Miről ismerszik meg a jó román?

Románia kormánya 3 milliárd dolláros ajándékot adott az indiai Lakshmi Niwas Mittalnak, akinek megengedte, hogy „átpasszolja” Európa egyik legnagyobb acélkombinátját szomszédjának, Sanjeev Guptának, miután fizikailag lerombolta a galaci (Galaţi) Sidex több mint kétharmadát.

Vagyis a Darius Vâlcov által vezetett Dăncilă-kormány elengedte Mittalnak egy 3 milliárd dollárnyi semmiség befizetését, amit az indiainak vissza kellett volna adnia az államnak, melyet megfosztott négy magaskohótól, két acélöntődétől, egy koksz-kémiai üzemtől és egyéb gyárépülettől.

Ugyanez a kormány a (versenyjogi EU-biztos) dán Margrethe Vestagerrel együtt úgy tett mintha rajgarhi (Rádzsasztán) indiai zamindár és egy ludhijánai (Pandzsáb) (vagyis alig 250 kilométernyire székelő) üzletember közötti tranzakció megfelelne az európai versenyszabályoknak. Vagyis a Londonban élő öt indiai milliárdos közül két üzletember tranzakciója

nem vezet majd kartellhez és nem Mittal fog továbbra is mindenről dönteni Galacon? Komolyan?

Ugyancsak a 2018-as évben, ugyancsak a Darius Vâlcov által vezetett Dăncilă-kormány a kazah KazMunayGasnak is adott egy újabb 600 millió dolláros ajándékot, és elfelejtett egy több mint 10 éves adósságot, melynek kifizetésére a ferdeszemű volt szovjetek több szerződésben és memorandumban is ígéretet tettek.

2018 vége felé a kormány, mely – jogtalanul – viseli az OMV egyik havi 8000 eurót kereső alkalmazottja feleségének a nevét, holott valójában a hon legnagyobb temetői műkincs-gyűjtője vezeti, további néhány milliárd dollárt ajándékozott (hacsak később ki nem derül, hogy valójában néhány tízmilliárd dollárról van szó) egy sor osztrák, orosz és amerikai cégnek, melyeknek – megalázó feltételekkel – átengedte a fekete-tengeri földgázt.

Pontosabban fogalmazva, kormányunk arra jogosította fel az osztrákokat, hogy – egy semmivel sem foglalkozó állam helyett – megbízza az amerikaiakat, akik képesek kitermelni azt a kizárólagos övezetünkben található gázt és ezért még a legjelentősebb gáztartalék felét is odaadta fizetségképpen Kurz kancellár alattvalóinak.

Mindezt azután, hogy a nemzeti férfiasság őrzője által ihletett kormány végrehajtott egy műpályáztatást, melyre holmi budapesti szervereken került sor, melynek nyomán az

Orbán Viktor magyar kormányzó bizánci udvarához tartozó két cég kapta meg az exportra kerülő teljes román gáz felhasználásának kizárólagosságát

(ami a Fekete-tengeren kitermelt mennyiség legalább felét jelenti).

Nos, mindezek után ugyanez az utóbbi 50 év legantipatikusabb bajszosának beszédétől felizgult kormány totális háborút indít a nép vérét szívó idegenek ellen és e háború nevében a legnagyobb román cégeket áll neki lerombolni. A nagy román cégek valószínűleg járulékos áldozatai a vagyonunkat kirablók megbüntetéséért indított szent háborúnak.

Romániát a 90-es évekhez hasonlóan egy óriási manipulációs művelet köde lepi el teljesen. Az ország két jól körülhatárolt táborra szakadt: egyesek egyfajta Tudor Vladimirescunak látják Dragneát, aki felöltötte magára a halál ingét (igaz, trópusi színekben, egzotikus brazíliai motívumokkal) és harcot indít az új fanarióták ellen, akik azért jöttek, hogy ellopják az olajunkat, a gázunkat, a frekvenciasávjainkat és a hitelkamatainkat, a többiek pedig szüntelenül dicshimnuszokat zengedeznek a fákat és finomítókat földre döntő osztrákok, a több millió hektárnyi bevásárlóközpontok karámjában tartott őslakosoknak színes gyöngyöket hozó franciák civilizáló hatásáról.

Ébresztő, jó emberek, lépjetek ki a bennünket vezető középszerű zsiványok csapdájából! Felejtsétek el a reggeltől esti a tévék képernyőjén csorgó rozmárok és kikent-kifent alakok majomkodásait. A Guerrillero Heroico (egy Dragnea bajszát don Orlando rebellis fürtjeivel kombináló Che Guevara ikonja) által indított háború nem a románok háborúja az idegenek ellen, és nem is a nemzeti altalaj és éter visszaszerzéséért indított csata.

Nem, ez a háború valójában rossz, infantilis politikák sora,

melyekkel holmi bárdolatlan feudálisok harcolnak holmi elangolosodott piperkőcökkel azért, hogy a saját bandájuknak szerezzék meg Romániát. És az utóbbi napok nacionalista vagy globalista retorikája csak azokat a fegyvereket jelenti, melyekkel az ország megszerzéséért küzdenek a politikai csoportok.

A gazdaság helyzete sokkal prózaibb (az alábbi adatok és táblázatok forrása): az 1225 milliárd lejnyi teljes romániai árbevételből a román cégek aggregát (2016-os) árbevétele 571 milliárd lej, a külföldiek egyesített árbevétele pedig 609 milliárd lej, ezen kívül pedig tovább 45 milliárd lej az állami cégek árbevétele, vagyis az egy év alatt idehaza eladott dolgok fele a román cégeknek, a másik fele a külföldieknek köszönhető.

