Ez vár Johannisra: a román politikai Szahara.
A nemrég befejeződött választás feltette a Klaus Johannisra váró katasztrófa nem létező „i”-jére a pontot. Oda jutottunk, hogy
képvisel egy kvázi nem létező kétpárti rendszert. Egy strukturálisan szétesett, valamint érzelgős és önpusztító kalandorokból álló politikai osztályt. Plusz van egy ismeretlen által megszemélyesített óriási remény, akinek választania kell aközött, hogy Románia modernizálójává, vagy a káosz előtti utolsó elnökké válik.
A még hatalmon lévő PSD egy koherens politikai gondolatok és minimális tisztességességen alapuló cselekedetek nélküli élőhalott. A PSD nem képes a reformra, mert egy doktrínai, erkölcsi és káderkudarc foglya. A PSD ma legalább két táborra oszlik, melyeket egy Ion Iliescu által hátrahagyott pudvás végrendelet tart egybe. Ahelyett, hogy a nyugdíjas életével törődne és galambokat etetne a Vörös téren, Ion Iliescu – tragikus módon – egy kaotikus párt legagyasabb politikai vezetője maradt. Victor Ponta 2009-es momentuma, amikor ártatlan képpel azt mondta, hogy a többiek jobban loptak, most Liviu Dragneával ismétlődött meg, aki azzal állt elénk, hogy ezúttal a többiek többet manipuláltak. Az a remény, hogy majd a DNA megreformálja a baloldalt és a szervezeteken belüli óriási bázis megmenti majd a menthetőt, nem ad okot derűlátásra. Victor Pontát
mely a párt ellen is bármikor megismétlődhet.
A jobboldalon egy elnöki párti igényeket támasztó mamutpárt épül. A bizonytalan doktrínájú (még ha tagja is az EPP-nek) és káderpolitika nélküli új PNL-nek ugyanolyan alapozási hibái vannak, mint a PSD-nek: egy koherens szervezeti stratégia hiánya, mely képes lenne a vezetők elé túlélést biztosító politikai elveket helyezni, arra az esetre, ha a pillanat szülte főúri osztály összeomlik. A két pártnak, paradox módon, szüksége van egymásra a román politikai binomban, hogy a kölcsönösen egymásra gyakorolt nyomás hatására megreformálják magukat. Vagy sor kerül mindkét párt összeomlására, helyet teremtve másoknak. De ez nem következhet be mélyreható társadalmi görcsök nélkül. A szkeptikusoknak azt ajánlom, vizsgálják meg nagyon alaposan a Ponta-ellenes járványt és gondolkodjanak el azon, hogy a Victor Ponta elnökké választását elutasító mélyen gyökerező érzés teljesen kihunyt-e Klaus Johannis győzelmével.
A Ponta-ellenes hullám úgy ért véget, mint egy járvány, mely az origó-pácienstől indult ki: a külföldön zajló választáshoz való nyilvános viszonyulástól. A kormány és a jelölt Victor Ponta kommunikációs viselkedése klasszikus, a nyilvánvaló tényeket tagadó volt, melyhez a „nem látom, nem létezik, magától elmúlik” kifejezés gyakorlati hatékonyságába vetett hiú remény társult. Érdemes lenne a közeljövőben intenzíven és mélyrehatóbban elemezni a közvélemény ilyenfajta reakcióinak terjedését, éppen egy valódi járvány elterjedési modelljéből és görbéjéből kiindulva, mert minden fertőzési potenciállal rendelkező tiltakozó mozgalom ezt a pályát követi.
A betegségekből kialakuló járványok esetében viszonylag nagy pontossággal meg lehet jósolni az elterjedési rátát, a fertőzés által fenyegetett lakosságrész méretét, a továbbadás sebességét és az emberéletekben mért veszteségeket. Az elszigetelési képesség és a fertőzési ráta közötti kapcsolat által eredményezett százalékos arány határozza meg, hogy egyszerű fertőzésből járvány lesz-e, vagy sem. Ha Victor Ponta szociológusai mással is foglalkoztak volna, mint a véleményükkel egyet nem értő „pihések” árammal történő sokkolásával (utalás Mirel Palada kormányfői tanácsadó egyik Facebook-bejegyzésére – a szerk.), akkor talán képesek lettek volna felállítani – Victor Ponta számára – néhány összefüggést a következő tényezők között: a diaszpórában szavazni akarók száma, a szavazókörök kapacitása, a mobiltelefonok elterjedtsége a szavazni nem tudók sorában, az itthoni rokonokkal való kommunikálási képességük, a Romániában maradt családjaik demográfiai állapota és a Ponta-ellenes szavazásra mozgósításhoz szükséges idő.
