A farkát csóváló szocdem kutyáról. Meg az igazi Vezérről. Meg a hallgatag elnökről. Meg a bunkóról. Andrei Pleșu írása.
Manőverekben és – mondjuk úgy – „sokszínűen” szürke politikai kommentárokban fuldokolva léptük át az évek közötti határvonalat. Szürke, azaz valódi nagyság nélküli, kidomborodás nélküli, elképzelés nélküli, de sokszínű, vagyis tiritarka, zajos, helyben topogásokkal és középszerű cselekkel teli. Nem akarom az általános fecsegést a saját szórakásommal szaporítani.
Nem akarok én is Sevil Shhaideh asszonyról vagy a Dragnea és Tăriceanu urak által két harcias hangon megénekelt elnöki felfüggesztésről okoskodni, vagy arról a „bölcsességről”, mellyel az ország nagykutyái megmentették hazánkat egy fenyegető politikai válságtól, vagy az elnöki minimalizmusról és így tovább. De nem állhatom meg, hogy ne készítsek egy gyors stilisztikai elemzést. Ne tegyek közzé néhány kommentárt, nem arról, hogy mit tettek és mit fognak tenni, hanem arról, hogy miként, a cselekvés módjáról. Arról, hogy mi illik és mi nem illik, amikor arra kaptál felhatalmazást, hogy reprezentatív módon táncolj a közéletben. Röviden, az udvariasságról, illendőségről, jómodorról, stílusról.
De a hivatalos tisztséggel kapcsolatos egyes szokásokról, néhány „technikai” dologról is. Az elnöki hivatallal kezdem.
Némiképp ebben bíztunk, amikor a szózuhatagos, zajos gyorsaság, túlburjánzó diskurzus évei után megszavaztuk. Másrészt a fejedelmi diszkréció sem megoldás, főleg akkor, amikor nemzeti érdekkel kapcsolatos döntésekről van szó. Amikor az ország elnöke elutasít egy miniszterelnöki javaslatot, akkor muszáj többet mondania egy „nem”-nél. Különben fenntartja a kétértelmű, hamis titokzatossági, okkult motivációs, egy demokratikus országra nézve egészségtelen légkört. De a politikusok nagyon is értenek hozzá, miként mondjanak valamit anélkül, hogy mindent elmondanának, megfelelően becsomagolják a be nem vallhatót, a titkot megőrizve „oldják fel a titkot”… Mindent egybevetve, lehetett volna rugalmasabb, tisztázóbb retorikai eljárásokat találni ahelyett, hogy egyszerűen magára csukta az ajtót. És általában véve, az elnöknek – úgy gondolom – valamivel bőbeszédűbbnek, egyértelműbbnek kell lennie a társadalmilag és politikailag feszült pillanatokban. Más szóval, azt vetem Iohannis úr szemére, hogy improduktív módon összekeveri az „egyenlő távolság tartását” és a „teljes hiányt”. Az emberek mégiscsak tudni szeretnék, hogy mit és miként gondol az ország első embere, miként mérlegel egyik vagy másik helyzetben, hogyan akarja „lépésről lépésre” gyakorolni a tisztségét.
„Technikai” jellegű sutaság volt a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) Sorin Grindeanu úr javaslása utáni első sajtókonferenciája is. Már régóta világos számomra, hogy Liviu Dragnea úr veszélyesebb, mint Victor Ponta. Pontánál minden (amúgy elég banális) hiba szem előtt van. Két szóból, három viccelődésből és négy pofátlanságból könnyen megállapíthatod, kivel állsz szemben. Dragnea úr kevésbé átlátható. A bajusza mögé rejti (szó szerint…). De nála sem tökéletes az agyafúrtság. Az igazi agyafúrt,
Ellenkezőleg. Egyenes, bármiféle obskúrus számítások, intrikák és rejtett ambíciók feletti embernek mutatja magát. Márpedig Dragnea úr a legkisebb erőfeszítést sem teszi azért, hogy uralja a cselezését. Iohannis úr ellentéte. Nem diszkrécióval, tömörséggel, egyszerűséggel akar érvényesülni. Hanem, mint az említett sajtókonferencián, egy ilyenfajta üzenetet kíván eljuttatni hozzánk: „Figyelem! A nagyfőnök én vagyok! Én osztom a kártyákat! Én vagyok a ’Főni’! Én, nem ez a kölyök, aki itt csóválja – parancsra – a farkát mellettem!” Ez nagyon rossz kezdés Grindeanu úr részéről. Nagy erőfeszítésébe kerül majd, hogy emancipálni tudja magát a „főnök” gyámkodása alól, képes legyen valamennyire tompítani azt a győzelmi mámort, aminek a „pártember” nem tudott ellenállni, és a saját nevében kormányozni. Azért van egy szövetségese: Dragnea úr hiúsága. Tapasztalatból tudom, hogy a hiúság végül ostobává, kicsivé, sebezhetővé tesz. Ez az egész „titanomachia”, sajnos, a mi bőrünkre zajlik majd. (És apropó, nem komikus dolog arról értesülni, hogy a PSD „kormányprogramja” „még” ismeretlen a javasolt személy számára? Hogy majd „menet közben” fogja megtanulni? Naivan azt hittük, a választási harc során még az ország legeldugottabb sarkában tevékenykedő utolsó PSD-tag is kívülről fújta. Fenét! Úgy tűnik, egyedül Dragnea úr ismeri valójában. „A párt én vagyok!”, mondja, a bajusza alatt, a „Nap-elnök”…).
