Nincs kenőpénz, a kutyának se kell a köztisztség

Bár az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) – a mostani, nem a PNA nevű gúnyszervezet – 10 évvel ezelőtt jött létre, csak az utóbbi napokban jelent meg az első szilárd bizonyítéka annak, hogy tevékenysége elkezdte az alapoknál, a társadalom mélyén kifejteni a hatásait. Ez a bizonyíték egy szinte észrevétlenül maradt hír formájában jelentkezett.

Nemrég tucatnyi megyei tanfelügyelőségeken írtak ki pályázatot a főtanfelügyelői állás betöltésére. Ilyeneket már vagy hét éve nem tartottak, a jelenlegi tisztségviselők pedig megbízás alapján töltötték be ezeket az állásokat, nyilvánvalóan politikai kritériumok szerint.

Rendkívül szép távlatok vártak a potenciális jelöltekre: nekik szólt a megpályáztatott tisztséget, PSD-tagok voltak és egyiküknek sem volt kihívója. Ennek ellenére a jelöltek háromnegyede hirtelen bejelentette, hogy mégsem indul a versenyvizsgán.

Az újságírók kérdésére

többségük egészségügyi okokra hivatkozott, a többi pedig ködös családi gondokra.

Minthogy kevéssé valószínű, hogy valamilyen rejtélyes ragály támadta meg, ennyi megyében, pont a megyei tanfelügyelőségek élére pályázó személyeket, visszalépésük okait illetően csak találgathatunk.

Ezek egyike pedig nagyjából így hangzik: tekintettel az utóbbi hónapokban zajló kitartó korrupcióellenes hadjáratra – mely egyáltalán nem mutatja a gyengülés jeleit, ellenkezőleg – a megyei tanfelügyelői tisztség már nem annyira jövedelmező, mint eddig. Már semmilyen pénzügyi örömmel sem jár egy ilyen tisztség betöltése, nyomorúságos fizetésért, egy becsületes kenőpénz csábító távlata nélkül. És ne feledjük, a megyei szinten jelentős tisztségek sorában a főtanfelügyelői állás a jogtalan haszonszerzés terén nem tartozott a legvonzóbbak közé.

Türelmetlenül várom a napot – bár tudom, hogy egyhamar nem kerül rá sor –, amikor arról fogunk értesülni, hogy jelentkező híján nem sikerült betölteni a megyei vezetői tisztségeket az adóhivatalnál, a vámhivatalnál, a rendőrségnél, a fogyasztóvédelemnél, az egészségügyi hatóságnál, a kataszteri hivatalban, vagy az építésügyi felügyeletnél, hogy a pártoknak gondot okoz polgármesteri, megyei tanácselnöki, helyi tanácsnoki, parlamenti képviselői, miniszteri, miniszterelnöki jelölteket találni.

Persze, a jogállamiság védelmezői majd sietnek kijelenteni, ahogy azt most is teszik, hogy Románia a teljes leállást kockáztatja, hogy senki sem ír már alá semmit, de ez rövid ideig fog tartani, és utólag olyanokat vonzhat majd be a rendszerbe, amilyeneket mind szeretnénk: becsületes embereket. Mert nehezen tudom elhinni, hogy ebben az országban tényleg nincsenek már olyanok, akik hajlandók anélkül köztisztségeket elvállalni, hogy elsősorban a kenőpénzre gondoljanak. Vagy, hogy a közigazgatás csak korrupt módon működhet.

Most a fényes jövőt védelmezzük és a mocskos jelenbe térünk vissza. Igazán botrányos az, ahogy a szenátus vezetősége a Dan Şova letartóztatásával kapcsolatosan történt szavazást értelmezte. Az Alkotmánybíróság már többször is kimondta, hogy csak a sarkalatos törvényeket és a két házszabályt kell abszolút többséggel (a ház összes tagjának fele, plusz egy fő) megszavazni. A szokványos törvényekről és az összes többi határozatról, beleértve a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozókat is, a jelenlévő tagok többsége dönt.

Şova esetében pedig a jelenlévő szenátorok többsége (79-67 arányban) megszavazta a letartóztatást, de egy elavult cikkelyre hivatkoztak, mely állítólag abszolút, legalább 85 igenes többséget ír elő. Az a szenátus baja, hogy a saját házszabályát nem hozta összhangba az Alkotmánybíróság döntéseivel – de a házszabály egy hibás rendelkezését felhasználni egy potenciális bűnöző védelmére bárhol a világon

cinkossággal és az igazságszolgáltatás akadályoztatásával ér fel.

Mindezen idő alatt Johannis elnök a Facebookon foglalkozik a történtekkel és kijelenti, hogy ilyesmit nem „hagyhat figyelmen kívül”. Következésképpen ugyanaznap este elmegy Peleşbe, egy királyi családi vacsorára. Más szavakkal, kisimít egy újabb redőt a nagykabátján.