Nyugat-Balkán – a hibrid háború sortüze alatt

A Balkán ellen irányuló hibrid cselekmények sortüze a politikai és etnikai megosztottságok felerősítését célozza az elszakadáspárti üzenetek terjesztésével és a többetnikumú kormányzati modell kudarcának hirdetésével. A régió destabilizálásán túlmenően közvetlenül fenyegeti az EU és a NATO biztonságát is.

Az április 2-i elnökválasztás után egész Szerbiára kiterjedő tüntetések csak kiegészítik azt a politikai és társadalmi instabilitási hullámot, mellyel a balkáni szomszédok már 2014 óta küszködnek. A boszniai-hercegovinai, koszovói, macedóniai, montenegrói és újabban szerbiai városok utcáit egymás után nagyszabású, egyes esetekben erőszakos, más esetekben „színes” tüntetések töltötték meg, de ezek mindegyike a politikusok hatalmi visszaélései, a kormányok külpolitikai döntései vagy az ezekben az államokban tartott választások legitimitása ellen irányultak. A gazdasági emigránsok és a szíriai menekültek balkáni útvonala csak tovább súlyosbította a Dunától délre található szomszédaink helyzetét. De a balkáni államok ebben az instabilitási helyzetben még nagyobb mértékben válnak sebezhetővé a térségben érdekekkel rendelkező külső szereplők befolyásával szemben.

Ennek megfelelően, tekintettel az ukrajnai válságra és az Oroszország és Nyugat közötti konfliktusra, egyre több szakértő fejezi ki amiatti aggodalmát, hogy az EU-hoz és NATO-hoz nem tartozó balkáni államok a Kelet és Nyugat között hibrid összecsapások terepévé válhatnak. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár nemrég tett nyilatkozata, aki szerint az Észak-Atlanti Szövetség segíteni fog a Nyugat-Balkánnak olyan hírszerzési és védelmi intézményeket kiépíteni, melyek képesek ellenállni a külső, főleg Oroszország felől érkező behatásoknak, csak még inkább megerősíti a szakértők félelmeit.

Az orosz tényező

Történelmi gyökerei vannak Oroszország „szláv testvérek” iránti érdeklődésének. Az orosz gázexport, infrastruktúra-projektek és befektetések az évek folyamán megszilárdították a Moszkva és a balkáni államok közötti kapcsolatokat. Ezen kívül a vallási, kulturális, etnikai kapcsolatok, valamint a volt Jugoszlávián belüli konfliktusokra vonatkozó nyugati politikákkal szembeni közösen kritikus álláspontok olyan elemek, melyek növelik a déli szlávok és Moszkva közötti szolidaritást.

Az utóbbi években, miközben az EU-t egy sor belső válság foglalta le, Oroszország növelte befolyását a Nyugat-Balkánon. Putyin elnök 2014. októberi győzedelmes belgrádi látogatása Oroszország a régió iránti érdeklődésének bizonyítéka. De aggodalmakat kelt a Kreml által a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság elnökének, (a krími forgatókönyvnek az ebben az országban való megismétlését hirdető) Milorad Dodiknak nyújtott nyílt támogatása vagy a Békevégrehajtó Tanács bosznia-hercegovinai standard nyelvre vonatkozó megoldásának elutasítása is. Ezen kívül az orosz tudósításokban a 2015-ös macedóniai tüntetések az ukrajnai Euromajdan felidézésének tűntek (azt a hipotézist hangsúlyozva, hogy a nyugati nagykövetségek álltak a macedón „majdan” mögött, miközben a Pravij Szektor – Jobboldali Szektor – szerepét az „albán terroristákra” osztották ki) és ezek az ukrán előzmények (Euromajdan, Krím, Donbasz) Nyugat-Balkánra történő lehetséges exportjának forgatókönyvére hívta fel a közvélemény figyelmét. Végső soron az Ukrajnára való utalások nem önkényesek. Oroszország nagyrészt a Koszovó-precedensre hivatkozva indokolta a Krím annektálását.

