Hol áll meg Putyin?

Michal Baranowski, a nemzetközi kapcsolatok szakértője a Gândulnak adott interjújában arról beszél, hogy gyorsan végre kell hajtani Moldova Köztársaság EU-csatlakozását, mielőtt még Oroszország alakítana ki, egymaga, egy másfajta területi helyzetet, továbbá arról, ahogy az Ukrajnában elindult válság kihat majd a világ helyzetének alakulására, valamint azokról az eszközökről, melyekkel Európa előnyhöz juthatna Oroszországgal szemben.

„Ne higgyenek azoknak, akik Oroszországgal ijesztgetnek és azt mondják, hogy a Krím után más régiók is következni fognak”, mondta Vlagyimir Putyin kedden, miután aláírta a Krím annektálásáról szóló iratot. De az AEÁ és az EU hivatalosságainak reakciói azt mutatják, a Nyugat távol áll attól, hogy elfogadja azt, amit Joe Biden amerikai alelnök egy szuverén állam „egyik területének elkobzásá”-nak nevezett, és nem hisz a Kremlnek.

A Vilniusban tartózkodó Biden kijelentette, az Egyesült Államok felváltva csapatokat küldhet a balti államokba, ezzel nyugtatva meg a Krím Oroszországba olvasztása miatt aggódó volt szovjet köztársaságokat.

Traian Băsescu elnök a Moldova Köztársaság államfőjével, Nicolae Timoftival folytatott találkozó után kijelentette, hogy az állam- és kormányfők brüsszeli találkozóját követően a következő lesz a hozzáállás: „Mostantól ne higgyünk az Orosz Föderáció ígéreteiben”. John McCain amerikai republikánus szenátor úgy véli, Moldova sebezhető Oroszországgal szemben és „az AEÁ, valamint az EU reakciója hihetetlenül gyenge”.

Michal Baranowski, a German Marshall Fund varsói irodájának igazgatója a Gândulnak adott interjújában a Nyugat ukrajnai válsággal kapcsolatos viselkedéséről, az Oroszországgal szembeni szankciók szigorításának szükségességéről, Transznisztriáról és a Moldovára leselkedő veszélyről beszél, valamint arról, miként változhat meg a világ képe a Putyin által indított „játék” nyomán. Mely játékot Európa már 50 éve nem játszott és melynek szabályait már elfelejtette. […]

Mivel magyarázható az EU és az AEÁ félénk reakciója a Krím Oroszország általi brutális annektálására?

Egyelőre nem látjuk a Krím Oroszország általi törvénytelen annektálására adott teljes reakciót. Az európai vezetők pénteken vitatják meg ezt a kérdést, Joe Biden amerikai alelnök szerdán érkezett megbeszélésekre Varsóba. A nyilatkozatok nagyon egyértelműek: a nyugati világ nem fogja elismerni az annektálást, amely számos ok miatt törvénytelen. Megsérti a második világháború utáni konszenzust és a nemzetközi jogot, mely megtiltja az országoknak, hogy más állam területeit annektálják. Biden nagyon világosan megmondta, hogy ez egy terület törvénysértő elkobzása, amit nem fognak elfogadni. Az világos, hogy a folyamatot nehéz megfordítani, az orosz csapatok nagy számban, 22.000 katonával ott tartózkodnak, már áldozatok is vannak. Még sok tennivaló van és meg kell várnunk, hogy lássuk, valójában melyek lesznek a nyugat által bevezetett szankciók.

„Használjuk fel a javunkra a globalizálást”

Ön szerint, a nyugat milyen messzire hajlandó elmenni? Mire számíthatunk?

Itt két kérdés van: az egyik, hogy mit tehetünk, a másik, hogy mire számíthatunk. Nyugat-Európában van egy olyan áramlat – német kollégáinktól, német politikusoktól hallottam –, mely szerint hátrányosabb helyzetben vagyunk, mit is tehetnénk, Putyinnál a hatalom, Putyinnak vannak eszközei. Az az igazság, hogy a Nyugat nem gyenge. Óriási eszközeink vannak, mind gazdaságiak, mind a gazdaságin túliak, melyek megrendítőek Oroszország számára. Kérdés az, van-e politikai akaratunk alkalmazni ezeket. A bevezetett szankciók nem elégségesek, az oroszországi tőzsde nem visszaesett, hanem erősödött. Ez azt jelenti, hogy még az oroszországi tőzsde is keményebb szankciókra számított. De az eszközök a nemkívánatos személyek listájának kibővítésétől az oligarchák, vagy a Putyinhoz közeli személyek felkerüléséig terjedhetnek, hogy a listán ne csak az eredetileg felkerült bürokraták és katonák szerepeljenek, és ezeket meg lehet fosztani a nyugatra szóló vízumoktól, vagy többé nem tarthatják nyugaton a pénzüket. A nyugatnak meghatározó előnye van Oroszországgal szemben, amikor a pénzpiacról van szó. Használjuk fel a javunkra a globalizálást. Az orosz cégek, az orosz bankok nagymértékben támaszkodnak a nyugati pénzügyi rendszerre. Ebben a rendszerben az orosz cégeknek óriási adósságaik vannak. Ha hajlandóak vagyunk használni ezt az eszközt, akkor ez óriási nyomás alá fogja helyezni az orosz gazdaságot és magát a Putyin-rezsimet.

