Álom, hogy ez az ország újra normális lesz valaha. Hogy miért? Sabin Gherman véleménye.
Ha az ANAF (adóhatóság – a szerk.) nem kérne kinyomtatott bizonyítékokat is arról, hogy az adóidat online befizettem, ha integráltak lennének az informatikai rendszerek, ha az állam nem ültetne a nyakamba újabb 35.000 tisztviselőt és ha, meg ha és újra ha – akkor nem lenne semmilyen fenntartásom ezzel a háztartásonkénti adózással szemben.
Tíz százalékkal többet a költségvetésnek? Rendben, de
Minden évben kapni akarok egy levelet, melyben az állam konkrétan leírja, hogy mennyi utat, iskolát, kórházat épített a pénzemből, hány hektárnyi újabb földterületen vezették be az öntözést, hány ösztöndíjat kaptak azok a tantárgyolimpiások, akikkel büszkélkedünk, hány olyan gyermeket sikerült behozni az oktatási rendszerbe, akiknek még füzetre sem volt pénzük.
A legkisebb fenntartásom sem lenne, ha a román állam (mi a szösz lehet ez is?...) arra kérne, hogy segítsek – amikor nekem éppen jobban megy – megépíteni egy iskolát vagy egy gátat Vasluiban – igen, nyugodtan kérj egy vagy két százalékkal több adót, önként megadnám azzal az üdítő érzéssel, hogy segíthettem.
Igaz, hogy milyen fájintosan álmodozom?
Álom azt hinned, hogy ez az ország újra normális lesz valaha. Miért? Mert
ezek csak nemzeti ünnepeken szétkürtölendő szavak, vagy amikor az RMDSZ orrára kell koppintani, mert felhozza Székelyföld ügyét. A valóság a következőképpen néz ki: kiszállnak a terepre a miniszterek, az itteni paradicsomok ízéről hadoválnak, szemüket forgatva beszélnek az egészséges paraszti gazdaságról, az udvaron kapirgáló tyúkról és a tehéntejről – de a máramarosi panziótulajdonosnak muszáj eldugnia a falusi tejfölt, ha lerohanja a Közegészségügyi Igazgatóság (DSP): szóval elteszi a tejfölös bögrét és helyébe kiteszi azt a szupermarketből vásárolt, állítólag szintén tejfölnek tekinthető fehér pasztát. Ugyanezt kell tennie a friss, közvetlenül a tyúk alól kivett tojással is, mert a felügyelők mindenképpen olyat akarnak, amin pecsét van: akármilyen régi, csak pecsét legyen rajta.
A román állam egységről szövegel, de
külön törvényekkel, királyokkal, császárokkal és alattvalókkal.
Tudják, hogy éppen mit csinálok? Az Erdélyi Szigethegységben vagyok, őrülten fájintosan havazik, de ezt a vezércikket közvetlenül a telefonba írom – a hálózatok itt régebbiek az embereknél, tehát éppen nincs áram. Csak hármasban tudtam Kolozsvárról idejönni, mert az utak tele vannak gödrökkel. De ha az Idegenforgalmi Minisztérium embereit hallgatod, akkor arról értesülsz, hogy „óriási erőfeszítéseket teszünk, konkrét stratégiákkal, hogy meggyőzzük a külföldieket Románia szépségéről”. Ezt tesszük az olimpikonjainkkal, a parasztokkal, az orvosokkal, mindazokkal, akik úgy döntöttek, hogy itt maradnak reménykedni – szépeket mondunk nekik és ennyi.
Azt hiszem, az állam egy része meg szeretne újulni, csakhogy állandóan alaposan elagyabugyálja az államnak az a része, mely nem ért a dolgokhoz, mely nem akar vagy egyszerűen már túl fáradt ahhoz, hogy bármin is változtasson.
Akármilyen adókat kivethetsz, óriásiakat vagy nevetségesen kicsiket,
Akár Einstein klónját is odaültetheted vagy feltámaszthatod Da Vincit – stratégiákat gyártanak majd, zseniálisak lesznek és megjelenhetnek majd okos breaking news-okban, de ennyi: a máramarosi ugyanolyan ijedten fogadja majd a rárontó DSP-st, annak a falusi tejfölnek is meglesz a maga kis helye, jól elrejtve, nehogy rábukkanjon az állam. Nincs ok reménykedni: elnézed Fireát, Dragneát vagy újabban Băsescut is, és ráébredsz, hogy a tolvajok kiengedése a börtönökből és a szájalós műsor az irány. Nem láttam egyetlen vitát sem arról, miként kellene visszavenni egy kicsit az államból, vagy miért fontosabbak ennek az államnak a kekeckedései, mint a polgár óhajai; arról, hogy mennyibe és mibe kerül leegyszerűsítenünk a bürokráciát, mennyiben szenvednénk meg, ha – valami csoda folytán – felhagynánk a politikai kinevezésekkel.
Muszáj befejeznem, lemerül az aksim és az áram még mindig nem jutott el az Erdélyi Szigethegységig, nem is merek házi tejfölt kérni – ez az ország, igen, csodálatos, őrülten fájintosan havazik, a tojást viszont szupermarketből eszem.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.
Négyszobás, 135 négyzetméteres szolgálati lakást kapott egy bukaresti villában Mihai Jurca, Ilie Bolojan miniszterelnök kancelláriájának vezetője – derült ki szombaton egy hivatalos dokumentumból.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Nem mindennapi incidens szenvedő alanyává vált egyik olvasónk a Gelence és Hilib közötti határban nemrégiben. Ezek alapján joggal tevődik fel a kérdés, hogy éjszaka ki az úr a mezőn: a gazda vagy a vadász?
Az uniós országok közül a románok élnek a legnagyobb számban más uniós országokban – írja a Profit.ro gazdasági portál.
Augusztus 3-án a magyar fővárosban akarja megünnepelni Budapestnek a román csapatok általi, 1919-ben történt megszállását a Calea Neamului Egyesület. Nézzük, mit is jelentett valójában Budapest „felszabadítása”, ahogy ők azt értelmezik.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.