Mit hoz 2015 Romániának?

Az IRES igazgatója, Vasile Dâncu a Vocea Transilvaniei regionális napilapnak adott interjújában azokról a kihívásokról beszél, melyeknek Klaus Johannisnak 2015-ben meg kell felelnie, de arról is, hogy miként válhat győzelme Románia győzelmévé is. Meg arról is, hogyan változik a politika azután, hogy Traian Băsescu távozott az ország éléről, és hogyan kellene kezelni a diaszpóra kérdését és mennyire lesz jelentős a jövőben a „Facebook-párt”. Továbbá egy sor jóslatot is megfogalmaz a PSD és Victor Ponta jövőjéről.

2015 irányváltással kezdődik, méghozzá a politika csúcsán. Traian Băsescu tíz év után távozik Cotroceni-ből, és Klaus Johannis veszi át a helyét. Milyen változást hoz ez a romániai politikában?

Traian Băsescu után nehéz változtatni a romániai politikán. Miért? Egyszerű, Traian Băsescu teljes mértékben megfelelt a nép ízlésének, még akkor is, ha a vége felé volt némi népszerűségvesztése. Ő volt az Atyuska-játékos, vagyis az, amit az emberek elvártak. Kétszer is megszavazták a rendszerrel és a média többségével szemben. Most sok okoskodó azt mondja, hogy nyugalmat akarnak, de ez vagy képmutatás, vagy nem értenek a dolgokhoz. Ahogy a klasszikus filozófusok mondták: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. Mi sem térhetünk majd vissza a Traian Băsescu előtti nyugalomhoz. Ez már látszik is a közvélemény által az új elnök számára összeállított napirenden: munkahelyek, társadalmi igazságosság, magasabb bérek és nyugdíjak, vagyis pontosan

olyasmik, amiket Románia elnöke nem tehet meg.

Johannisnak másfajta, nyugodt, erdélyi személyisége van, de nem kizárt, hogy a közvélemény nyomására egy kicsit majd megváltozik. Amikor népszerűségvesztést tapasztal, bármelyik politikus lépéseket kezd tenni, főleg ha azt vetik a szemére, hogy nem cselekszik. A politikai ellenfelek vagy a média hamar Johannis szemére fogják vetni, hogy közömbös, nem vállal feladatokat vagy lepaktált a rendszerrel, és akkor kénytelen lesz bekapcsolódni a játékba. Eddig jól ellenállt a próbálkozásoknak, hogy idő előtt szorítóba küldjék, de vajon kibírja-e öt évig? Végső soron nem hiszem, hogy jó lenne, ha nyugodt döntőbíróvá válna, azt hiszem, változásra vonatkozó gondolatok és modernizálási tervek támogatására kellene felhasználnia az óriási szimpátiát és népszerűséget. Fel kell villanyoznia a közvéleményt, motiválnia kell a nem kormányzati szervezeteket, vagy akár a Parlamentet, illetve a kormányt is. Remélem, hogy az új elnök nem fogja passzívan várni a következő választásokat, és ezen kívül megtalálja majd a legjobb megoldásokat arra, hogyan támogassa a politikai rendszer logikájának megváltoztatását. Olyan zsákutcába kerültünk, mely teljen improduktív, és a források elpazarolásához, stagnáláshoz és Románia elnéptelenedéséhez vezet.

A mandátum első évében milyen lesz a Facebook-párt és a diaszpóra hatása az elnök napirendjére?

A diaszpóráról hamar meg fognak feledkezni, valójában a választás alkalmával is csak az itthoni politikai cselekvéshez szolgált okként. Még mindig megvan bennünk a politikai rendszer és a kormány elleni győzelem eufóriája, de hamarosan eltűnik ez az érzés. A diaszpórának több típusát kell megkülönböztetnünk. Legalább háromfajta diaszpórai van. Az első kategóriát azok a világszerte élő románok alkotják, akik már nem rendelkeznek román állampolgársággal és végleg távoztak. Sokan tartoznak ebbe a kategóriába, egyesek már több nemzedékkel ezelőtt távoztak, mások nemrég. Közel kell tartanunk őket magunkhoz, segítenünk kell őket abban, hogy megmaradjanak románnak is és reméljük, egyszer majd visszatérnek, vagy legalább azt, hogy a társadalmaikban népszerűsíteni fogják Romániát. A diaszpórával foglalkozó miniszterként megkezdtem a tárgyalásokat egy törvénytervezetről, majd egy alkotmánymódosításról, mely lehetővé tette volna a diaszpórában élő kettős állampolgárságú románoknak, hogy tisztségeket tölthessenek be a román államban, a közigazgatásban, a kormányban, vagy akár az államfői tisztségért is indulhassanak. Akkor Dinu Zamfirescu úrral és az európai és észak-amerikai román közösségek vezetőivel kezdtem el a tárgyalásokat. Elismerem, hogy nem tudom, mi a helyzet ezzel a kezdeményezéssel, de sikerült ennek szükségességéről meggyőznöm a kormányt és a parlamenti frakciónkat.

