Mi szükségünk van még az amerikaiakra? Mi szükségünk van még az EU-ra és a NATO-ra?

A minap olyan jelzés bukkant fel a nyilvános térben, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert az EU- és NATO-tag Romániában kormányzó koalíció egyik képviselőjétől érkezett. Mely szervezetek jelenleg, amikor jelentős gondokat okoz az euro-atlanti térségen belüli gazdasági háború,  minden erejükkel azon vannak, hogy érintetlenül megőrizzék az amerikai partnerrel meglévő alapvető fontosságú biztonsági kapcsolatot.

Nem feltétlenül valamilyen örök szerelem miatt, hanem mert nagyon jól tudják, hogy

Európa az amerikai nukleáris védőernyő nélkül sebezhetővé, sőt rendkívül sebezhetővé válik bármilyen jelentős méretű ellenséges cselekedettel szemben.

Következésképpen a játék főszereplőinek számító államok számára minden korábbinál fontosabbnak tűnik az EU és a NATO között a varsói csúcstalálkozón egy kiegészítő küldetéstípusokra vonatkozó kiterjedt és elmélyített együttműködés megvalósítására kezdeményezett megállapodás fenntartásának és fejlesztésének szükségessége.

Egy közös európai hadsereg, egy közös katonai ipari struktúra kiépítése ezt a koncepciót hivatott szolgálni, melyben az európai erőket specifikus feladatokra használnák, különállóan tevékenykedve, amikor szükséges, de a bonyolult műveletekre egyesítve képességeiket a NATO-éval. Legalábbis a kiszámítható távlatban ez lesz majd a helyzet.

Azt hiszem, így kellene megfejteni a kemény mag európai üzeneteit, melyek nagyon sürgető hangon hangzanak el, ahogy azt Merkel asszony teszi, például, annak szükségességéről, hogy „átvegyük a felelősséget a saját védelmünkért”.

Soha senki sem mondta azt, hogy az AEÁ-val meglévő stratégiai partnerség a múlté,

vagy gondot jelenthetne az EU valamelyik tagállamának biztonságát illetően. Idézzük fel, mert így helyes, hogy a „régi Európa” összes állama a Marshall-terven keresztül érkezett amerikai pénzeknek és a NATO-n belüli amerikai pajzs által nyújtott garanciának köszönheti a második világháború utáni jólétben való fejlődését.

És most mi, akik az összes veszély és feszültség érintkezési vonalában, az EU/NATO Oroszországgal meglévő határánál, a Fekete-tenger partján, mely térségben progresszív módon növekszik a feszültségeknek egy óriási és nagyon veszélyes buboréka, mi mit mondunk?

Kommentárok nélkül idézem Renate Weber európai képviselő asszony kijelentéseit: „Az Egyesült Államokkal egy másik történet van. Tudom, hogy a stratégiai partnerünk… de nem nagyon értem, hogy mit is jelent ez pontosan. Azt, hogy számolatlanul adjuk a pénzt az amerikai fegyveriparnak? Őszintén, nem hiszem, hogy erre lett volna szükségünk. Úgy tudom, hogy az oroszoktól védenek minket. De nekem úgy tűnik, hogy ez azért történik, mert mi felpiszkáltuk az oroszokat a pajzs idetelepítésével. Apropó, szóval… ez védelmi, vagy milyen? Meggyőződésem, hogy Oroszországnak nagy érdeke fűződik az Európai Unió destabilizálásához, többek között a tagállamok különféle módon történő destabilizálásával, mi pedig jó célpont vagyunk, de a kérdésem az, hogy eddig

miként segítettek nekünk az amerikaiak kivédeni az oroszok akcióit?

Hogyan segítettek bennünket, hogy többé ne legyünk sebezhetőek a manipulációikkal szemben? Netán fegyverek vásárlásával?”

Normális esetben az ilyen szavak, melyek a romániai kormánykoalíció egyik eminens képviselőjétől származnak, mely kijelentésektől Tăriceanu úr, a pártbéli főnöke nem határolódik el, a párt hivatalos álláspontjának tekinthetők, melyek így mennek majd tovább.

