Milyen harcmodort vet be Klaus Iohannis a kormánytöbbség elleni háborúban?

Az utóbbi időben fokozódtak a viták Klaus Iohannis elnök és a jelenlegi kormányzat képviselői, elsősorban Liviu Dragnea, Viorica Dăncilă, Călin Popescu-Tăriceanu és Tudorel Toader között.

Az elnök minden eddiginél eltökéltebbnek tűnik arra, hogy az összes, rendelkezésére álló törvényes fegyvert bevesse a PSD-s politikák megfékezésére, mind gazdasági téren, mind az igazságszolgáltatás vonatkozásában, vagy Románia álláspontját illetően a nemzetközi helyzet egyik legkényesebb témájában.

Az elnök e pillanatban gyakorlatilag több háborús arcvonalat is megnyitott a többségi koalícióval zajló konfrontációjában.

Az igazságügyi törvények témájában megtámadta a ezek rendelkezéseit Alkotmánybíróságon (CCR) és kikérte a Velencei Bizottság véleményét. Ezen kívül, szintén az igazságszolgáltatás területén, elutasította Tudorel Toader igazságügyi miniszter az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) vezetőjének leváltására vonatkozó követelését. Klaus Iohannis elnök gazdasági téren „adóügyi cigánykodással”, a költségvetési politikák rossz kezelésével, az infláció növekedésével, a beruházások hiányával és a kereskedelmi hiány növekedésével vádolta meg a jelenlegi kormányzati többséget. A legutóbb megnyitott frontvonal a kormány közel-keleti helyzettel kapcsolatos állásfoglalásaira vonatkozik, ahol az AEÁ döntését, melynek értelmében Tel-Avivból Jeruzsálembe költözteti át a nagykövetségét, az EU-államok többsége bírálja, Románia, Magyarország és Csehország kivételével.

Az elnök a fenti folyamatosan szembement a PSD–ALDE (Szociáldemokrata Párt–Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) döntéseivel, egyes esetekben (pl: Viorica Dăncilă kormányfő lemondásának követelése) radikális álláspontra helyezkedve. Ezzel Klaus Iohannis odaállt a #rezist mozgalomba tömörült tüntetők követelései mellé. Sőt, az elnök azon döntését, hogy engedélyezte a bűnvádi nyomozás elindítását a forradalom és az 1990. június 13-15-i bányászjárás ügyében, pozitívan fogadták a PSD-ellenes tüntetők, Ion Iliescu vád alá helyezése ugyanis csapás a szociáldemokraták imázsára.

Az elnök legutóbbi lépései azt vetítik előre, hogy

az államfő a 2016-os parlamenti választás óta először határozta el magát, hogy eltávolítja a hatalomból a PSD-t,

nem várva meg a 2020-as parlamenti választást. Az elnöki diskurzus radikalizálódásának és a PSD-vel minden fronton folytatott harc taktikájának az a célja, hogy növelje a kormányra gyakorolt társadalmi nyomást és nagyon jó kampánystartnak tűnik Klaus Iohannis számára a jövő évi elnökválasztásra való tekintettel. Az elnök üzenete egyszerű: a PSD a kommunista párt örököse („vörös pestis”), a PSD Európa-ellenes párt, a PSD korruptak és alkalmatlanok által vezetett párt. Sőt, a PSD-vel szemben a totális harc az egyetlen megoldás, ez pedig jogossá tesz egy kormányzatot radikálisan vitató politikát és a korrupcióellenes harc folytatását.

A Klaus Iohannis által eddig alkalmazott harci eszközök,

melyeket a közeljövőben is be fog vetni:

1. utcai tüntetések;

2. bizonyos törvények elfogadásának elodázása a CCR elé küldés útján;

3. az igazságszolgáltatás csúcsán tervezett változtatások blokkolása;

4. Liviu Dragnea démonizálása;

5. Viorica Dăncilă nevetségessé tétele;

6. komor kép lefestése (politikai nyilatkozatokban) Románia gazdasági helyzetének alakulásáról;

7. egyes intézmények Román Nemzeti Bank (BNR) támogatásának megszerzése a PSD gazdasági politikáinak bírálatához.

Iohannis elnöknek eddig sikerült elérnie bizonyos céljait, de

PSD elleni stratégiájának van néhány „gyenge pontja”,

ami az igazságszolgáltatást illeti, melyek közül kettőt ki kell emelni: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) – közvetve – elismert bizonyos múltbéli túlkapásokat és bizonyos viselkedésbeli változást mutatott, a CCR pedig távolságtartó a DNA-val szemben.

Az elnöknek viszont a jövőben bizonyos rendkívül nagy kihívásoknak kell megfelelnie, melyek közül sok nehezen leküzdhető:

1. Létezik egy PSD-ből, ALDE-ból és RMDSZ-ből álló parlamenti tömb, mely többséget alkot és támogatja a kormány cselekedeteit. Bizonyos témákban, mint például az igazságszolgáltatással kapcsolatosan, a Népi Mozgalom Párt (PMP) is csatlakozik.

2. Jó az együttműködés a kormány és a PSD vezetősége között.

Nem sikerült éket verni Dăncilă és Dragnea közé.

3. A DNA főnökének helyzete továbbra is veszélyben van: még nem ismert a CCR döntése a leváltása ügyében, további tanúvallomások jelennek meg az igazságszolgáltatásban elkövetett túlkapásokról, a bíróságok pedig felmentéssel zárnak le egyes jelentős ügyeket (pl. Victor Ponta, Toni Greblă).

4. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) és Cioloş, illetve a PNL és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) közti nézetkülönbségek miatt nincs túl nagy esélye a jobboldal gyors összefogásának.

Az elnök egyik azonnali célkitűzése Viorica Dăncilă lemondatása. Mivel nem lehetséges a parlamenti többség módosítása, az egyetlen forgatókönyv, mely alapján az államfő elérheti ezt: ha bűnvádi eljárás indul Viorica Dăncilă ellen, amely tovább növelné a közvélemény nyomását, többek között utcai tüntetések formájában és kiválthatná Viorica Dăncilă lemondását. Ezen kívül Iohannis még abban is reménykedhet, hogy Liviu Dragnea elítélése, még akkor is, ha nem jogerős, válságot vált ki a PSD-n belül. Ez újra csak kedvező alkalom lehetne a kormány leváltására.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.