Miért is öleljünk meg egy románt?

Negyedévszázaddal a tragikus marosvásárhelyi események után egyre többen emelik fel hangjukat azért, hogy nyissák meg az 1990 márciusával kapcsolatos aktákat. Az emberek tudni akarják, ki fordította őket egymás ellen egy olyan multikulturális városban, ahol addig nem voltak etnikumok közötti nézeteltérések. E szomorú emlékű események felidézésére 2015. március 20-án a Kultúrpalota Tükörtermében sor került egy konferenciára, melyet Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala szervezett, a Maros Megyei Tanáccsal és a Petru Maior Tudományegyetemmel együttműködésben.

A meghívottak, a bukaresti, iaşi-i, marosvásárhelyi és kolozsvári egyetemek professzorai és előadói mellett részt vett a konferencián a temesvári Edwin Sebastian Marc is, aki a Facebookon elindította az etnikumok közötti barátságról szóló felhívást.

A konferencia nemcsak a barátság, hanem a megbékélés, a városunkat és Maros megyét jellemző békés együttélés és harmónia jele is volt. Edwin felhívásának eleget téve, prof. Cornel Sigmirean professzor és Marius Paşcan szenátor (az illető nem éppen az őszinte magyarbarátságáról híres – a szerk.) a március 20-i konferencián megölelték magyar barátjukat, Eckstein-Kovács Péter kolozsvári ügyvédet.

Riporter: Azoknak, akik még nem láttak, el kell mondanunk, hogy az ország egy bizonyos térségére jellemző lajbit viselő fiatal vagy, modern a frizurád, a gomblyukadban pedig ott van a trikolór… Honnan jöttél, Edwin Sebastian Marc?

Edwin Sebastian Marc: Egy temesvári vegyes családból. Németországban születtem, román-sváb kultúrában nőttem fel. Anyám bánsági sváb, apám román. A Marc erdélyi román név. Ha nagyon belemegyünk a részletekbe,

többfajta etnikumú is van a felmenőim között, de a kultúra a lényeges.

Otthonról hoztam a román és német nyelvtudást, folyékonyan beszélek angolul, a temesvári William Shakespeare Középiskolában tanultam. Gyermekként alapszintű magyar fogalmak is rám ragadtak. A Bánságban mindenki elboldogult 3-4 nyelven! Ez számomra normálisnak tűnik.

Mi a különbség a sváb és a szász között?

A svábokat a XVIII. században hozták az osztrákok a Bánságba, a szászokat pedig a magyarok hozták Erdélybe 800 évvel ezelőtt. Eltérő nyelvjárást beszélünk.

Azt mondtad, Németországban születtél…

Igen, Németországban születtem, de az enyéim a születésem után hazatértek, az óvodát már Romániában kezdtem el. Így hát Németország nem jelent túl sokat nekem, de egyaránt tudom, milyen érzés a többségi és a kisebbségi nemzetiséghez tartozni. Számomra a Bánság, Temesvár az „otthon”!

Mi a véleményed Temesvárról?

Bár Temesvár némileg nyugatiasabb, nem gondolom, hogy túlságosan különbözne a többi román várostól. A temesvári tapasztalat azoktól az emberektől függ, akikkel kapcsolatban állsz. Vannak régi, tradicionalista közösségek, sajnos kiveszőfélben, és ugyanakkor vannak olyanok is, akiket megérintett a globalizálás. Mindenféle, mindenhonnan származó emberek vannak. Manelések is, ambiciózus olténiaiak és tanulni vágyó moldvaiak is.

És milyen a Bánság?

A Bánság kozmopolita. Szerintem egyfajta Amerika! A németajkú románok a 70-es években kezdtek elmenni innen, de egyetlen pillanatra sem feledkeztek meg hazájukról és otthonukról! Németországban a svábok és a szászok most is megünneplik a Heimattagét, vagyis a „Haza-napokat”, és nosztalgiával gondolnak a Bánságra és Erdélyre. 1989 előtt mindenki menekülni igyekezett, fizetett, hogy elmehessen. Egész falvak mentek el! Anyám is elment. Apám részt vett a temesvári forradalomban, szerencsésen megúszta, aztán elment Németországba. Közülük sokan visszatértek és másokat találtak a házukban, mások pedig új életet kezdtek Németországban.

Gondolkodtál azon, hogy elmenjél?