A második kategóriába a Románia körül élő románok tartoznak, akik ma – akaratukon kívül – más államok polgárai, a szerbiai, moldovai, ukrajnai, bulgáriai, vagy magyarországi közösségekről van szó. Ezek az emberek igazi drámákat és elképzelhetetlen nyomásgyakorlásokat élnek át (nyilvánvalóan Moldova Köztársaság kivételével) és nem lenne szabad őket magukra hagyni. Folyamatosan támogatnunk kellene őket, pénzzel, de a szomszédos államokra gyakorolt nyomással is, hogy megőrizhessék identitásukat és kultúrájukat. Serkenteni kellene a kettős állampolgárságot, sőt részvételüket a romániai választásokon is.

Végül az új diaszpóra, mely a legutóbbi emigrációból, vagy csakis a friss migrációból alakult ki, mivel az európai románok fele ideiglenesen dolgozik a kérdéses országokban és azt tervezik, vagy az a szándékuk, hogy némi pénzre tegyenek szert és visszatérjenek. Ennek a három diaszpórának különböző gondjaik vannak és komoly támogatási stratégiára van szükség, amelyben nem a szavazás a legfontosabb dolog. Biztosítani kell a szavazati jogot, de messzebbre kell tekintenünk. Ha csak a szavazásról szóló vitára korlátozódunk, demagógok vagy kisstílű ügyeskedők lennénk, akik a szavazataikat akarjuk kihasználni. Az ezt a témát demagógiával kezelő legtöbb politikus megfeledkezik arról, hogy a diaszpóra legközelebb a jobboldal ellen szavazhat, amikor az lesz hatalmon és az képviseli majd a rendszert. Három komoly stratégiára van szükség a háromfajta diaszpóra esetében. Remélem, ezt megérti a kormány, de az elnöki hivatal is.

Rövidesen újra hallunk majd olyanokat, akik a diaszpórát támadják, és azt állítják majd, hogy nincs joguk leckéztetni bennünket. Aztán egyre többen lesznek. A diaszpóra szétszórt, nem tud egységesen cselekedni. Csak annak lenne valami értelme, ha

politikai pártot alapítanának.

Nem tudom, hogy ez jó irányban változtatná meg a politikát, vagy az országot, de megpróbálhatnák. Én ezt az ötletet, ezt a kihívást intézném a diaszpórához. De, természetesen, azzal a feltétellel, hogy ne „lakjanak” csak a Facebook-on.

A Facebook-nak jövőre nem lesz nagy ereje, csak egy eszköz és egy megtestesült lehetőség. Önmagában nem lesz politikai létezése, az ön kérdésében szereplő értelemben. 2016-ban viszont fontossá válhat.

Ön szerint Klaus Johannis képes lesz felemelkedni a románok óriási elvárásainak szintjére?

Először is a románok elvárásainak kell némileg csökkenniük, mert most maximálisan felfokozott állapotban vannak.

Még Isten sem lenne képes megfelelni

ezeknek az elvárásoknak, elnézést a kifejezéséért és az istenkáromló gondolatért. De úgy gondolom, hogy nem az emberek által most keresetlenül és felelőtlenül megfogalmazott elvárásokról van szó: magasabb bérek, munkahelyek, tisztességes nyugdíjak, korrupciómentes ország, meritokrácia. Ezeken a területeken az elnök egymagában nem sokat tehet, e tervekhez nincsenek sem hatáskörei, sem költségvetése, sem emberei. Valójában ezek eredmény típusú elvárások, melyek egy másfajta kormányzásból, vagy másfajta politizálásból fakadnak. Klaus Johannistól valami jobbra fordulást várnak. Az emberek majd módosítanak az elvárásaikon, de látni akarják egy változás jeleit. Ki akarnak lépni az állandó politikai konfliktus logikájából. Nem akarnak korrupt közigazgatást, sem hiányos egészségügyet, oktatást, egyéb társadalmi szolgáltatásokat. Ezeknek a különböző és mélyreható elvárásoknak a teljesítésében egyetlen ember nem tehet túl sokat, még akkor sem, ha Einstein lenne. Csapatra van szükség, igazából ez Klaus Johannis csatája. A nagy pártja ezt teljesen nem tudja biztosítani, mert

minden pártban korlátozottak az értelmiségi források.