Aztán felmerül az is, mit tudunk tenni katonai értelemben. A NATO-nak e téren van szava és már történtek lépések.

De az orosz vezetők nem tűnnek túl ijedtnek.

Az oroszok egyelőre nem ijedtek meg. Azt hiszem, bizonyos lépések lehetősége a NATO részéről félelmet kelt bennük, de egyelőre nem érzik fenyegetve magukat, tekintettel arra, hogy a nyugat egyelőre nem mutatott elég politikai akaratot a rendelkezésre álló erő használatára. Putyin olyan játékba kezdett, amit mi már több mint 50 éve nem játszottunk. Itt nem tárgyalásokról van szó. Megpróbáljuk telefonon felhívni Putyint, hogy meggyőzzük, ne tegye ezt és azt látjuk, hogy ő minden határon túlmegy. Nem lehetünk arról meggyőződve, hogy ez a vége, vagy arról, hogy nem folytatódnak majd Putyin akciói. Ukrajna déli, keleti része sebezhető. Krím annektálása valójában nem a Krímről szól. Kijev a célpont, Ukrajna keleti része a célpont.

„Veszélyes dolog hinni Putyinnak”

Miként értelmezi Putyin kijelentését, mely szerint a Krím annektálása után nem következnek újabb régiók?

Korábban is hallottam már ilyen nyilatkozatokat. Most azt látjuk, hogy egy ország elcsatolja egy másik ország szuverén területének egy részét. Putyin azzal az ürüggyel indokolja a Krím annektálását, hogy ezzel megvédi a hatóságok állítása szerint fenyegetett orosz kisebbséget. E logika mentén haladva miért hinnénk el, hogy itt majd megáll, amikor más országokban is vannak orosz kisebbségek, Ukrajna keleti részén, Kazahsztánban, Észtországban, Litvániában és Lettországban is. Veszélyes dolog hinni Putyinnak, ezt nem engedhetjük meg magunknak. Európa, mint egész, nem engedheti meg magának ezt, ez nemcsak egy regionális gond, hanem olyan, ami az egész bolygóra kihathat. Annak is kiterjedt hatása lesz, ahogy az EU és az AEÁ a kérdést kezelni fogja.

Mi lehet Oroszország következő lépése?

Oroszország politikai szempontból most rendkívül elszigetelt. Azt hiszem, a veszély ott van, de ez még nem eldöntött helyzet. Putyin cselekedetei nagymértékben a nyugat reakcióitól fognak függeni. Eddig reaktívak voltunk, sokkal jobb lenne, ha proaktívak lennénk. Nem elég, amit teszünk, nem elég csak beszélnünk. Putyin ezt a gyengeség jeleként fogja értelmezni és tovább fogja erőltetni a dolgokat. Ha gyenge lesz a reakciónk, akkor sokkal nagyobb lesz a veszély. A gyengeség növekvő veszélyt fog hozni.

„Van egy vonal, ahonnan már nem mondhatjuk, hogy Ukrajnáért harcolunk. Attól kezdve már magunkért harcolunk”

Ön szerint, egy új hidegháború küszöbén állunk?

Egyelőre ködben harcolunk. Nehéz megmondani, meglehet, hogy ez egy hidegháború kezdete. Az biztos, hogy olyan helyzetben vagyunk, amilyet a Szovjetunió összeomlása óta nem éltünk át. Nem hasonlít arra, ami 2008-ban történt Grúziában, ez sokkal intenzívebb, sokkal mélyrehatóbb és kiterjedtebb következményekkel járó helyzet, és nem tudunk majd nagyon rövid időn belül visszatérni az eredeti állapotba. És többé nem engedhetjük meg magunknak, hogy úgy folytassuk, mint előtte. 2008-ban megtörtént Grúziában, 2014-ben Ukrajnában, mi fog következni? A nyugat részéről stratégiai hiba lenne úgy folytatni, mint eddig. Mert van egy vonal, ahonnan már nem egy másik országról beszélünk, hanem saját magunkról. Van egy vonal, ahonnan már nem mondhatjuk, hogy Ukrajnáért harcolunk. Hanem, hogy saját magunkért küzdünk.

Milyennek találta Putyin beszédét? Vannak hasonlóságok az ő és más történelmi vezetők kijelentései között?

Tele van hazugságokkal és misztifikálásokkal. Nem tudom, van-e értelme részenként elemeznem, de egyes mondatokat mintha Brezsnyev és más szovjet vezetők beszédéből vett volna. Nagyon hasonlít azokra a „jó időkre”, de valójában rossz időkre.

Az AEÁ eddigi félénk reakcióját az indokolhatja, hogy Washingtonnak valójában nincsenek érdekei a Krímen?

