Román politikai kommentátorok válaszoltak a kérdéseket firtató kérdésre.
Egy kérdést intéztem a néhány héttel ezelőtti eseményekkel kapcsolatosan a www.marginaliaetc.ro-n publikáló kommentátoroknak.
Ezt:
„Melyek azok a nagy kérdések, melyeket a diaszpóra tüntetése után fel kell tenni?”
Az alábbiakban néhány reakció olvasható.
Ioan Stanomir:
1. Mi a különleges bevetési dandár szerepe az augusztus 10-i megtorló cselekményekben?
2. Mi a DGIPI (Hírszerző és Belvédelmi Főigazgatóság, a Belügyminisztérium titkosszolgálata – szerk.) szerepe az augusztus 10-i provokációk előkészítésében?
3. Mekkora veszélynek voltak kitéve a polgárok az elrendelt elgázosítás nyomán?
4. Voltak vagy sem információk e gázok veszélyes jellegére vonatkozóan?
Martin S. Martin:
1. Ki fogja kezdeményezni a 2018. augusztus 10. polgári állásfoglalási népi szervezet létrehozását célzó mozgalmat? Ehhez az összes ellenzéki politikus csatlakozhatna saját pártjaik elhagyása nélkül, az összes polgár címtől és politikai hovatartozástól függetlenül, az összes román, aki a Győzelem (Victoriei) téri bűntettekben bűnösök kivizsgálását és megbüntetését akarja, minden ember, aki azt akarja, hogy soha többé ne legyenek lehetségesek ilyen túlkapások. Egy ilyenfajta szervezet lehetne az út egy egységes román politikai ellenzék felé.
2. Ki az a filmes, aki már a 2018. augusztus 10. dokumentumfilmen dolgozik?
3. Ki az az író, aki már a 2018. augusztus 10. könyvet írja?
4. Ki az a publicista, aki éppen most indítja a 2018. augusztus 10. honlapot?
5. Ki az a politikus, aki benyújtja a parlamentben azt a kezdeményezést, hogy augusztus 10-ét nyilvánítsák a Román Diaszpóra Napjává?
6. Ki az a festő/grafikus/formatervező, aki a 2018. augusztus 10. szervezet plakátján, jelképén és szlogenjén dolgozik?
7. Hány hazai vagy külföldi román számára válik motiváló jelképpé 2018. augusztus 10.? Ők már csak egységesülésre váró többségben vannak, vagy kisebbségben, melyet – bármit is tennének – felszámol majd a 2018. augusztus 10-ével nem törődő többség?
Cătălin Avramescu:
1. Még mindig demokrácia Románia? (Nem)
2. Még mindig legitim kormánnyal rendelkezik? (Nem)
3. A csendőrség csak egy Szekuritáté–Milícia csapatokra 1990-ben aggatott címke? (Igen)
4. Képviseli az ellenzék az utcán lévő románokat? (Nem nagyon)
5. Tett valamit Klaus Iohannis a külföldön élő románok választási jogainak tiszteletben tartásáért? (Nem)
Robert Gabriel Ciobanu:
Azért kérdezünk, hogy ügyeket tisztázzunk; ez egy köztudomású, de gyakran szem elől tévesztett dolog, különösen akkor, amikor megpróbáljuk megérteni a politikát. Ennek ellenére azon kevés esetben, amikor mégiscsak fel merészelünk tenni kérdéseket, ezek túlságosan ködösek és általánosak, mint amilyen az, hogy „mi a teendő?” vagy „mi a megoldás?” Ezek jogos kérdések, de a megválaszolásukhoz előbb a különféle politikai helyzetek egyedi aspektusait kell tisztáznunk; márpedig most az augusztus 10-i esemény érdekel bennünket.
Az első pont: előre megfontolt volt a rendfenntartó erők erőszakossága vagy sem? A közrend biztosítása vagy a tüntetők ütlegelése és megsebesítése volt azon az estén a csendőrök küldetése?
