Mitikák, annyi nektek!
Klaus Johannis nem csak megnyerte az elnökválasztást. Leckét adott stílusból a pontista bandának.
Számomra ez marad az új államelnök, Klaus Johannis egész mandátumának legszimpatikusabb kijelentése. Olyan dologról van szó, ami szinte senkit sem érdekel, de nekem úgy tűnik, éppen erre volt szükségünk, hogy megértsük,
új stílus kezdődik
(kellene kezdődnie!) a román politikában.
Természetesen, a stílus szó sem hat meg túl sok embert. Talán csak néhány romántanár és érettségiző stréber fog nagy szemeket mereszteni a kifejezés láttán. De ez mégiscsak fontos.
">kérte Klaus Johannis választott elnök a kormánytól a 2015-ös költségvetés előkészítését? „Felkérem a Kormányt, szíveskedjen a Parlamentbe jönni a 2015-ös költségvetéssel.” Szíveskedjen. Mi lehet ez? – merült fel bennem a kérdés. Volt tanári szófordulat? (Izéke, szíveskedjen a táblához fáradni!) Lehetséges. Plusz udvariasság. De határozott udvariasság. És kettős: a kormányt felkérik, hogy szíveskedjen. Mifelénk, délen, azonnal hozzátennék a Caragiale-idézetet: „szíveskedjenek, ha mernek”. Csakhogy
erdélyiül már semmit sem kell hozzátenni
Klaus Johannis megfogalmazásához. Mitikák, annyi nektek! Az új elnök olyan udvarias határozottsággal rendelkezik, amire nem lehet szotyirágó gúnyolódással válaszolni. Vagy lehet, de felesleges, mert nevetségessé válik az illető.
">„Inkább veszítek, mint hogy bunkó legyek” – már a folklór része, és bizonyára sokaknak tetszett ez a nyugodt és civilizált viselkedés. Egyelőre nem tudjuk, mennyire lesz jó elnök, de ha képes kikényszeríteni a tisztességes politikai nyelvezetet, akkor már ez is nagyon sok.
De ehhez nem kellene magára hagyni. A román társadalom jelentős része
a politikai prosztósághoz szokott hozzá.
A sajtó jó része is: hogy a fenébe lehet nézettséget elérni olyan ütős kijelentések nélkül, mint a „számolják meg a tojásaimat” vagy a „büdös cigány”? Nézzék az újságok fórumain, a blogok kommentárjai között, vagy a Facebookon önmagukat tápláló üvöltözéseket, gyalázkodásokat és blaszfémiákat. Nézzék a melósvicceket, melyeket politikusaink, tökéletes műveletlenségükben, „finom iróniá”-nak tartanak, és nevetséges módon dicsekednek velük. Nézzék a PSD helyi kiskirályai által a Facebook-ra kitett üzeneteket. Miután, Cristian Tudor Popescu szavaival élve, Victor Ponta beteljesítette a szlogenjét („Az egyesítő elnök”) anélkül, hogy elnökké vált volna, egyesítve a diaszpórát az országgal, mindenféle PSD-s alakok nekiálltak a diaszpóra-beli románokat gyalázni, a párt közismert és régi irányvonalának megfelelően. Ilyenekkel nincs mit kezdeni: a tisztességesség teljesen idegen tőlük, a demokrácia a torkukon akad. Számukra a külföldön élő románok továbbra is holmi hazaárulók, akik „nem a szójás szalámit eszik”.
Tehát, a „felkérem a kormányt, hogy szíveskedjen”-re valakinek a másik oldal felől is lépnie kellene. A választás után sokan siettek Victor Ponta lemondását kérni. Szerintem haladjunk sorban.
Mindenekelőtt némi nyilvános bocsánatkérés kellene.
Nevezetesen Gabriela Vrânceanu-Fireának bocsánatot kellene kérnie a Johannis-család elleni aljas támadásaiért, mert nincs gyermekük (mint ahogy Victor Ponta szóvivőjeként mondott egyéb bugrisságaiért is). Ha madám Firea ezt nem teszi meg (és nem fogja, erre ne is számítsunk), magának Victor Pontának kellene megtennie. És bocsánatot kellene kérnie azért is, mert ostoba módon amiatt támadta Klaus Johannist, hogy nem ortodox (tehát, szerinte nem jó román). És mert „provokatőrök”-nek tartotta a diaszpórában élő románokat. És a kampány során elmondott más szamárságokért. Ő sem fogja megtenni, hiszen ehhez nincs elég bátorsága. Ezen kívül rögzült benne az a hülyeség, hogy „ilyen a választási kampány, bármi megengedhető”.
Mégis, Victor Ponta elmondta karrierje (ízlésem szerinti) első intelligens és artikulált mondatát: „Legyen meg bennünk a bölcsesség, hogy mindnyájan elhallgassunk, egy időre.” Nagyon helyes. Hallgasson és cselekedjen. Például, szíveskedjen sürgősen a Parlamentbe menni a költségvetéssel.
