Nicolae Iorga meg a regáti románok esete a Bánsággal. Elképesztő!
Egy temesváriak által a Bánsági Direktórium reprezentációs és protokolligényeire vásárolt Lincoln-limuzint állítólag Nicolae Iorga koboztatott el miniszterelnökként, 1931-ben, hogy véget vessen a Bánságban tapasztalt luxusnak. Az esemény akkoriban kisebbfajta botrányt okozott.
A román közigazgatás bevezetése a Bánságban és Erdélyben számos elégedetlenséget váltott ki az Osztrák–Magyar Birodalomról leválasztott régiók lakosságában. Az egyik híres epizódnak Nicolae Iorga történész a főszereplője. Miután kinevezték Románia miniszterelnökévé, Iorga úgy döntött, elkobozza a Bánsági Direktórium Lincoln típusú limuzinját. Iorga 1931-ben rekvirálta el a a gépkocsit, mert nem tetszett neki a Temesváron tapasztalt luxus.
Nicolae Iorga egy másik temesvári látogatása során felkereste a Műegyetemet. Mivel nem volt hozzászokva a temesvári életmódhoz, kifakadt: „Milyen bentlakás, ez igazi palota. Őrület ez a luxus!” A menza meglátogatásakor pedig felkiáltott: „Őrület ez a luxus. Meglátogattam minden amerikai egyetemet, ilyet ott sem láttam. Ezek az épületek testesítik meg a teljes kulturális urizálásunkat!”
Vlad Capotescu, aki Temes megye képviselője a Régi Járművek Román Klubjában (Retromobil Club Romania), két ritka fényképet bocsátott az Adevărul rendelkezésére, melyeken az a Lincoln látható, mellyel Nicolae Iorga (szenátorként) és Ferdinánd király járta Temesvárt 1926-ban, hat évvel azelőtt, hogy a történészből miniszterelnök is lett. „A Lincoln egy 1923 és 1925 között gyártott Touring Sedan modell volt. Négyütemű, 5.863 köbcentis, V8-as motorja volt. 100 kilométerenként 25 liter benzint fogyasztott és 125 km/h volt a maximális sebessége. A háborúk közötti időszakban ez volt Temesváron a legdrágább kocsi, és Sever Bocu vezette. A járművet 0TMS rendszámmal vették nyilvántartásba”, mondta Vlad Capotescu.
Ioan Haţegan temesvári történész azt állítja, hogy az Egyesülés után sok regátit (Kárpátokon túlit – a szerk.) hoztak a Bánságba, hogy a helyiek kezéből átvegyék az irányítást. „Számukra ez nagyon frusztráló volt, mert fogalmuk sem volt az itt beszélt nyelvekről. Csak románul beszéltek. Amikor meglátták, mekkora itt a gazdagság, el sem akarták hinni. A Regátból hozott tisztviselők mindent elvittek magukkal, amit csak tudtak. Ezt a fajta viselkedést hozták magukkal egy olyan térségbe, ahol egyértelmű törvények léteztek és működtek, a magyar törvények, melyeket korábban jól lehetett alkalmazni. Tudtad, hogy mi a tied, mi nem, totális fegyelem volt. A helyieket megdöbbentette a Temesvárra és a Bánságba érkezett regátiak viselkedése. Az ideérkezettek semmit sem tudtak a Bánságban élők mentalitásáról. Ebből indult aztán ki ez a mai napig létező Bukarest-ellenesség”, mondta Ioan Haţegan.
Constantin Daicoviciu bánsági történész, a Kolozsvári Egyetem volt rektora és az Erdélyi Történeti Múzeum volt igazgatója szintén sok megjegyzést fűzött ehhez a jelenséghez. „Amikor megtörtént az egyesülés a hazával, Lugoson, akárcsak Erdélyben és a Bánságban mindenhol, lezajlott a közigazgatás cseréje. Így érkezett meg Bukarestből a lugosi posta új igazgatója is, egy tősgyökeres regáti. Meglátogatta intézményét, és a végén, még egyszer gondosan körülnézve, felkiáltott: szép függönyök, hozzák haza hozzám őket! Így ébredtem rá az osztrák-magyar és a román közigazgatás közötti különbségre.”