Az ukrán forgatókönyv

Az úgynevezett „ukrán forgatókönyv” a 2016. októberi állítólagos montenegrói államcsíny alkalmával is megjelent a nyugati és helyi sajtóban. Aztán 2017 januárjában, amikor abból a vonatszerelvényből lett botrány, melynek a Szerbia és Koszovó közötti vasúti összeköttetést kellett volna helyreállítania. Pristina azzal vádolta Belgrádot, hogy a krími minta alapján akarja annektálni Koszovó északi részét. Hashim Thaçi koszovói elnök azt mondta, hogy a vonaton szereplő „Koszovó Szerbia” feliratnak a koszovóiak provokálása volt a célja, hogy Szerbiának ürügyül szolgáljon a katonai beavatkozásra és a terület egy részének elcsatolására, ahogy az 2014 márciusában az ukrán félszigettel történt. Ezzel kapcsolatosan meg kell említeni az európai bizottsági elnök, Jean-Claude Juncker nemrég tett kijelentését, aki azt mondta, hogy a Trump-adminisztráció EU-ellenes diskurzusa új balkáni háborúhoz vezethet. Mindezek az események és nyilatkozatok újra megnyitják a Balkánon „Pandóra szelencéjét”, ugyanakkor azt a nyugati sztereotípiát is újra aktiválva, mely szerint ezt a térséget alapvetően (csak) jelentős etnikai, gazdasági és politikai gondok jellemzik. Az ukrán forgatókönyveket mind a nyugati politikai döntéshozók, mind a szakértők veszélyes hibrid precedenseknek tekintik, melyek az elemek széles spektrumát foglalhatják magukba, mint például hagyományos és nem-konvencionális katonai műveleteket, politikai tüntetések szervezését, gazdasági nyomásgyakorlást, információs hadjáratokat, médián keresztül a régió destabilizálása vagy harmadik félnek egy közvetítőkön keresztül zajló konfliktusba történő bevonása céljából indított pánikkeltő akciókat.

A románokra gyakorolt hatás

De ha mégis hitelesnek tartjuk azt a hipotézist, hogy célzott hibrid lépések irányulnak az EU-bővítés „várólistáján” való stagnálás által negatívan érintett nyugat-balkáni államok ellen, milyen hatásuk van ezeknek az eseményeknek Romániára nézve?

Az ukrajnai válság fő momentumaival egyidejűleg lezajlott balkáni események aggasztó képet festenek, melyet a romániai döntéshozóknak a lehető legkomolyabban kellene venniük a szomszédsági külpolitikánk szükséges újrakalibrálásához. Oroszország térségbeli beavatkozó cselekményei közepette Romániának tudatosítania kellene magában, hogy a balkáni lakosság jelentős része osztja azt a geopolitikailag eltorzított elképzelést, mely szerint egy újra életre kapó Oroszország kihasználja a Brexit után széteső és sebezhető Európa helyzetét. Úgy véljük, ez egyike azoknak a fő veszélyeknek, melyeket Romániának a következő években figyelembe kell vennie, amikor ezek a hibrid elemek egyre erőteljesebb szerepet fognak játszani. A Balkán ellen irányuló hibrid cselekmények sortüze a politikai és etnikai megosztottságok felkorbácsolására irányul (az elszakadáspárti üzenetek támogatásával és a többetnikumú kormányzási modell kudarcának hirdetésével). A mi szemszögünkből nézve ezek a cselekmények nemcsak a balkáni régió destabilizálására irányuló kísérletek, hanem közvetlenül fenyegetik az EU és a NATO biztonságát. Románia stratégiájának az EU Tanácsa elnökségének 2019-es átvételével kapcsolatos kialakítása kapcsán azt javasoljuk, hogy Románia a fekete-tengeri és balkáni biztonság megőrzését tegye meg egyik fő elsődlegességévé, összefüggő régiókként kezelve ezeket. Ezáltal Bukarest a Románia által az EU-csatlakozás után elért tényleges haszon kiemelésével egy sor konkrét akciót kezdeményezhetne a demagóg euroszkepticizmus, valamint a dezinformációs csatornákon keresztül retorikailag mesterségesen felfújt populizmus leküzdésére. Tekintettel arra, hogy Románia külügyminisztere már 2017 januárjában, a szenátusi és képviselőházi szakbizottságokban lezajlott meghallgatások során azt mondta, hogy Románia „Délkelet-Európa legfontosabb politikai, gazdasági és katonai hatalmává” változtatása a fő célja, elvárjuk, hogy a román diplomácia határozott lépéseket tegyen ebbe az irányba. A varsói NATO-csúcson a fekete-tengeri képességekre vonatkozóan eldöntött katonai lépéseken túlmenően nem szabad figyelmen kívül hagyni a balkáni szomszédságban zajló hibrid támadásokat, melyekre Romániának egy sor integrált és megfelelően koordinált lépéssel kell válaszolnia.

Vasile Rotaru és Miruna Troncotă posztdoktori kutatók a SNSPA Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Integráció Tanszékén és a Romania’s Concentric Circles „in the Line of Fire”? The Impact of Hybrid Actions and a Possible „Ukrainian Scenario” in the Balkans című tanulmány szerzői, melyet május 8-án fognak bemutatni a SNSPS székházában egy Románia szomszédságában zajló új biztonsági dinamikáknak szentelt nemzetközi konferencia keretében.