Kilenc ok egy korrupt politikus megszavazására

2003 óta december 9-én szokták megtartani – az Egyesült Nemzetek Szervezete égisze alatt – a korrupció elleni harc nemzetközi napját! Amennyiben nem tudták, tényleg létezik egy ilyen nap. Nem tudom, kapott-e bármelyik korrupt valamilyen halálos csapást ezen a napon, sokkal inkább úgy hiszem, hogy az érintettek úgy reagáltak, mint egy kommunista korszak alatti viccben:

„- Októbert a román–szovjet barátság hónapjává nyilvánították!

- Bárcsak gyorsabban eltelne…”

Romániában két nappal az idei nemzetközi antikorrupciós „ünnep” után parlamenti választásra került sor, egy olyan kampány után, melynek során a sajtó – és kisebb mértékben a pártok is – nagy terjedelemben számolt be a különböző táborokhoz tartozó jelöltek büntetőügyeiről vagy akár ítéleteiről is. A nyári helyhatósági választás alkalmával pedig olyan eset is volt, hogy a jelölt a börtönből indult a választáson és – habként a tortán – meg is nyerte. Szépen letette az esküt, aztán visszatért a börtönbe. Románia tényleg örök és lenyűgöző, de egyedülálló is!

A korrupció minden közvélemény-kutatásban a polgárok fő megrökönyödési és felháborodási okaként jelenik meg,

sőt éppenséggel azoknak a gondoknak a fő okaként, melyekkel szembesülnek. A legutóbbi ilyen jellegű felmérést novemberben közölték és arra a kérdésre, hogy „Mi a fő gond, mellyel a románok a közigazgatással kapcsolatosan szembesülnek?”, a megkérdezettek 30 százaléka – természetesen – azt válaszolta, hogy a korrupció. Az első helyen. Ezt a bürokrácia, a tisztviselők közömbössége és alkalmatlansága követi és így tovább (IRES-felmérés a Digi24 megrendelésére, 2016. november 21-én közölték). Megemlítendő, hogy a felmérések többségében a Parlamentet és a politikai pártokat említik a legkorruptabbaknak tartott intézmények között.

És akkor mégis miért szavaz meg sok román korrupt, korrupcióval gyanúsítható politikusokat vagy ilyenfajta személyek által vezetett/uralt pártokat?

Ha elemezzük a románok többsége által – gyakran nagyon hangosan – kifejtett véleménnyel tökéletesen ellentétes jelenséget, egy választói döntést befolyásoló nagyon bonyolult mechanizmust fedezünk fel. 9 okot találtam, melyek miatt egyes polgárok bizalmat szavaznak egy korrupt vagy korrupciógyanús politikusnak; természetesen sokkal több ok is lehet, mert minden egyes ember saját bonyolult eszme- és értékrendszerrel rendelkezik.

Összeesküvés-elmélet.

Nagyon elterjedt és népszerű, könnyű és kényelmes magyarázat mindenre, ami a világban történik – a globális felmelegedéstől a muzulmán bevándorlásig –, így a politikai korrupció kényes témájára is. Nem minden polgár van meggyőződve arról, hogy létezik korrupció. Bármennyire is furcsának tűnik, egyesek szerint az úgynevezett korrupció nem létezik, az egész csak kitaláció, diverzió, mellyel a média megvezet minket, hogy elvonja a figyelmünket az… igazi gondokról.

Választási megvesztegetés.

Elég gyakran szoktuk vitatott politikusokról hallani, hogy „lopott, de nekünk is adott ezt-azt”; egy miccstől, egy sörtől, szépen feliratozott vedertől szociális segélyekig, illuzórikus és fenntarthatatlan béremelésekig, melyek aztán az állami költségvetés hiányát növelik.

Korruptak, de „hozzáértők”.

Ez a választási megvesztegetés egyik formája, melyet úgy lehetne lefordítani, hogy „lopott, de legalább csinált is ezt-azt” – egy stadiont, egy libegőt, egy strandot; került 300 méternyi aszfalt az apósék falujában, egy 10 kilométeres autópályacsonk, egy városközpontban elültetett árvácska, egy Guinness Bookba illő karácsonyfa, mindezek gyakran túlárazva, de semmi sincs ingyen manapság. Mindezeket a korszakos eredményeket nagy pompával és szalag-átvágók egész seregével avatják fel – túl sok érdemes személy egy ilyen kicsi érdemért.

A legkisebb rossz.

Persze nem a választók hibája ez, de a polgárok gyakran arra kényszerültek, hogy a kisebbik rosszat válasszák. Ez a korrupció terén is működik. Vagy a becsület terén, attól függ, honnan nézzük. Sok román azért szavaz olyan jelöltre, akivel kapcsolatosan nincs kétsége, hogy az ügyletei nem teljesen tiszták, mert gyanúi szerint a „többiek” (a politikai ellenfelei) „még többet loptak”.

Félelem a változástól.

„Rossz vele, de még rosszabb nélküle.” Nem kevés választó azért pecsétel egy korrupt jelölt neve mellé, mert egyszerűen fél mást kipróbálni. Nem makulátlan, de legalább tudjuk, mire számíthatunk. Ha más jön helyette, ő is igyekszik majd „teletankolni”. Vagy – még rosszabb – ki tudja, milyen ötletekkel, milyen reformokkal, milyen változásokkal áll elő, melyek akár fel is boríthatják az életünket, akármilyen is az.

