Ez az a helyzet, amikor a becsületbíróság tagjait megnézve akárki büszke lehetne arra, hogy megvonták tőle a kitüntetést. És ezt még néhány román is belátja.
„A Románia Csillaga Érdemrend Becsülettanácsa szerdán úgy döntött, hogy Románia Nemzeti Napja, december 1-e tiszteletben nem tartása miatt visszavonja ezt a kitüntetést az RMDSZ vezetőjétől, Kelemen Hunortól”.
Ez áll a hírben. Rövid, egyszerű, tömör. De politikai érdekek óceánjai és etnikailag irányított tisztességtelenség hegyei állnak mögötte. A vadrománok mindenképpen gyalázni fognak, de néhány dolgot elmondanék azoknak, akiknek van türelmük ezt végigolvasni.
ez az ember művelődési miniszter volt, amikor Emil Constantinescu volt Románia elnöke. Nem tudom, hogy jó miniszter volt-e, vagy rossz, nem emlékszem és az „archívumokban” sem akarok kotorászni. Mindnyájan látjuk, hol tart Románia kultúrája 27 évvel a forradalom után, és ha minden rendben van és elégedettek vagyunk, akkor elégedettségünkhöz Kelemen Hunor is hozzájárult. Ha nem, akkor elképzelhető, hogy ez az ember nem érdemelte meg a kitüntetést – legalábbis a mi szemszögünkből nézve.
Ha egy becsülettanács eldönti, kitől vonja vissza a kitüntetést, akkor logikusan szintén egy becsülettanács az, amelyik benyújt Románia elnökének egy listát az erre a kitüntetésre javasolt jelöltekről. Ha Emil Constantinescu kitüntette ezzel az érdemrenddel Kelemen Hunort, akkor ez azt jelenti, hogy egyes pártok, szakmai szervezetek és minisztériumok tagjai ezt így akarták. Nem tudom, hogy kik voltak 2000-ben, amikor Constantinescu osztogatott érdemrendeket és kitüntetéseket, de nem nehéz elképzelnem, ha megnézem azok listáját, akik most alkotják a Románia Csillaga érdemrendet Kelemen Hunortól visszavonó becsülettanácsot. Máris felsorolom őket: Ionel Haiduc akadémikus, Constantinescu Degeratu tábornok, Costin Georgescu, Şerban Brădişteanu, Mircea Geoană, Ecaterina Andronescu, Gabriela Firea. A „hét mesterlövész” közül csak öt szavazott a kitüntetés visszavonása mellett, Ionel Haiduc akadémikus hiányzott, egy pedig tartózkodott. Nem lehet tudni, hogy ki, mert a szavazás titkos.
Ionel Haiduc akadémikust csak hallomásból ismerem, és nem alapozok ilyenfajta információkra. Jó, hogy hiányzott. A többieket viszont eléggé ismerjük. Degeratu tábornok nem szavazhatott másképpen, védelmi miniszter volt és a katonák nem ismerik a szürkét, náluk csak fehér vagy fekete van. Costin Georgescu
aminek hazánk nemcsak egyes szomszédos idegen hatalmak részéről, hanem holmi békés tüntetők részéről is ki van téve, akik „gyanús” szlogeneket hangoztatnak a Győzelem (Victoriei) téren… Őszintén szólva, más elvárásaim lennének a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) egyik volt vezetőjétől. De Georgescu úr is megöregedett, a sasszeme már nem a régi. Ott is kémeket lát, ahol nincsenek. A többiekről mit mondjak?... Az orvos Brădişteanu Adrian Năstase szappanoperájában szerepelt és bűnpártolásért elítélték. Az „oktondi” Geoană (Ion Iliescu jellemzése – a szerk.), az „abramburica” Andronescu (a kaotikus „oktatási reformja” miatt az abrakadabra és zagyvaságot jelentő „brambura” szavakból képzett gúnynév – a szerk.), vagy a folyamatosan ereklyéket csókolgató Firea? Miféle erkölcsi garanciákkal szolgálhatnak ezek a „mesterlövészek”, amikor Románia nevében döntést hoznak Románia egyik érdemrendjének visszavonásáról?!
Nem tudom elfojtani az azzal a könnyedséggel kapcsolatos helytelenítésemet, amivel ezeket az érdemrendeket és kitüntetéseket osztogatják és visszavonják. Ez történt nemrég Tőkés László lelkésszel is. Méghozzá jogosan, mert az 1989-es forradalom egyik „hősével” szemben mindnyájunknak más elvárásaink lennének. De miért kellene annyira rendkívüli „kulturális érdemekkel” meggyanúsítani egy politikai miniszteri tisztség gyakorlásában Kelemen Hunort?! És főleg miért kellene a mennyezetig ugrani, amikor ugyanannak a politikus hangot ad a december 1-e elleni álláspontjának?! Felejtsük el, hogy magyar etnikumú? Vagy tegyünk úgy, mintha meglepődnénk Kelemen Hunor RMDSZ-vezető román állammal szembeni lojalitásának hiányán? Ez az ember mindig is ugyanolyan volt, mindig is ugyanúgy gondolkodott, most csak kimondta azt, amit gondol. Tapintatlanul, de becsületesen és őszintén – ahogy azt maga is elismeri.
Nem tudom, mit tesz majd Iohannis elnök, mert övé az utolsó szó ebben a hét mesterlövészről és egy érdemrendtől megfosztottról szóló filmben. Én sem tudom, mit tennék, nehéz ellenállni a csábításnak, hogy leckét adjon az ember lojalitásból egy magyar etnikumúnak, volt miniszternek, egy erdélyi és nemcsak erdélyi románok által annyira bírált párt jelenlegi vezetőjének. Jobban szerettem volna, ha nem jutunk idáig, sűrűbb szitát vettem volna a Becsülettanács „tiszteletreméltó” lovagjainak, amin átszűrik ezeket az érdemrendeket és kitüntetéseket…
Ami pedig azt az okot illeti, amiért visszavonják a kitüntetést Kelemen Hunor úrtól, csak megismételni tudom, amit már annyiszor leírtam: nem kérhetjük a magyaroktól, hogy szeressék 1918. december 1-ét, számukra ez egy szerencsétlen nap. Igen, kérhetünk tőlük lojalitást és tiszteletet a román állam iránt, melyben élnek és dolgoznak, de attól tartok, hogy ezek a hozzávalók már a román etnikumúak „nemzeti csorbájából” is kezd hiányozni. Ide vezettek a forradalom utáni Románia összes kormányzásának „fenséges eredményei”.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.