Egyetemeken és más helyeken kell gondosan körülnéznie, ne siessen, olyan embereket kell keresnie, akik szenvedélyesen követnek bizonyos terveket, nem csak szinekúrákat keresőket vagy szájhősöket, akik azzal érvelnek maguk mellett, hogy a győzelméért harcoltak. Azt hiszem, nem állandóan harcolni akaró politikai szamurájokat kell keresnie, hanem olyan embereket, akik az egész politikai spektrummal, de a civil társadalommal is tárgyalni tudnak. Ha ez sikerül neki, akkor az ő győzelme Románia győzelme is lesz. Egyelőre semmilyen esélylatolgatásba sem bocsátkozhatunk, de sok sikert kívánok neki!

Victor Ponta és kormánya számára 2015 a küszöbönálló változás jegyében fog telni? Képes lesz visszaverni a PNL által tervezett bizalmatlansági indítványokat? Előrehozott választás lesz 2015-ben?

Nehezen hihető, hogy a sorait rendező új jobboldalnak, az elnökkel együtt, lesz türelme 2016-ig várni. Azt hiszem, a tavaszra várnak, hogy valamilyen rajtaütést készítsenek elő a Ponta-kormány ellen. Igazi csoda lesz, ha Victor Ponta kibírja 2016-ig.

Victor Ponta akkor fogja kibírni, ha bebizonyítja, hogy védekezni is tud, nemcsak támadni. A védelemben pedig sokat számít a csapat kohéziója, a szolidaritás, a másokért vállalt szolidaritás és egyebek. A jelenlegi helyzetben inkább csak személyes mentő- és imázstratégiákat lehet látni, kevés dolog történik a kollektív védelem érdekében. Nem hiszek abban a mítoszban, hogy az ellenzék nincs felkészülve a hatalom átvételére és ezért nem akar támadni. A tél elmúltával és egy angyali hölgy vezetésével, akit nehéz frontálisan támadni, talán felfedezik magukban a tehetséget arra, hogy a kormány asztalától tegyék boldoggá a nemzetet.

Ön szerint, kik nyerik a PSD-n belüli csatát: a reformerek vagy a kiskirályok? Képes lesz ténylegesen megreformálni magát a PSD?

Nem vagyok derűlátó, néhányszor az voltam, de már elmúlt. Viszont nagyon szeretném, ha lenne egy modern, dinamikus, a fiatalok és az értelmiségiek által szeretett baloldali pártunk, egy haladást támogató pártunk, melyet nemcsak a szavazatszerzés, hanem a tömegek élete és jóléte is lefoglal. Dragnea javaslatai kemények, minden oldalról szabotálni fogják. Pedig komolyan kellene venni őket. Ezen kívül Liviu Dragnea javaslatait más, pozitív, konstruktív, motiváló tervekkel kellene kiegészíteni, az övéi egyelőre korlátozóak, megszorítóak.

Mindezeken túlmenően

egy új belső szolidaritásra lenne szükség.

A párt nyer néhány déli, vagy moldvai megyében, de az ottani megyék példája, az ottaniak politizálási stílusa miatt elveszíti a nagy csatát. Ugyanakkor az erdélyi és bánsági szociáldemokratákat másodrangú tagoknak tartják, állandóan megalázzák és megbélyegzik, amiatt bírálják őket, mert miniszteri tisztségeket kapnak, holott elvesztik a választásokat. Méghozzá ezt a párt elnöke is hiszi és állandóan mondja is. Nem értették meg, bár sokszor elmondtam nekik, hogy nem az erdélyi szervezetek a hibásak, kevéssé valószínű, hogy 15 megyei szervezet csak ostobából, árulóból vagy lustából áll. A PSD strukturális és történelmi okok miatt veszít Erdélyben, semmiképpen sem a baloldaliság, vagy a szociáldemokrácia miatt.

