Pax Mafiotica

Mottó: „A történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy a jóknak szóló törvények a gonoszok törvénytelenségeire adott reakcióként születnek” (Publius Cornelius Tacitus)

A „Pax Mafiotica”-ban a Zsarolás a király. A Zsarolás kényszeríti ki a döntést és határozza meg a végkifejletet. A „Pax Mafiotica” csak a gazdasági rabszolgaság helyzetében lévő országokban és

a korbácsütéseket abszurd, megmagyarázhatatlan módon feltétlenül elfogadó népeknél lehetséges.

A „Pax Mafiotica” világában a háború döntetlent jelent, az ostobák költségén. A Zsarolás a saját védelmi és érdekszférájába von be minden döntéshozót. Ami pedig a döntésképességet illeti, az a szülőkön keresztül öröklődik a hajdani Román Kommunista Párt, illetve a kasztba való belépéssel a Szekuritátéból származó Szolgálatok esetében.

A „Pax Mafiotica” hatalomra kerülésével a nép legalább néhány nemzedékre teljes rabszolgaságba süllyed. Egymagában a román népnek nincs esélye leküzdeni a „Pax Mafiotica” üszköt és az azt támogató kölcsönös zsarolási láncolatot, mert a „Pax Mafiotica” birtokolja a megtorlási eszközöket: csendőrség, szolgálatok, ügyészség és különféle beavatkozási és propagandaeszközök.

A románokat a „Pax Mafiotica”-ba egyesült kommunista nomenklatúra és a klientúrája irányítja.

Ez a szerencsétlen valóság valami mást is jelent: a „Pax Mafiotica” híján van a skrupulusoknak és odáig is képes elmenni, hogy saját érdekei védelme érdekében és a birodalmak és gazdasági nagyhatalmak támogatásával szétveri a román államot.
Az utóbbi 20 évben a „Pax Mafiotica” fokozatosan szerezte meg a hatalmat az aktákkal és kielégített szenvedélyekkel zsarolható kamarilla-álértelmiségiek megfizetett árulása közepette. De itt nem szabad megfeledkeznünk a román nép és főleg a nagyvárosok sajnálatos polgári passzivitásáról sem.

A „Pax Mafiotica”-t csakis úgy lehet felszámolni, ahogy azt az 1945–1955-ös években behozták: külföldi beavatkozással.

A „Pax Mafiotica” tisztában van ezzel a veszéllyel és ezért adta el a pénzügyi nagyhatalmaknak az ország nemzeti szuverenitását és gazdasági függetlenségét, melyek radikális beavatkozásokra lehettek volna képesek, ahogy azt megtették a Ceauşescu-rezsim esetében.

Románia ásványforrásai, erdői, ingatlantőkéje és főleg a nép védelmének tudatos elhanyagolása, az élelmiszer-kódex kísérleti bevezetése, a versenyképes kutatásnak a hasonló jellegű nyugati profilokkal szembeni tudatos szétverése által, ezeket mind felkínálta a „Pax Mafiotica” a gazdasági nagyhatalmaknak, cserében védelmet kapott egy lázadásra készülő néppel szemben.

Egyetlen gyógyulási lehetőség van, nevezetesen:

a múltban ne legyenek olyan bűneid, melyekkel megzsarolhatnak, a jelenben legyél megfélemlíthetetlen, a jövőre nézve pedig zárd el a legtökéletesebb lakattal a gondolataidat és az érzéseidet. Mert a patológiából tudjuk, hogy nem a mikrobák agresszivitása a fő ellenség, hanem a szervezet sebezhetősége.

Ha pedig figyelmesebben megnézik a „Pax Mafiotica”-t, könnyen láthatják majd, hogy nulla az emberi érzékenysége és nulla mértékben tekinti modellnek Istent. Ezzel szemben ravaszságtöbbletet és gonoszságtöbbletet láthatunk, öncélként. Teljhatalmuk egyenlő a jelen idejű pokollal és a jövő idejű katasztrófával. A „Pax Mafiotica”-nak pedig van egy nagyon kemény sajátossága, nevezetesen az, hogy a versenytársakkal szemben kevesebb benne a skrupulus, mint az ellenfelekkel szemben.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.