A második pont: milyen hatása van a közvéleményre az azon az estén történt eseménynek – a diaszpóra tüntetése és a csendőrök erőszakossága? Érezhető valamilyen változás a választók szavazási preferenciáinak struktúráiban? Készített az ellenzék bármilyen közvélemény-kutatást az esemény óta eltelt csaknem három hétben?
A harmadik pont: miként lehet elérni Románia kormányának elszigetelését a nemzetközi színpadon? Milyen formális és informális mechanizmusokat használhat a politikai ellenzék, az Elnöki Hivatal, a média és a civil szervezetek a nemzetközi közvélemény, a nemzetközi intézmények és a partnerállamok befolyásolására?
Negyedik pont: kész az ellenzék ebben a pillanatban átvenni a hatalmat? Van valamilyen kormányzási stratégiája és programja a gazdaság talpra állítására? Minden rendelkezésére álló eszközt felhasznál az ellenzék, hogy a Parlamentben megváltoztassa az erőegyensúlyt?
Ciprian Apetrei:
Volt egy tüntetés a diaszpórával. A csendőrök megvertek bennünket, mi sírtunk, az ország vakarózott. Hol, ez lenne az első kérdés? Mennyit jelent még manapság egy tüntetés? Ha a medve amúgy is továbbmegy, akkor minek ugassanak a kutyák? Jelentett valamit ez a tüntetés? Több ezer embert megvertek és bántalmaztak, többek között arra járó külföldieket és munkájukat végző újságírókat is. Na és? Senkinek sem lett semmi baja.
Az őrültségre parancsot adó főnökök ikonok között adnak leckéket hazafiságból. Politikai főnökeik, holmi beszélni sem tudó semmirekellők megdicsérik magukat, hogy milyen jól kiválasztották a szolgáikat. Az aljas Tudorel, napjaink legnevetségesebb figurája folytatja az igazságszolgáltatás elleni támadását. A pészédés maffia volt vidéki ügyvédecskéje kihasználja az alkalmat, hogy rászabadítsa a kutyáit az utolsó sorból kirívó emberekre. Szinte totális a restauráció. Könyöküket és a középső ujjukat mutogatják a nyugati szövetségeseknek. Újra megjelentek Vadim Tudor zöld-nacionalista (a zöld a legionárius mozgalom színe volt – szerk.) viccei, amelyekkel gúnyt űzünk a zsidókból, a németekből és akikből Olguţa asszony Pareto szociológiájából írt doktorija még szeretne.
Iliescu és Vadim holmi szörnyűséges megtestesülései megkaparintatták a politikai színpadot. Őket nem hatnak meg tüntetések. A bér-, nyugdíjemelésekkel és szabadnapokkal megvásárolt, holmi bűnözők tévéinek agymosásán átesett nép megtapsolta a csendőrök erőszakos visszavágását. Jól tették, túlságosan okosoknak képzelitek magatokat. Hagyjatok bennünket békén, nekünk jó itt. Lopnak ezek, de nekünk is adnak. Mit avatkoztok bele?
A nép többi része vakációzik. Nyár van, a napsütés pedig üdülésre csábít. Az a kérdés, hogy mi miért nem cselekedtünk ugyanúgy? Mi miért ugatjuk meg a karavánt? Hiszen nem fogjuk abbahagyni, ez biztos. És ígéret.
Marian Hrişcă:
Milyen kérdésekre kellene válaszolnunk a diaszpóra tüntetése után?
Az élet telik, és még ha ezek a kormányzati teremtmények el is tűnnek majd egy adott pillanatban a semmiben, valamiképpen mappába kell őket tennünk, nehogy arra ébredjünk a jövőben, hogy kikerülnek a kezeink közül.