Dimitrie Gusti, a román szociológia megalapítója egyik bánsági látogatása során, kevéssel az egyesülés után, megkérdezte az egyik Krassó-Szörény megyei román falu népességét, hogy miféle törvényeket szeretnének. „Azt a választ kapta, hogy az emberek osztrákok és magyarok által alkalmazott román törvényeket akarnak. A régi törvények világosak és egyértelműek. A román törvényeket úgy csinálták, hogy számos kiskapu legyen bennük, bonyolultak, alkalmazhatatlanok, hogy mást ne mondjak róluk. Sajnos, ezek a regáti rossz törvények és szokások lettek érvényesek nálunk is. Ez a háború után is látszott, a szocialista korszak időszakában is érezhető volt – azzal, hogy az újonnan érkezettek skrupulusok nélkül és istentelenül cselekedtek. A posztkommunista időszakban sincs másképp, a bukarestiek most is a bánságiak és az erdélyiek pénzéért verekednek egymással. Csak a 30 százaléka jut vissza, de mégsem látszik meg a dél-keleti megyék fejlettségén. Az emberekben most is az a kérdés merül fel, hogy hova mennek el az euró milliárdok. A decentralizálás lenne a megoldás, de a kormányból ezt senki sem akarja, mert a pénzforrásuk eltűnését jelentené, nem maradnának milliárdok a megvesztegetésekre. A bukaresti struktúra jól megcsontosodott, nehéz szétverni”, mondta Ioan Haţegan temesvári történész.
1931. május 31-én a Vestul újságban megjelent egy cikk (A Direktórium Lincolnja és a hamis apostol - Lincolnul Directoratului şi falsul apostol), amely tökéletesen tükrözi a korabeli hangulatot. Íme, mit írtak akkoriban a Vestul újságírói: „A Lincoln a Bánság presztízsének szimbóluma volt. Egy axióma szerint a luxus a hatalom dísze. Ez az axióma akár Iorga professzor úrtól is származhat, aki nagy kedvelője az axiómáknak. A Lincoln megvásárlást a minisztertanácson keresztül engedélyezték a Bánságnak. Figyelembe vették a király és a külföldiek temesvári látogatásait – mely e tekintetben az ország második fővárosának számított. A Lincolnt nem csak állami pénzből vették. A különbözetet a Direktórium forrásaiból fedezték, melyeket a megyei befizetések biztosítottak. A Lincoln a Direktórium, vagy a Bánság tulajdona volt, nem az államé. Mégis Iorga apostol úr, a vizet prédikáló és bort ivó hamis apostol megszerezte magának a Bánság Lincolnját.
Miniszterelnöki kinevezése másnapján első gondolata Temesvár, a Lincoln volt, hiszen az apostol utálja a luxust – másoknál, de titokban elfogadja magának, ahogy azt a Lincoln esete, első kormányzati gondolata is bizonyítja.
Isten őrizzen a hamis apostolok mohó óhajaitól – Iorga úr is egy ilyen hamis apostol. A Direktóriumban bírálta a luxust, azt mondta, hogy fotelek helyett jobbak lennének az egyszerű fából készült székek. De mennyire őszinte ez a bírálat, miután saját magának elkobzott egy gépkocsit, mely – igen – egy luxus gépkocsi, amit annyira bírált Iorga? Attól tartunk, hogy ma-holnap el ne kezdje a Direktórium székeinek Bukarestre utaztatását is.
Mi azonban tiltakozunk a bánsági dolgok elidegenítése ellen. Már régóta mondjuk, hogy megszálló ország vagyunk. Iorga megszálló úr – akinek a kormányában egyetlen erdélyi sincs, mintha Erdély nem lenne Románia része – teljes mértékben alátámasztja ezt. Szégyenletes dolog a Lincoln elkobozása!”
Fotó: Adevărul, Vlad Capotescu gyűjtemény
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Külföldön lehet az a háromszéki lány, akinek eltűnéséről múlt héten adtunk hírt. A 16 éves tinédzser ügyében nemzetközi együttműködésben folyik a nyomozás.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.