Amikor még politizáltam, állandóan azt kérdezték tőlem Erdélyben (ez még mostanában is megtörténik), hogy miért maradok együtt különféle kompromittálódott helyi kiskirályokkal, vagy központi kiskirályokkal, miért nem hozunk létre egy modern, európai, esetleg akár erdélyi pártot. Persze, mindenkinek azt mondom, hogy ez nem lehetséges, túl nagy a gyanakvás velünk, erdélyiekkel szemben és mindenkiben van egy általános igény a maximális központosításra. Ha józanul nézzük a dolgokat, Erdélyben is van sok forrófejű, és egy ilyenfajta politikai tervnek, még ha csak a PSD-re korlátozódna is, nem várt hatásai lehetnének. Márpedig számunkra, Erdélyiek számára Románia a legfontosabb terv és nemcsak egy verkli, mi így érzünk és gyermekként is úgy nevelnek bennünket, hogy amikor erről van szó, ne tegyünk engedményeket.

Ennek ellenére, ha az erdélyi politikusok és vezetők nem lennének ennyire konformisták, egy nap feldühödhetnének és úgy dönthetnének, hogy kilépnek ebből a megalázó helyzetből. Azt mondanák, nem normális dolog eltűrni, hogy PSD-be érkezett pérémés (PRM – Nagy-Románia Párt – a szerk.) hordalékok egy egész régiót sértegessenek csak azért, mert több szavazatot értek el a választásokon. Szembeszállnának a viharral és úgy szerveznék meg magukat, hogy ez többé ne történhessen meg. A közeljövőben nem jósolok semmilyen lázadást. Láttam, hogy az emberek könnyen hozzászoknak a Bukarestből érkező megaláztatáshoz, ez régi történet és ennek ára – bár az önkép terén óriási – szabad szemmel nem látható, amikor egymásra nézve mosolyognak egymásnak.

Kiskirályok és reformerek? Egyelőre kevés reformer van, a kiskirályok sorát pedig a DNA ritkítja. Nem jósolok nagy harcokat, nincs ki lefolytassa azokat, kevesekben van annyi férfiasság, hogy szembeszálljanak egy olyan helyzettel, mely nyilvánvalóan nem felel meg nekik.

Másrészt azt látom, hogy a PSD elnöke olyan friss külső erőkhöz folyamodik, akik Ion Iliescut és a kudarcait bírálják. A párton belül is vannak olyanok, akik már 10 évvel ezelőtt ezt tették, de még csak hallgatólagos támogatást sem kaptak. Akkor mindenki bujkált és különbékéket kötöttek Vangheliével, aki az ideológiai tisztaság nagy őrzője volt és gyakran javasolgatott kizárásokat. Hajdanán mindenki óvakodott az ilyenfajta diskurzusoktól, most pedig nehéz kideríteni, hogy egy captatio benevolentiae-ről van-e szó, vagy őszinte óhajról a párt megnyitására a sokszínűség és modernizálás felé. Ez az egész komikus lenne, ha nem volna nagyon szomorú. De ha sikerül majd összeszedni bizonyos vitafórumokba mindazokat, akikben van egy halvány baloldaliság, akkor már az is csodálatos dolog lenne, ami bármilyen áldozatot megérne a jelenlegi vezetőség részéről.

Fennáll annak a veszélye, hogy felbomlik a PSD és új baloldali pártok jönnek létre?

A PSD nehezen szakad, az egység mítosza bármilyen más imperatív tényezőnél erősebb. De ez megoldás lehetne. A PSD mindenféle szövetségeket szorgalmazott kisebb pártokkal, de sohasem voltak olyan partnerei, akikkel az egész baloldali spektrumot lefedhették volna, a szélsőbaltól középig. A baloldal feldarabolódása és annak egy pártszövetség formájában történő újraszervezése, akár a PSD vezetésével is, több szavazót hozhatna. Változatosabb üzenet kell és főleg egy olyan baloldal, mely képes kihasználni ennek a politikai áramlatnak az intellektuális és érzelmi szálát. A PSD-nek imázsa jelenleg egy korrupt párté, egy kiskirály-párté, még akkor is, ha a jobboldalnak is pontosan ugyanilyen gondjai vannak. De a baloldal divatjamúlt, fásult maradt, annak ellenére, hogy a csúcsra még bizonyos mértékig beengedett értelmiségieket, diplomatákat vagy fiatalokat. Miközben olyan közönséghez szól, mely időközben megváltozott, folyamatosan egy kötött választói réteget keresett. A világ viszont gyorsan változik, a nagy gyárak és ipartelepek munkássága pedig eltűnt. Milyen baloldal az, mely

