Mit ér a DIICOT-vezér felmondása? A caracali ügy megmutatta, mennyire működésképtelen ez az ország

Végül mégis benyújtotta a felmondását a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Ügyészség főügyésze, az államfő pedig tőle igen szokatlan gyorsasággal szinte azonnal alá is írta a rendeletet, amellyel felmenti tisztségéből. Nem csoda, hiszen hétfőn maga Klaus Iohannis szólította fel a DIICOT-vezért a lemondásra, mint mondta ugyanis, elégedetlen azzal a móddal, ahogy a legelitebb hazai nyomozóiroda a caracali gyilkosságok ügyét kezeli. Tudjuk azért ugye, hogy nem az erkölcs szólalt meg az államfőben, ez is csak egy gyomorforgató kampányfogás, amivel a novemberi államfőválasztáson újrázni készülő Iohannis az igazság elkötelezett harcosaként próbálja beállítani magát, holott ő is csak egy politikus egy velejéig romlott rendszerben. Az már a caracali rémdráma kirobbanásakor is borítékolható volt, hogy fejek fognak hullani, hiszen a méltán felháborodott közvéleménynek is kell dobni pár csontot. Caracalban az ügy kirobbanása óta már a harmadik rendőrparancsnokot nevezték ki – az első leváltása után kinevezett muki egy hónap múlva nyugdíjba is vonult, nyilvánvalóan égett a segge a váratlan tisztség miatt. Cristian Ovidiu Popescu caracali ügyész ellen épp ma (szerda), Bănilă lemondásának napján indítottak hivatalosan fegyelmi eljárást, „súlyos mulasztást követett ugyanis el, amikor nem engedélyezte a rendőröknek, hogy reggel 6 óra előtt behatoljanak Gheorghe Dincă házába”. Igen, emiatt kellett meghalnia a 112-őn többször is segítséget kérő Alexandra Măceşanunak, a rendőrök gyakorlatilag ölbe tett kézzel megvárták, amíg a pszichopata autószerelő végez második áldozatával is. Közben egyébként az üggyel összefüggésben ugyancsak ma fogadták el azt a jogszabály-módosítást, amelynek értelmében ötezer lejre nő az 112-es segélyhívót indokolatlanul tárcsázókra kiróható büntetés, ezzel is mentegetőztek ugyanis a hibát hibára halmozó illetékesek, hogy jó de hát és a többi. Az ötezer lejről jut eszembe: ugyanekkora büntetést rótt ki a DIICOT a másik áldozat, Luiza Melencu édesanyjára, miután minden bizalmát elvesztette a hatóságokban a hónapokig tartó töketlenkedés miatt, és kétségbeesésében egyszerűen nem volt hajlandó újabb biológiai mintát szolgáltatni egy újabb DNS-vizsgálathoz, amelyet már szerencsére az FBI fog elvégezni. Ráadásul, mint mondta, amikor mégis rászánta magát, hogy mintát adjon, az egyik rendőrtiszt meg is alázta: nem engedte meg a kriminalisztikai laboratórium vezetőjének, hogy elmagyarázza neki az eljárás lényegét. Kedden Felix Bănilă még azt mondta: a lemondás ebben a helyzetben a gyávaság, valamint a felelősség hiányának jele lenne, szerdán viszont – miután tárgyalt pár tótumfaktummal, többek között Bogdan Licu ideiglenesen kinevezett legfőbb ügyésszel és Ana Birchall igazságügy-miniszterrel – mégis rászánta magát a lépésre. Igaz, elmondta a szentbeszédet, hogy ő ugyan nagyon jól csinált mindent, de a DIICOT érdeke, bla-bla-bla. Ja, visszatérve Iohannis hétfői nyilatkozatára, amiben Bănilă lemondását kérte: az államfő azt sem átallta hozzátenni, hogy ezért is (mindenért) a PSD a hibás, nehogy már ne lehessen egyértelmű kampányüzenetet megfogalmazni két család mély fájdalma kapcsán. Ilyen a politika. És hogy egy kicsit a szakma ellen is beszéljek: az sem volt kevésbé gyomorforgató, ahogy a teljes román(iai) sajtó rávetette magát a nyári uborkaszezonban az ügyre, aminek a legapróbb és legirrelevánsabb részleteit is szenzációként próbálták eladni ebben a klikkvadász mai világban. Bănilă után most egyik helyettese, Giorgiana Hosu veszi át a DIICOT-vezetését – ideiglenesen. Feltehetően neki is úgy hiányzik a kinevezés, mint púpos üvegesnek a hanyatt esés. (Mellesleg jelenleg a DIICOT-nak és a DNA-nak is ideiglenesen kinevezett vezetője van, mint ahogy a legfőbb ügyésznek sincs végleges megbjzása – ez is sokat elmondd az ország jelenlegi állapotáról.) Az ügye egyetlen tanulsága talán az, hogy jobb, ha a fiatal lányok fél téglát csúsztatnak a retiküljükbe, mert a hatóságok nem fogják megvédeni őket. A hatóságok és a politikusok csak mentegetőznek, és széttárják a kezüket: „mégis mit tehettünk volna?”