Hogy elmenjek? Itt van az otthonom. Itt a helyem! Függetlenül attól, mennyire élek majd jól, vagy rosszul! Ha elmegyek, akkor legfeljebb mesterképzőre…

Mit tanulsz?

Másodéves vagyok a temesvári Nyugati Tudományegyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Karán, német nyelven tanulok. Érdekes terület, ahol sokat lehet tanulni, de nem vonz a politika!

Bár van benned vezetői hajlam! Tavaly novemberre utalok, amikor 2.000 embert gyűjtöttél össze az Opera téren. Miről volt szó?

A civil társadalom képviselőjeként 2014. november 8-án megszerveztem a város első diaszpóra-párti eseményét. A Facebookon mozgósítottam az embereket, mert úgy gondoltam, hogy nekünk, temesváriaknak el kellene mondanunk, hogy mi nem tetszik. Azt akartam, hogy ez az esemény minél civilebb legyen, politikai szereppel nem rendelkező emberekkel, de mindig akadnak olyan politikusok, akik megpróbálják a hangjukat hallatni az ilyenfajta tüntetéseken, ahogy az nálunk is megtörtént az egyik PDL-s szenátor tanácsadójával, ezért aztán a második tüntetést már nem szerveztem meg.

Honnan jött az Ölelj meg egy magyart ötlete?

Mivel március eleje volt és tekintettel arra, hogy a magyar nemzeti ünnep környékén minden évben botrányos hírek jelennek meg a sajtóban, melyek nézettséget és lájkokat vonzanak, arra gondoltam, hogy elindítok egy közösségi kísérletet, mely megerősíti az igazi román–magyar kapcsolatról már kialakult valódi véleményeket.

Hogyan jártál el?

Meghirdettem az eseményt a Facebookon, és megkértem minden ismerősömet, töltsön fel egy fényképet, melyen eltérő etnikumú ismerősei átölelik egymást. Sokan csatlakoztak és megosztották a bejegyzést… 6218-an fogadták el a meghívást… több százan töltöttek fel fényképeket, nagyon sok fényképet…

Mit gondolsz, hagyománnyá válhat?

25 év telt el. Túl kellene lépnünk azokon az eseményeken. Ilyen a történelem, jó és rossz dolgokkal. Nem fehér-fekete. Szürke. Okulunk belőle. Szép lenne, ha az ölelkezés hagyománnyá válna! 

Szeretném, ha lenne egy hivatalos román–magyar barátságnap.

Létrehozhatunk mi egyet! És lenne egy minden románok napja, az összrománság napja. Nem feltétlenül a diaszpórára gondolok, mint inkább a történelmi kisebbségekre: a szerbiai és bulgáriai vlachokra, a vajdasági románokra, a besszarábiaiakra, az ukrajnai románokra és volohokra, a Balkánon szétszóródott arománokra, a magyarországi románokra, akik kezdenek szép lassan eltűnni… nemrég adtam interjút a műsoruknak. Azt hiszem, követnünk kellene a magyarok példáját, és a román államnak is kellene legyen egy nemzetnapja… az összrománság napja, hogy tudják, törődünk velük!

Milyennek szeretnéd Romániát?

Azt szeretném, ha Románia olyan országgá válna, melyet példaként lehetne más országok elé állítani, mely európai szintre emelkedett, holott a kommunizmusból érkezett, korrupciónk volt, olyan ország, ahol az emberek már nem a múltban élnek, van bennük jóérzés, mert a jóérzés mindennél fontosabb.

A novemberi tüntetésen többfajta zászló volt nálatok.

Igen, a trikolór mellett volt nálunk forradalmi lyukas zászló, Erdély zászlója és Bánság zászlója is. A bánsági sváboknak fehér-zöld zászlójuk van, címerrel a közepén. A kisebbségünk számára fontos eseményeken szoktuk kitűzni.

Azt mondtad, nagy zenerajongó vagy.

Nyolcéves korom óta tangóharmonikázom. Sokáig játszottam a Banater Rosmarein Temeswar sváb együttesben. Még egy folk-metál együttessel is foglalkozom, a dalokat és a szövegeket én írom. Énekes, zeneszerző és harmonikás vagyok az együttesben. Megpróbáljuk a román népzenét a heavy metal zenével ötvözni és olyan témákat feldolgozni, mint a dák–római háborúk, mert számomra fontos a román identitás! WarChant az együttes neve, a YouTube-on megtalálhatók a