Most áttérek Tăriceanura. Már beszéltem róla vagy kétszer, meglepetten, hogy egy alapjában véve ennyire jól nevelt fiú, ennyire
Nagyjából két hete „informálisan” találkozott az ország elnökével. A szövetségese tettén meglepődött Dragnea úr „egy kicsit furcsának” tartotta ezt a lépést. A megbeszélés témája iránt érdeklődő újságíróknak Tăriceanu úr talányosan ezt válaszolta: „nem volt intézményes beszélgetés”, „az egyszerű logika (sic!) majd segít önöknek” megérteni, hogy miről volt szó (?), „ennél többet nincs mit mondanom”. Majd egy másik kontextusban azt sugallta, hogy a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) vezetését kínálták fel neki. Majd még később, Shhaideh asszony elutasítása után arra figyelmeztette az országot, hogy az elnök bevallotta neki, totális háborút akar a PSD-vel és egyetlen pészédést sem nevez majd ki a kormány élére. Nos, akkor miért nem követte el ezt a nevetséges indiszkréciót már a legeslegelején, rögtön a nagy találkozás után? Vagy ez egy „egyszerű logikai” ügy volt, amelyet ki kellett volna találnunk? Akárhogy is volt, e harcias nyilatkozat után Iohannis úr miniszterelnöknek jelölte Grindeanu urat, vagyis pont a PSD egyik „ifjú reménységét”. Azon túlmenően, hogy mit mondott vagy nem mondott Iohannis úr a Tăriceanu úrral folytatott megbeszélésen, az, ahogy a legfőbb szenátor a neki legmegfelelőbb pillanatban „leleplezte” a magas szintű beszélgetés témáját (mégiscsak az állam első két emberéről van szó), stilisztikai szempontból több mint bírálandó cselekedet.
Azok, akik felnevelték Tăriceanu urat, elmagyarázhatták volna neki, hogy az ilyesmit általában „bunkóságnak” nevezik. De Tăriceanu úr megnyugtatott minket a PNL elnöki tisztségének elfogadását illetően. Nem akarja! A PNL-nek „ideológiai tisztázásra van szüksége”. A Iohannis úrral folytatott párbeszéd elkerülhetetlenül felidézte bennünk az ALDE (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) elnökének „hamis tanúvallomási” gondjait. A liberálisok ideológiai tisztázatlanságával kapcsolatos ügy pedig (nem mintha nem lenne igaz…) mégiscsak egy dicsőséges politikai lázálmot jelez. Éppen az ALDE beszélt „ideológiai tisztázásról”? Miféle tisztázás? Liberális-szocialista? Ellenzékien kormánypárti? Balosan jobboldali? Nem ártana, ha Tăriceanu úr egy kicsit „Popescubb” lenne, vagyis számunkra is egy kicsit érthetőbb… Amúgy túl kemény (románul „tare” – a szerk.)! Túlságosan Tăriceanu!
Úgy tudom, egy hölgy távozott az Antena 3 stúdiójából, miután az adó egyik állandó meghívottja azt magyarázta neki, hogy azért nincsenek autópályáink, mert a külföldön dolgozó románok nem fizetnek adót (Cosette Chichirău USR-s politikus és Mugur Ciuvică vitájáról van szó – a szerk.). Pontosabban mondva a hölgy miatt. Nem megyek bele a „vita” témájába. Csak annyit jegyzek meg, hogy a kérdéses „elemző” olyan valaki, akinek a tényleges kompetenciáiról senki sem tud semmit. Nem tudjuk, mivel is foglalkozik valójában, mit tett egész életében, milyen érdemek alapján beszélhet estéről estére a nemzetnek az igazságról. Ezen kívül kiabál, üvöltözik, megszakítás nélkül beszél, beleszólva a többi meghívott esetleges válaszába, betonszilárdságú meggyőződése és (izom nélküli) verekedős agresszivitása van. Mielőtt az adó egyfajta Terentéjévé (a 20-as évek egyik hírhedt banditája – a szerk.) vált volna, azt hiszem, életemben két-három ízben láttam korábban, hol vigyázzállásban, csecsebecsékkel, Emil Constantinescu irodájának ajtajában, hol Adrian Năstase által üldözötten, már nem emlékszem, miféle botrányban. Amúgy állandóan ugyanazt a rosszkedvűséget mutatja, ugyanazt a mániákus-megrögzött diskurzust, ugyanazt az uralhatatlan bárdolatlanságot. Ha ismerősök lennénk, azt tanácsolnám neki, kezdjen bele valamilyen értelmesebb foglalkozásba. Vannak a megélhetésnek hatékonyabb módjai is, mint folyton a mások nyakán lógni… De úgy tűnik, ez az ember elengedhetetlen az adó számára, mely pontosan úgy „tevékenykedik”, ahogy elvárják tőle: bunkósbotként… Mit mondhatnék még? Mondd meg, kik az elengedhetetlen embereid és megmondom, ki vagy.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Továbbá ha hirtelen felindulásból kivágná a diófát az udvarán, ne tegye!
Országszerte elkezdődött a medvevadászat, az idén elfogadott vadászati és vadgazdálkodási törvény alapján 2024-re és 2025-re összesen 426 medvét tudnak kilőni a vadászegyesületek. Környezetvédő civil szervezetek a bírósághoz fordultak a jogszabály ellen.
A szavazópolgárok álmai meghallgatásra leltek… és azonnal beindultak a szülési fájdalmak. Itt is az új baba (értsd, országprojekt): szép és jó és kedves…, hiszen még nem lehet számonkérni.
A keresőcsapatok kedden délután megtalálták a kiskorút, aki a Szovátához tartozó Szakadát település erdei területén tűnt el a délben.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.