csak nyugdíjasokra és közalkalmazottakra támaszkodik,

és nem igyekszik megszólítani a nagy korporációk, a kereskedelmi platformok dolgozóit, akiket kíméletlenül kizsákmányol az új román vagy külföldi kapitalizmus. A baloldalnak jogokért (többek között szavazati jogért) kell harcolnia, nem pedig jogokat korlátoznia, vagy a munkaszerződések esetében, vagy az alkalmazottak munkaadókkal szembeni védelmében engednie a neoliberális nyomásnak. Egy igazi baloldal igyekszik arra kényszeríteni a hazai, vagy külföldi tőkét, hogy szerződtessen fiatal végzősöket, nem marad egy ideológiai illúzió, egy csak Oroszországnak megfelelő aberráció foglya, melyet diskurzusról diskurzusra ismételgetünk: az egységes kulcsról van szó.

Nem tudom, mit gondol erről Victor Ponta, de serkentenie kellene

a baloldal sokszínűsítését, vagy akár föderalizálását is.

Figyelem, nem Románia föderalizálását akarom, ahogy azzal valamelyik újdondász nagy kommunikátor sietve megvádolhatna engem, hanem a pártvilág baloldali részéről beszélek.

Milyen gazdasági és társadalmi előrejelzések lennének 2015-re? Milyen fő lépéseket kellene megtenni?

Ha megnézzük az EUROSTAT-ot, azt látjuk, hogy a Ponta-kormánynak kitűnő eredményei voltak. Ami hiányzott, az egy hiteles történet és egy harcokban és baráti tévékben lezajlott felesleges polémiák során el nem használódott üzenethordozói csapat volt. Azt hiszem, hogy a túllihegés ölte meg a kormány kommunikációját. De úgy gondolom, gazdasági szempontból a jövő év jó lesz, ha a 4. Ponta-kormányt hagyják vezetni. Nem lesz választási kampány és elindítják a beruházásokat, az előjelek pedig jók. Továbbra is érvényben maradnak az eredeti ígéretek: az adóteher csökkentése, ezzel serkentve a munkahelyek számának növelését, az adók eredményesebb behajtása és az európai pénzek jobb lehívása.

Hogyan alakul 2015-ben Románia külpolitikája? (belépés a Schengen-övezetbe, a kapcsolat az AEÁ-val és Oroszországgal, vagy az utóbbi időszakban lehetséges befektetőként emlegetett Kínával)

A külpolitika élén új tárcavezetőnk van és meg kell várnunk az elnöki akarat első jeleit is. Gyanítom, hogy a nagy irányvonalak nem változnak majd. Vagyis az AEÁ-val tökéletesek lesznek a kapcsolatok, de nem tartom valószínűnek, hogy az AEÁ elnöke kijelöl egy nagykövetet (ami élő bizonyítéka annak, hogy van még tennivalónk a jó magaviseleti bizonyítvány kiérdemléséhez). Remélem, Németország aktívabb lesz a térségünkben, és lesznek előrelépéseink a Moldova Köztársasággal meglévő partnerségünkben, amiben Németország döntő módon támogathat majd bennünket. Az Oroszországtól és a kommunizmustól való félelem kampánytéma volt, tehát majd azzal bizonyítjuk Európa-párti elkötelezettségünket, hogy köveket hajigálunk át a nagy keleti szomszéd portájára. Az új elnök kevesebb hajlandóságot mutat a politikai műsorra, és ez nagyobb kiszámíthatóságot és komolyságot biztosíthat majd számunkra a külügyek terén. De ez is a tanácsadóktól és a csapattól függ, a külügyminisztertől és a paloták közötti együttműködéstől. Remélem, hogy Aurescu profizmusa és Johannis nyugodtsága eredményes lesz. Kínával a kapcsolat halad, de nehezen, akadozva, mert azt európai partnereink diszkréten, de alaposan szabotálták, amihez hozzáadódott a szervezetlenségünk, valamint a kínaiak ravaszsága és ezredéves tárgyalási tapasztalata, akik igyekeznek majd minden beruházásért a lehető legkevesebbet fizetni. Vagyis ez normális, érthető, de a bürokráciánkkal kombinálva jelentős és mindenki számára hasznos tervek halálát jelentheti.