Ismétlem, nem kívánom kommentálni az európai képviselő asszony kijelentéseit, de nekem úgy tűnik, hogy a Romániában dühből tett reaktív kijelentésre jellemző kecsességgel új konfliktusos területet nyitunk meg hazánk külkapcsolataiban. Mégpedig azért, mert egyrészt, az utóbbi napok eseményei az EU fontos államaival meglévő kapcsolataink exponenciális megromlását és feszültté válását hozták, amely abban csúcsosodott ki, hogy Viorica Dăncilă miniszterelnök asszonyt az Európai Parlament elé hívták meghallgatásra az augusztus 10-i erőszakos fellépések ügyében. Ezt az utóbbi döntést az Európai Parlament valamennyi politikai csoportja egyhangúlag hozta meg, ami azt jelenti, hogy kétségbeesésükben mind az európai szocialisták, mind az ALDE-sek (Európai Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) elhatárolódtak román kollégáik viselkedésétől.

Már csak az AEÁ-val meglévő, a romániai parlamenti pártok által a forradalom óta sohasem megkérdőjelezett stratégiai partnerség maradt nekünk.

Így volt ez a minapig, amikor – ha még emlékeznek rá – megjelent az első nagy disszonáns jel egy óriási stratégiai jelentőségű témában. Fifor úr, a honvédelmi miniszter kijelentéséről van szó, amely a NATO deveselui rendszerének ballisztikus rakéták kibocsájtására vonatkozó tényleges képességére vonatkozott. A kijelentés tökéletesen és totálisan nem felel meg a valóságnak, de azokat az oroszok által folyamatosan hangoztatott elméleteket táplálta, melyek szerint a deveselui bázis veszélyt jelent a nemzetbiztonságukra és ez indokolja hazánk felvételét az Orosz Föderáció fegyveres erői részéről végrehajtott lehetséges támadások célpontjainak listájára. Persze, hogy a kirobbant botrány hatására Figor úr visszavonta szavait, beszéde hibás átiratára hivatkozva. Persze, miért ne, mindenki igyekezett úgy tenni, mintha meg lenne erről győződve, éppen azért, hogy ne táplálják tovább a botrányt. De íme, a kijelentések most újra előjönnek, ezúttal a Tăriceanu úr által vezetett párt egyik képviselője részéről.

És a botrányokat lelkesen fogadja majd az orosz fél,

mely – persze – újra megerősítve látja a román fél részéről azokat az okokat, melyek miatt jóval túlméretezett katonai felszereléseket telepített a Krímre, a Kalibr rakétahordozó hajók fekete-tengeri megjelenésével egyidejűleg.

Lehet, hogy mindezeken túlmenően az ALDE-s képviselő kijelentése válasz a Washington Post egyik vezércikkére, mely az augusztus 10-i erőszakos fellépések után az AEÁ és az EU hivatalosságainak közös fellépését követelte „egyes korrupciós ügyekben és a békés tüntetők elleni erőszakos cselekményekben érintett román hivatalosságokkal” szemben.
„Románia korrupt kormánya nyers erőszakhoz folyamodott a jogállamiság elleni támadásával szemben szervezett tüntetésekre válaszul. Miután több tízezer ember gyűlt össze Bukarest központjában, hogy a kormány lemondását követelje, a rendőrségi erők vízágyús, könnygázos és gumibotos támadásokat szerveztek, heves csapásokat mértek a békés tüntetőkre, az újságírókra, sőt, több izraeli állampolgárra is. Több mint 400 személy sebesült meg, ami megdöbbentő szám egy EU- és NATO-tag ország esetében…”

Valaki politikát játszott, rosszul játszotta és szövetségi struktúrákat kezdett veszélybe sodorni.

Ezért pedig, most már világosan látszik, meg kell fizetni.

A szankciók pedig Romániát fogják érni. És fizetni szintén mi fogunk, és az ezután következő nemzedékek, melyeknek továbbra is állniuk kell majd a számlát a jelenlegi kiszámíthatatlan és kaotikusan alakított állami imázs miatt. Persze, ez egy Románia elleni hibrid háború típusú offenzíva közvetlen következménye, de kit érdekel még ez?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.