Átpolitizált korrupcióellenesség.

E sztereotípia szerint természetesen létezik korrupció, de nem olyan súlyos, mint állítják. A DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) túloz és politikai befolyás alatt áll. A korrupcióellenes intézmények – azon kívül, hogy bolhából elefántot csinálnak – politikai megrendelésre dolgoznak és csak egyes korrupt politikusokkal foglalkoznak, míg mások védelmet élveznek. Másrészt – a legutóbbi választás alkalmával – kevés elemzőnek tűnt fel, hogy a korrupcióellenes üzenet veszített az erejéből, „megkopott”, és nem tudja helyettesíteni a gazdasági fejlődést és az életszínvonal növelését szolgáló megoldásokat.

A félelmek manipulálása.

Nagyon gyakran éppen a korrupcióellenes lépések alanyainak számító politikusok a közvélemény legügyesebb manipulálói. A polgárok „felelősségtudatára” hivatkoznak: ne hagyjátok magatokat átverni, teljesen más, okkult okok miatt vádolnak minket korrupcióval. Bennünket ördögökként festenek le, hogy „másokat” – nemzetidegeneket, Soros által lefizetetteket, hazaárulókat, valójában Brüsszel, sőt, Putyin szolgáiként viselkedő úgynevezett „demokratákat” stb. – helyezzenek előtérbe. Következtetés: továbbra is ránk szavazzatok, mert a többiek veszélyesek.

Cinkosság.

Nagy szívfájdalommal, de realistán nézve a dolgokat, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a (romániai és sok más országbeli) polgár cinkosságát a kis korrupció mechanizmusával. A rendszer miatt a polgároknak néha meg kell „kenniük” a közigazgatási gépezetet, hogy gyorsabban és könnyebben átjussanak a bürokratikus dzsungelen, miáltal önkéntelenül is hozzájárulnak egy mérgező jelenség fennmaradásához. A gond egyre súlyosbodik, ahogy ez a gyakorlat szokássá és szabállyá válik. A választópolgár a megvesztegetést, a plágiumot, a közpénzek felhasználásával zajló törvénytelenségeket természetes dolgokként kezdi megtűrni, tekintettel arra, hogy kisebb léptékben ő maga is gyakran él vele.

A fatalizmus.

Gyakran találkozunk olyan mentalitásokkal, hogy „mind lop, mind egyforma, így megy ez nálunk, így ment ez mindig és semmi sem változik”. Tehát, nincs mit tenni. 1990 után, sajnos, ezt a fatalista tézist olyan sokszor igazolta az élet, hogy ha meg is jelenik egy hiteles alternatíva, gyanakvással és bizalmatlansággal fogadják.

Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nemcsak a románokra jellemző a fent kifejtett 9 pont által ábrázolt gondolkodásmód. Távolról sem. De azt is el kell ismernem, hogy egyes országokat éppen azért irigyelünk, mert a korrupcióellenes intézmények reakciója gyors és hatékony, ezáltal nagyrészt a polgárok unortodox gyakorlatokkal szembeni viselkedését is alakítja. És ezzel eljutunk ahhoz, ami talán a legfontosabb ezzel a témával kapcsolatosan.

Miként lehet hatékonyan leküzdeni a korrupcióval szembeni toleranciát?

- fontos tudatosítani, hogy a korrupció jelensége nem egy absztrakt, hanem nagyon is anyagi, pénzben és életszínvonalban kifejezhető dolog. Rendszeresen nyilvánosságra kellene hozni azoknak a veszteségeknek a „mérlegét”, melyeket a román állam és polgárai a bizonyított korrupciós tettek miatt elszenvednek. A polgárnak világosan látnia kell, hogy az ellopott közpénzt valójában az ő zsebéből húzzák ki.

- a korrupciós ügyekről részletesen be kell számolni a sajtóban, hogy tudatosítsák a jelenség méretét és összetettségét.

- a populizmus visszaszorítása. A parlament korlátozása abban, hogy populista lépéseket foglaljon törvénybe, különösen választási években és a finanszírozási források világos meghatározása nélkül. Mi köze ennek a korrupcióhoz? Az, hogy a populista lépéseket gyakorlatilag eszközként használják fel, hogy „megvásárolják” a választók politikai korrupcióval szembeni jóindulatát (választási megvesztegetés).

- az ellopott pénz visszaszerzése ugyanolyan fontos korrupcióellenes lépés, mint az elkövetők megbüntetése. Ez tenné a leginkább hitelessé az állami intézmények lépéseit, többletbevételt jelentene az állami költségvetés számára és a polgárok úgy érezhetnék, hogy igazságtétel történt, hogy a korrupció jelensége nem sorsszerűség és nem marad büntetlenül.

- a korrupcióellenes intézmények átpolitizálásával kapcsolatos bármilyen gyanú teljes kiiktatása. Úgy tűnik, hogy a DNA e tekintetben helyes úton jár. Ezek a lépések gyakorlatilag minden pártból érintettek egyes személyeket és ennek a hozzáállásnak folytatódnia kell.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.