A szakmaiság hiánya és az a tény vezetett a választás elvesztéséhez, hogy képtelenek voltak előrelátni, ami már az első fordulóban nyilvánvaló ténnyé változott. Azoknak, akik igazán meg akarják ismerni a Ponta-ellenes járvány eredményét, Barbu Mateescu szociológus bejegyzését javasolom elolvasásra, melyből kiderül, hogy a PSD a kiskirályok által ellenőrzött szegény és – meglepetés! – a külföldön dolgozók legnagyobb részét adó térségekben vesztette el a választást. A Klaus Johannis által a második fordulóban kapott óriási többletszavazat jelentős része ebből a járványból származik. A szakértőkre hárul a feladat ennek matematikai/szociológiai meghatározására. Az, hogy képtelen volt igazodni egy óriási veszélyhez, holott a tét létfontosságú volt, Victor Ponta és a köré gyűlt szakemberek kézjegye marad.
A gyors és váratlan Ponta-ellenes jegecesedés ajándék volt Klaus Johannis számára. De az ajándék gyorsan a címzettet felfalni képes húsevő virággá változhat. A rációra és türelemre intések, ami Klaus Johannist illeti, léteznek, és annak a mérsékletességnek a bizonyítékai, mellyel a közvélemény rendelkezhet. De az új elnök és a körülötte lévők ezúttal arra kényszerülnek, hogy válaszokat adjanak, cselekedjenek és elébe menjenek a dolgoknak.
A kampány alatti távolmaradási és Victor Pontát lesre futtatni akaró stratégia már nem működik. A sakktáblán egyedül maradva senki sem hivatkozhat az ellenfél tisztességtelen játékára.
A közösségi hálózatok, melyek maguktól lendültek mozgásba, hogy Cotroceni-be juttassák Klaus Johannist, továbbra is aktívak maradnak. Elmúlt a klasszikus politika kora. Bárki, aki egy óriási közösségi támogatással nyer, tudja, hogy ez egyben rendkívül ingoványos is, mert nem egy hosszasan felépített stratégiáról van szó, hanem heterogén cselekményekről és ellenőrizhetetlen emberekről. Klaus Johannis egyik napról a másikra arra ébredhet, hogy magára hagyták azok, akik csak azért éljenezték, mert nem Victor Ponta volt.
Egy saját mítoszának foglyává váló elnök. Klaus Johannis nem örülhet majd nyugodt mandátumnak. Traian Băsescu a történelemkönyv bűvöletében élt és sok mindent hajlandó volt megtenni azon igyekezetében, hogy nyomot hagyjon maga után az ország élén eltöltött időben. Klaus Johannis már bekerült a történelemkönyvbe, és ha nem fog megfelelni annak a hullámnak, mely azt követeli tőle, hogy legyen Románia modernizálója, akkor egy epikus és történelmi megemlítésre szintén méltó kudarcban lesz része.
Egy kétpárti rendszer, melyről álmodoztunk, de a mintát kitöltő valódi pártok nélkül. Nem nagyon vannak jelei annak, hogy a PSD és a PNL képesek lesznek felemelkedni a jelenleg megkövetelt szintre. Ennek viszonylag egyszerű magyarázata van. Az ezeket a pártokat vezető emberek sohasem tartották túl sokra magát a struktúrát. A két párt, akárcsak az elődszervezeteik, szinte mindig csak egy olyan struktúrának volt a törékeny héja, melynek egyes politikusok karrierjének elősegítése volt a célja. Nincsenek a pártért magukat feláldozni kész politikusaink, bármit is hangoztatnak a közvélemény előtt. Ez eredményezi aztán a gyanús minisztereket és az ellenőrizhető embereket maguk előtt toló kiskirályokat.
Egy szélsőséges mozgalom távlati lehetősége. Klaus Johannis esetleges kudarca a vállára helyezett reményt függőben és demokratikus kisülés lehetősége nélkül hagyja. Nagyon is elképzelhető, hogy e kudarc által okozott csalódás szélsőséges megoldások felé tolhatja a választókat. De a szélsőséges mozgalmak megjelenése nem történik egyik napról a másikra. Radikalizálódásra és reményvesztettségre van szükség. A román politika pályáját az fogja meghatározni, amit Klaus Johannis a közeljövőben tesz, illetve az, hogy mennyit értett meg abból, amit várnak tőle, és milyen válaszokat fog adni ezekre az elvárásokra. A szélsőségesség csírái már megvannak, reméljük, nem lesz ok a begyűjtésükre. De ennek elkerüléséhez Klaus Johannisnak képesnek kell lennie keresztüljutni azon a politikai sivatagon, melyet Traian Băsescutól, Victor Pontatól, Crin Antonescutól, Emil Boctól, Adrian Năstasetól, Ion Iliescutól és sokan másoktól, többek között PNL-sektől is örökül kapott.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Amíg az RMDSZ kormányon lesz, Orbán Viktort nem nyilvánítják persona non gratának Romániában – szögezte le a Krónika kérdésére Kelemen Hunor hétfőn este a SZÁT ülését követően.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
A Központi Választási Iroda (BEC) elküldte hétfőn az alkotmánybíróságnak az elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok újraszámlálásának részleges eredményét rögzítő jegyzőkönyvet.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.