Az Európai Unióban is ez az átlag, tehát sem jobbak, sem rosszabbak nem vagyunk másoknál.

A román cégek nettó eredménye (profit–veszteség) 33 milliárd lej, a külföldieké 19 milliárd lej, az állami cégeké pedig 3 milliárd lej. Vagyis a profitráta (az árbevételre) átlagosan 5,3 százalékos a román cégeknél, 3,1 százalékos a külföldieknél és 6,6 százalékos az államiaknál. Tehát a külföldiek fele akkora nyereséget jelentenek le, mint a románok.

Mi a helyzet a bérekkel? A külföldieknek dolgozó 1,2 millió alkalmazott (2016-ban) átlagbére 2631 lej volt, a helyi cégek 2,5 millió alkalmazottja (szintén 2016-ban) 1288 lejes átlagbérrel rendelkezett, az állami cégeknél pedig 2541 lej volt az átlagbér. Tehát a külföldiek kétszer nagyobb bért fizetnek, mint a románok…

Ez a kép valójában egy olyan kettős gazdasági hasznot mutat, amit minden pancser ismer: a külföldiek kisebb profitot jelentenek le, de nagyobb bért fizetnek. Mi a fontosabb az ország számára? Mindkét haszonnak nyilvánvalóan megvan a maga jelentősége. Románia pontosan olyan, amilyennek a vezető politikusok akarják, nem pedig olyan, amilyennek a külföldi vagy román cégek szeretnék.

A törvények mindenki számára egyformák, a „kiskapuk” pedig szintén egyformák mindenkinek.

A román cégek közül egyesek elrejtik a nyereségüket, vagy az ország egyes övezetei feletti monopólium megszerzésére használják ki a korrupt rendszert. Hasonló módon a külföldi cégek egy része is pontosan ugyanezeket teszi. De a román és a külföldi cégek többsége tisztességesen működik.

Szégyen, ahogy az OMV lerombolta a petrolkémiai iparunkat és az ország harmadik legnagyobb finomítóját? Igen, az, de a 2004 óta létezett összes kormány áldásával történt az egész. Különben ugyanilyen szégyenletes az is, ahogy Sebastian Ghiţă cégcsoportja kirabolta Romániát.

Igaz, hogy a multik olyan trükkökkel csökkentik mesterségesen a nyereségüket, mint például a transzferárak? Igen, egyes multik így járnak el. De don Orlando jogara alá tartozó adóhatóság (ANAF) áldásával teszik ezt. Ki akadályozza meg az adóhatóságot abban, hogy behajtsa a károkat azoktól, akik azt okozták?

Igaz, hogy elfelejtették, vagy lezárták azokat a nagy korrupciós ügyeket, melyekben külföldi cégek (EADS, Microsoft vagy Veolia) érintettek? Igaz, de legyünk komolyak! Ez – elsősorban – az érintett román tisztségviselők védelmében történik. Tényleg nem látja senki, hogy az ügyészek és a bírók gondosan elkerülik az összes nagy romániai ügyletet, az off-shore földgáztól a Sidexig vagy a Rompetrolig, és csak „könnyű” ügyeket vizsgálnak, melyekre csak néhány évnyi felfüggesztett börtönt lehet kiosztani?

Hazugságra vagy ostobaságra sohasem lehet erős országot építeni. Ha valaki azt hiszi, hogy

Románia képes „eredeti” kapitalizmussal fejlődni, amilyenről Iliescu a 90-es években álmodozott,

akkor az a valaki feleslegesen élt az utóbbi 30 évben. Romániának a „növekedéshez” egyformán szüksége van nemzeti vízióra, de modernitásra, 2018-nak megfelelő módszerekre is. A gazdaságot semmibe vevő excentrikusságokkal sohasem érhetünk utol olyan országokat, mint Lengyelország, Magyarország vagy Csehország.

Ha úgy érezzük, hogy a multik túlságosan semmibe veszik a törvényeket vagy a normalitást, a román állam bármikor indíthat adóellenőrzéseket, bírságolhat vagy behajthat károkat. Ezt a román cégekkel is ugyanígy meg kell tenni. De ha valaki azt hiszi, hogy a nagy román energiaipari cégek, az ország második legnagyobb bankja vagy az egyetlen honi távközlési cég elsorvasztása az az ár, amit meg kell fizetni a multik megleckéztetése érdekében, akkor annak a valakinek komoly gondjai vannak az elméjével.

Egy normális világban nem lehet olyan törvényt bevezetni, mely válogatás nélkül bünteti a tisztességesen dolgozókat és a nyereségüket elrejtőket is; annak kell fizetnie, aki hibázott! Különben újra visszatérünk a 2010-es őrülethez, amikor egyformán csökkentették a példásan dolgozó tisztviselők, de az egész nap malmozó rokonok és szeretők fizetését is.

Erkölcstelen és felesleges dolog a nacionalizmus/hazafiság fegyverként történő felhasználása egy hibrid hatalmi háborúban.

Aki nacionalista, az lásson neki az autópályákat és vasutakat építeni. Aki nacionalista, az lásson neki kórházakat és egyetemeket építeni. Aki nacionalista, az fejlessze a nagy román energetikai cégeket és a román bankokat.

Aki nacionalista, az a román népek szomszédos országok felé történő expanzióját támogassa, ne magyar cégeknek adja át a román gáz exportját. Aki nacionalista, az ne bundázza meg a katonai beszerzési pályázatokat. Aki nacionalista, az „tolja” Romániát az OECD-tagság felé. Aki nacionalista és Romániát vezeti, az ne Brazíliában építsen villákat és idehaza vakációzzon, ne egzotikus tájakon.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.