviditások most elérik a 8 milliárd eurót), az IMF szerint az ország gazdasági helyzete „rendkívül sebezhető” maradt. Az államadósság jelenleg a GDP 127 százaléka, a teljes adósság pedig eléri a GDP 370 százalékát. Ez az a gazdasági helyzet, mely könnyen felrobbanhat, legalább olyan súlyos következményekkel, mint a görögországi, és ennek a gazdasági és társadalmi légkör hosszú távú destabilizálódása lehet a következménye.
Elkerülhető egy ilyen helyzet? Az elemzők szerint nagyon nehezen. Sokan attól tartanak, hogy
amennyiben a szocialistákból, a Baloldal és Kommunisták Tömbjéből álló többség vagy elutasítja a beiktatását, vagy megakadályoz majd minden későbbi kormányzati döntést. A második esetben ez azt jelentené, hogy egy évre ténylegesen leállna a politikai és gazdasági élet, mert előrehozott választást legkorábban jövő nyáron lehet tartani.
Ezek után mégis mi marad az európai intézmények által éveken keresztül oktatott demokratikus játékszabályokból? Egyértelmű: az attól való rettegés, hogy Európában valahol megismétlődhet a görögországi helyzet (Sziriza), odavezet, hogy rendkívül egyértelműen lemondanak a kritériumokról és a klasszikus viselkedésekről, a félelmeknek megfelelő mértékű erővel lépve fel. Könnyen érthető, de nehezebben elfogadható (ha egyáltalán), ha hosszú távon gyakorlattá válik, mert ezáltal a nemzeti politikai élet kizárólag a nemzetközi pénzügyi intézmények játékának, követelményeinek és nyomásainak rendelődik alá.
Nálunk is hallottuk ezt az elméletet, mely szerint a lakosságra kényszerített áldozathozatalok jelentik a nemzeti túlélés biztosításának egyetlen elfogadható módját. Túl sok vita nélkül, egyszerűen elnöki politikai döntéssel, melyet aztán mindenféle fenntartások nélkül támogatott egy jobboldali kormány. Pontosan ezek a fajta lépések vezettek a görögországi és most a portugáliai (és nemcsak itteni) politikai eredményekhez, vagyis társadalmi szinten egy virulens reakcióhoz, megnyitva az utat a szélsőségesség, az euroszkeptikus, vagy Európa-ellenes diskurzus ennyire erős megnyilvánulása előtt.
Az a gond, hogy amint az Görögország példájából látszik, ez a fajta diskurzus, amint politikai platformmá válik, miután jelentős szavazatszázalékok gond nélküli megszerzéséhez, vagy akár a választás megnyeréséhez is vezetett, azonnal óriási elakadást is okozott. És mint látható, ezt lehetetlen megoldani rendkívül jelentős engedmények elfogadása nélkül, melyekre azért van szükség, hogy ugyanazok a nemzetközi intézmények újra némi lélegzetvételhez juttassanak. Melyeket a kampány alatt a legfőbb ellenségnek és a kíméletlen és mindent uraló kapitalista korrupció jelképének neveztek.
Mi a helyes? A nép hangját, mely – ahogy mondani szokták – sohasem téved (ebből következik a népszavazás mint legfőbb konzultálási és döntéshozatali mechanizmus gondolata)? Vagy ellenkezőleg, a politikai döntést, melyet állítólag a nemzet felsőbb érdekei nevében hoznak meg és mely megfordíthatja a nép szavazatának értelmét?
Rövidebben, még ha ezzel a szakadék felé nyílik egyirányú út, akkor is vita nélkül el kell fogadni, ha a nép szavazata ezt az irányt diktálják?
Ez költői és – ebből következően – teljes mértékben felesleges kérdés? Egyáltalán nem, mert pontosan ez a dilemma kezdi nyugtalanítani az európai döntéshozókat, tekintettel arra, hogy a közeljövőben legalábbis meglepőnek jósolt eredmények várhatók több EU-államban tartott választásokon, melyekhez társulnak még azok a centrifugális mozgások, melyeket Nagy-Britannia EU-ból történő esetleges jövőbeni kilépése generálhat.
Ezért aztán nagyon, nagyon figyelmesen hallgatjuk Jeroen Dilsselbloem, az euró-övezet elnökének szavait:
Ha így van, akkor mi biztosít stabilitást? Milyenfajta modell hozhat nekünk stabilitást, jólétet és társadalmi békét? Félek megjósolni azt a választ, melyet most az euró-övezet vezetője adhatna. És még jobban félek attól, hogy a jövőbeni körülmények akár indokot is szolgálhatnak egy ilyenfajta válaszra. Lehetséges? A portugál döntés csak a kezdete annak, ami valójában egy új politikai modell valósága lehet? Vagy, ami hihetőbb, egy figyelmeztetés arra, ami a standard európai viselkedés lehet majd a következő nagy gazdasági válságra adott reakció előkészítésében.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.