Iohannis elnök protestáns etikája

Nem szeretném, ha félreértenének: nem zengek dicshimnuszokat az elnökről, és személyisége legbensőségesebb részébe sem szeretnék behatolni. A hit, formájától függetlenül, magánügy. De bizonyos politikai döntések elemzésében, egy olyan modell kialakításában, mely nemcsak a tisztséget veszi figyelembe, hanem az ember érzéseit, gondolatait is, meg kell említeni a következőket.

Az üzenet, melyet az elnök a Luther Márton által kezdeményezett reform 500. évfordulója alkalmából megfogalmazott, egy olyan optika, melyen keresztül bármikor elemezni tudjuk a politikus Klaus Iohannist. A sajtó különösebb kommentár nélkül túllépett a kérdéses eseményen és a hozzá kapcsolódó nyilatkozaton. Mégis azt hiszem, egy kicsit alaposabban meg kell vizsgálnunk. Nevezetesen az alábbi idézet nyújtja ehhez a szükséges perspektívát:

„Egy olyan Európában, melyben a hit nevében ontottak vért, még ha figyelmen kívül is hagyta az erdélyi románok ortodoxiáját, a Rendelet először szentesítette a vallási türelem elvét, új, humanista perspektívát kínálva a vallás társadalmon belüli szerepéről.”

Igen, valószínűleg valamelyik tanácsadója írta, nem maga az elnök ült le megalkotni, de elfogadta a megfogalmazást. A protestáns nyomok még az ortodox papíron is tetten érhetők. Mint tudjuk, Klaus Iohannis nem ortodox. A Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház tagja, egyszerűbben mondva lutheránus.

Luther reformer szelleme az, mely teljesen megváltoztatja az emberre vonatkozó perspektívát.

A Confessio Augustana az a dokumentum, melyet a német szabadállamok vezetői bemutattak az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen, és amely a lutheránus hitvallást képviseli. A dokumentum szövegében olyan fontos hitelveket találunk, melyek különböznek a katolikus és az ortodox egyház által hirdetettektől. A lutheránusok úgy hiszik, hogy a jó tettek a hit eredményei, nem az oda vezető út. A megváltás nem rajtuk keresztül érkezik, hanem azok bizonyítéka. A bűnbánat folyamatos aktus.

Max Weber a kapitalizmus fejlődését a kálvinizmuson (Református Egyház) keresztül vizsgálta, mely protestáns vallás jelentősen eltér a lutheránustól, de az elvek ugyanazok: az, hogy a Reform társadalmi fejlődést váltott ki, nemcsak vallásit, hogy az egyén hittel szembeni felelőssége a munkában is megnyilvánul.

Klaus Iohannis ehhez a nemcsak etnikai, hanem az 500 éves eszmefejlődés eredményeként létrejött vallási kisebbséghez is tartozik. Az Ortodox Egyház is fejlődött, de nem ugyanebben az ütemben. Protestantizmus és e vallási ág sokirányú fejlődése nélkül nem létezett volna a kapitalizmus. Tehát van különbség a XVI. századi, de a XXI. századi Romániával szemben is. Luther reformja a fejlődés politikai, de társadalmi eszköze is volt. Ez az, amit mifelénk, a Nyugat utoléréséért folytatott versenyfutásban éppen csak most kezdünk érzékelni, éppen csak most kezdünk látni.

E szemszögből nézve Klaus Iohannis reformátorként, idegen mechanizmusként tekint magára,

akit nemzetisége és tisztsége arra kényszerít, hogy megváltoztassa a dolgokat, de ugyanakkor arra is, hogy a társadalmat teljesen más perspektívából nézze, mint az ortodox többség. Ez a politikai szereplő megértésének kulcsa. „Még ha figyelmen kívül is hagyta az erdélyi románok ortodoxiáját, új perspektívát kínál…” A hallgatag vidéki politikusból a személyes hitén keresztül lesz játékos-elnök az ortodox balkanizmus övétől elütő világában.

Perverzitás volt az, amit a PSD az elnökválasztási kampányban hangoztatott, ez a kontraszt, melyet egyes imázsvektorok a nem-románság, a hazácskánk ellopására törekvő idegen képévé akartak átváltani. A következő időszakban ezt a valóságtól elszakadt elnök képére akarják majd cserélni, azt sugallva, hogy nem való nekünk egy – ejsze – más nemzetű vagy vallású ember. A legaljasabb támadások fognak következni, amit csak egy demokrácia, egy EU-tagország a XXI. században megtapasztalhat.

De Iohannis úr politikai protestantizmusa egy egyszerű adun alapul, mely az egészet meghatározza. Nem ő más. Mi mindnyájan nem fejlődtünk 500 éve. Egy Romániában leélt élet, politikai tapasztalat, ezer más téma és átélés árnyalja ugyan, de ez a felsőbbrendűség tényleg létezik gondolkodása mély bugyraiban. Én ezt nem vitatom, talán a saját neoprotestáns neveltetésem miatt sem. Sőt, normalitásnak tekintem. De a többség és az összes román számára, akiket az elnöknek képviselnie kell, Iohannis úr tényleg még mindig egzotikusnak tűnhet.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.