Tehát miféle hülyeséggel van dolgunk? Szokványossal? Rutinszerűvel? Vagy valami példátlannal? Valami rendkívülivel. A serkentés nélkül, mint valami gleccserszakadékból kibukkanó kristálytiszta hülyeségtípussal, a belülről fakadó, feltáratlan hülyeséggel, melynek nem érzed az ízét, azzal a képzelet fényével még be nem szennyezett hülyeséggel, melyet szenvedélyesen védelmedbe veszed, az elme legkisebb morzsáját is lerombolod érte, mely megpróbál kirángatni a végzetszerűen ostoba emberi hagyományos örökségből, igen, az ösztökélő hülyeséggel, mely megadja neked azt az érzést, hogy a körülötted lévő teremtmények csoportjához tartozol és minden alkalommal szabadon dönthetsz a legprimitívebb és ostobább létezési mód mellett. Azzal a hülyeségtípussal, amely az önkéntes teremtményben testesül meg, abban a bunkóban, aki minden pillanatban tisztában van azzal az örökséggel és mocsoksággal, amelyet ő maga termel, amikor a felebarátokkal szembeni visszaélésekről van szó.
Igen, az élet múlik és ők majd eltűnnek a semmiben. De aminek meg kell maradnia az elménkben, az az önkéntes hülyeség, a tudatos teremtmény nagyon pontos modellje, nehogy arra ébredjünk, hogy mentségeket keresünk nekik, jaj, szegény idióta, jaj, szegény retardált. Nehogy gyertyát gyújtsunk az őszinte tehénért. A naiv ökörért.
Nem. Mostantól kezdve és egészen addig, amíg porrá és szénné változnak, nagyon jól rögzítenünk kell a fejünkben minden egyes teremtmény képét, aki átvezeti a zsigerein az életünket. A génjeinkben kell rögzülnie ennek a pestises jellemű agresszív hülyeségmintának, hogy nehogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek.
Ez a legfőbb jó, amit egy több mint világi kötelezettségből nyújthatunk a majdan az Egyesülés 200. évfordulóját ünneplő románoknak. Tehát miféle kérdésekre kellene válaszolnunk most, hogy biztosak legyünk abban, hogy megadjuk azoknak, akikkel sohasem fogunk majd találkozni, 200 évvel az Egyesülés után, egy normális élet esélyét?
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.
Pattanásig feszülő idegek a forradalom előestéjén: Bogdan Mureșanu első, remek nagyjátékfilmje igazi közönségkedvenc.
Óránként 210 kilométeres sebességgel száguldott egy autós vasárnap az A1-es jelzésű dél-erdélyi autópálya Déva és Nagylak közötti szakaszán – közölte a rendőrség.
Továbbá ha hirtelen felindulásból kivágná a diófát az udvarán, ne tegye!
Hallgatólagosan elfogadta hétfőn a szenátus a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) törvénytervezetét arról, hogy a többségi nemzethez tartozó állampolgárok a nemzeti kisebbségekével azonos feltételek mellett alakíthatnak egyesületeket.
Koltai Róbert színművész, a magyar színházi és filmes szakma kiemelkedő, jól ismert alakja a 24. Filmtettfeszt alkalmából érkezett Kolozsvárra élet- és alkotótársával, Gaál Ildikóval.
A keresőcsapatok kedden délután megtalálták a kiskorút, aki a Szovátához tartozó Szakadát település erdei területén tűnt el a délben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Az egységek birtokba vették a műveleti területet azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elvégezzék azt, amivel megbízták őket. Ez végső soron örvendetes.
Szereti a kémfilmeket? Legyen kém… Nem, sajnos ez nem egy rossz komédia – ez a valóság…
Ha az ember előtt megnyílnak a dobrudzsai népek kapui, és jól figyel, láthatja: ha az a nép maroknyi, akkor jól elfér a nemzetállam tenyerén.
Moharos Attila az egykor szolgaként, most pásztorként élő Fülöp Levente életútjáról készített dokumentumfilmet.