Azt hiszem, a nyilatkozatok nagyon világosan megmutatták, Washingtonban már senki sem hiszi, hogy annak, amit Putyin tett, a Krímhez lenne köze. Putyin a Krímet nemcsak önmagáért annektálta. A Fekete-tenger fontos, de Putyinnak amúgy is volt oda kijárata. Ez egy fontos földdarab, de nem annyira fontos. Amit ő tett, annak valójában az egész Ukrajnához van köze. Az volt a szándéka, hogy Ukrajnát, mint egészet csonkítsa meg és megakadályozza az EU-ba és a NATO-ba történő politikai és katonai integrálódását.

Az a véleménye, hogy ezáltal „büntette” meg Ukrajnát az euro-atlanti struktúrákhoz csatlakozás felé tett lépései miatt?

A hidegháború egyik aspektusa az ideológiák közötti különbség volt és ez most is látható. Oroszország 10 évvel ezelőtt nem tartotta vele szemben versenyt támasztó ideológiának az Európai Uniót, most az ellenkezőjét mondhatjuk. Ukrajna EU-csatlakozása azt jelentené, hogy az ott történő dolgok pontosan ellentétesek azzal, amit Putyin és a rezsimje tesznek. Egy sikeres, az EU-ba integrálódott Ukrajna olyan példa lesz az oroszok számára, ami egyszerű létezésével szemben áll majd a moszkvai rezsimmel. Ez egy büntetés és ugyanakkor egy megelőző lépés.

„Moldova EU-integrációra azelőtt kell sort keríteni, hogy Oroszország önmaga létrehozna egy másfajta területi valóságot”

Ezzel összefüggésben mi fog történni Moldova Köztársasággal, ahol létezik egy militarizált Transznisztria? „Megbüntethetik” az Európa-párti pályája miatt?

Kétségtelenül látni fogunk egy Moldova Köztársasággal szembeni reakciót is. Nem hiszem, hogy ugyanolyan intenzitású lesz, Ukrajna közelsége és jelentősége sokkal nagyobb Oroszország számára. De mindenképpen. Nem hiszem, hogy Putyin leállna, Moldova és Grúzia szintén célpontok. Vannak Moldovába és Transznisztriába vitt orosz állampolgárokról szóló tudósítások és minden bizonnyal – sajnos – egy olyan helyzetnek vagyunk tanúi, ami nagyon veszélyes Moldovára nézve és minél jobban sietnünk kellene az európai integrációval, még mielőtt Oroszország önmaga alakítana ki egy új területi valóságot.

A helyzet fenyegetőbbé válásával elkezdenek majd a közép- és kelet-európai országok masszívan katonai felszereléseket vásárolni az AEÁ-tól?

Van néhány ország, melyek már elindítottak bizonyos programokat a hadseregük korszerűsítésére. Lengyelországban nagyszabású program zajlik, harci repülők, tengeralattjárók, föld-levegő rakéták és más felszerelések vásárlásával. Lengyelországban annyi változott, hogy felgyorsítják a programot. Nincsenek ilyen értelmű döntések, de az a gyanúm, és egy sor előzetes információ azt mutatja, hogy a programot felgyorsítják, nemcsak a beszerzések terén, hanem az amerikai fegyvergyártó cégekkel kialakított partnerségek esetében is. Ez annak a jele, hogy más közép-európai országok is erősítik a védelmi kapacitásaikat és az AEÁ partner és a stabilitás szavatolója a térségben. Nem hiszem, hogy ma közvetlen katonai fenyegetés alatt állnánk. De megváltozott a geopolitikai helyzet.

Lengyelországnak, Romániának és a balti országoknak van történelmi tapasztalatuk e helyzetről.

Milyen hatásuk lesz Oroszország álláspontjára az európai vezetők kemény nyilatkozatainak? Meddig mehet el ez a keménység?

Egy ország szuverén területének annektálásáról beszélünk, ez törvénysértő, brutális. Azt hiszem, vannak korlátok, melyeken nem szabad átlépni, de ez azokra az Oroszországnak szánt fenyegetésekre vonatkozik, melyek provokációkként értelmezhetők. Bármilyen fenyegetést teszünk, annak hitelesnek kell lennie. Ha megfogalmazunk egy fenyegetést és annak nincs következménye, akkor nem fejti ki hatását. De ki kell mondanunk, hogy egy illegális és brutális területi elcsatolásról van szó. Ez egyértelművé teszi az elemzést és ezt ki kell mondani, nem elég csak sugallni. Lengyelország, Románia, a balti országok értik ezt, de nem vagyok abban biztos, hogy ez nyugat felé haladva ugyanennyire világos. Ők nem rendelkeznek ugyanazokkal az információkkal, melyek megadhatnák nekik azt a történelmi szemszöget, amivel mi rendelkezünk. Mi jobban értjük, mi történik a terepen és történelmileg jobban fel tudjuk mérni, hogy milyen irányba vezet az, ami most történik. Még Portugália és Spanyolország, távolabb található országok is élvezik a stabilitási légkör előnyét, ahol az ember biztos lehet az ország területi integritásában és a NATO által nyújtott biztonságban. Ha ezt a rendszert szétverik, akkor ez mindenkit hátrányosan fog érinteni.