Megismételt leckék területi autonómiából

Egyetlen olyan magyar politikai vezető sincs, akinek a diskurzusa így vagy úgy ne vezetne az etnikai kritériumokon alapuló területi autonómiához. Ezek a vezetők évek óta ismételgetnek egy leckét, melyet egyes dél-tiroli autonóm régiók kormányzói adnak elő nekik rendszeresen: az autonómiát csak békés úton, vagyis csak az állam és a szóban forgó régióban etnikailag kisebbségben lévő lakosság beleegyezésével lehet elérni. A HarKov-i (helyesen, Székelyföld – a szerk.) és a Maros megyei magyar helyi hatóságok, illetve a Bolzano autonóm régióból érkezett képviselők közötti múlt csütörtöki találkozóig a mieinknek csak az első, az „óhajoknak” szentelt fejezetet sikerült megtanulniuk.

„Meggyőződésem, hogy az autonómia két dolgot megold: az etnikumok közötti békét és a gazdasági fejlődést”, mondta Tamás Sándor csütörtökön, a három román megye és Bolzano régió közötti együttműködésről szóló konferencián.

Fogalmam sincs, hogy miként oldhatná meg a területi autonómia az etnikumok közötti békét és a gazdasági fejlődést.

Talán én nem tudok eleget az RMDSZ által erre kidolgozott fenséges tervből. Vagy talán túl sokat tudok és éppen ezért nem tudok nekik hinni, talán túl sokat éltem mellettük és túlságosan jól ismerem őket. Gyorsan kiderült az állandóság hiánya a csütörtöki találkozón megjelent RMDSZ-es vezetők véleményeiben és nyilatkozataiban. Hargita Megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba másképpen látja a „harmóniát” és a gazdasági fejlődést egy jövendőbeli autonóm Székelyföldön: „A román közösségnek érdeklődést kellene mutatnia a magyar nyelv megtanulása iránt”, mondta nagyon magabiztosan Borboly, leszögezve, hogy a helyi közigazgatásban dolgozók közül mindenkinek beszélnie kellene a magyar nyelvet, hogy elkerüljék a diszkriminatív helyzeteket. Lefordítom:

vegyetek magyar leckéket, kedves kisebbségi románok, mert ezt hozza nektek a területi autonómia!

A magyarok diszkriminációját elkerülendő diszkrimináljuk a románokat, mi olyan nehéz megérteni ezen?

Csak türelmesnek kell lenni és várni kell, az RMDSZ-es politikusoknál sok alakja van az igazságnak és az őszinteségnek. Miután a Kovászna és Hargita megyei tanácsok főnökeitől megtudtuk, mi a helyzet az etnikumok közötti békével és a gazdasági fejlődéssel a Székelységben, az országos szintű kisebbségi „nagypolitikából” is értesülünk újdonságokról. Pénteken és szombaton Marosvásárhelyen (helyesen, Kolozsváron – a szerk.) volt az RMDSZ kongresszusa. Felolvastak üzeneteket, elmondtak dolgokat, Tăriceanu pedig azzal próbálta meg tapsra bírni a hallgatóságot, hogy élőszóval bizonyította,

számára lehetetlen lesz bármiféle helyi közigazgatási tisztséget betölteni a jövendőbeli HarKov pacifista autonóm régióban.

Mit mondott, tehát, nekünk Kelemen Hunor elnök úr: „A többség-kisebbség viszonyt hosszú távra rendezni kell és e rendezésnek az autonómia törvényesítése a kulcsa, mely nem irányul senki ellen”. A jövőnek kellene egyesítenie bennünket, nem a múltnak elválasztania minket – mondta még, ami nagyon is helyes. De visszatérünk arra, ami nekünk fáj: „Az autonómia nem irányul senki ellen.” Hogyan hangzik ez, miután Borboly úr „a helyi közigazgatásban kötelező magyar nyelvvel” fenyegetett bennünket, esetleg az összes románt, akinek HarKov-ban és Maros megyében van munkahelyük? Majd én megmondom, uraim: egyáltalán nem hangzik jól. Nem így tudjátok majd felépíteni a bizalmat és az etnikumok közötti békét Romániában. Szinte semmit sem voltatok képesek megtanulni a dél-tiroli német barátoktól (Dél-Tirolban hivatalos kétnyelvűség van és a közigazgatási alkalmazottaknak mindkét nyelvet ismerniük kell, sőt, alkalmazási kvóták is vannak – a szerk.).

Apropó eremdéeszes kettős vagy hármas beszéd, szintén Kelemen úrtól tudtuk meg, hogy a magyar etnikumúak pártja „megérti a tüntető bírókat és ügyészeket, mert az igazságszolgáltatással kapcsolatos sürgősségi kormányrendelet nincs rendben”. Képtelen vagyok elfojtani súlyos értetlenségemet: nos, ha nem értetek egyet azzal, amit a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) az igazságügyben tesz, akkor miért nem hagyjátok őket faképnél? Miért támogatjátok őket bűnös szavazatokkal a parlamentben? Miért bátorítjátok a piacgazdaság, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás lerombolását?

Az az igazság, hogy már régóta nem hiszek egyes RMDSZ-es vezetők lépéseinek őszinteségében.

Már tudom, hány pénzt érnek. Náluk a politika már messziről etnikai manipulálástól bűzlik, általában semmi közös nincs az ő, kizárólag holmi autonomista mániákra összpontosító politikai programjuk és a nagy Romániában élő románok és magyarok valódi igényei között. Másképp mondva, már nincsenek elvárásaim az RMDSZ-nek nevezett politikai szegmenstől, melynek vezetői már rég elérték a korlátaikat. E témával kapcsolatosan az a legtöbb, amit remélhetünk, hogy a román politikusok megértik ennek a kettős-hármas beszédnek a finomságait és többé nem hagyják magukat átverni.

Ami pedig minket, HarKov-i román kisebbségieket illeti, csak Bolzano régió kormányzó-helyettese által kínált illúzióval élhetünk: „Az autonómia felé vezető útnak békésnek kell lennie. Próbáljanak beruházni a konfliktusok megoldásába, minden helyi szinten meghozott döntésnek nagyon közel kell állnia a közösséghez.” Jól hangzik, nem?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.