Helló, turiszt!

A Konstancai Milícia volt vezetője által összeállított egyik „szigorúan titkos” aktából kiderül, hogy 1977 nyarán teljes káosz alakult ki a tengerparton, miután a tisztviselők teljesen felborították a turisták beosztását. A felháborodott román turisták arra panaszkodtak, hogy a pincékben szállásolták el őket, és még egyes szállodai alkalmazottakkal is összeverekedtek. A szekusok által szintén megfigyelt külföldiek azzal fenyegetőztek, hogy többé soha nem térnek vissza a romániai tengerpartra.

Az „Aranykor”-ban a román tengerpartra érkezők elégedetlenkedései nem kerülték el a besúgók fülét. Egy 1977-es „szigorúan titkos” jelentésben, amelyet a Konstancai Rendőrfelügyelőség vezetője és a volt Securitate tisztje, Victor Burlacu ezredes állított össze a Dobrogeanu fedőnevű forrástól kapott információk alapján, olvashatók a román és a külföldi turisták beszélgetéseinek azon a nyáron készített, rendkívül részletes lehallgatásai.

Mi volt az alapja ennek a „szigorúan titkos” aktának? 1977 májusában nagyon kevés turista érkezett a tengerpartra, így az idény elején el nem adott jegyeket júniusra tették át. Minden információ, melyek akkor nagy zűrzavart okoztak a Securitatéban, a Milíciában és néhány tisztviselő lemondásához vezettek, most a Securitate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács (CNSAS) adatbázisában található meg.

„Elmentek a mangáliai pártszervekhez”

Íme, hogyan írta le akkoriban a tengerparti helyzetet Victor Burlacu elvtárs a Nicolae Ceauşescu diktátor Securitatéjának előterjesztett aktában: „Bár májusban a mangáliai üdülők felkészültek bizonyos számú turista fogadására, akiket különböző szállodákba utaltak be, ezt a beutalást nem tartották be, mivel sokkal kevesebb turista érkezett. Egyes szállodák így csak június 1-e után kezdték el a tevékenységüket és elégedetlenség alakult ki az idényjelleggel alkalmazott személyzet körében”.

A Konstancai Milícia volt főnöke ugyanebben a jelentésben kifejezte aggodalmát amiatt, hogy „májusban nem sikerült teljesíteni a bevételi tervet”, mert a szervezők nem tartották be a beutalási rendet. „Az Idegenforgalmi Minisztérium és az UGSR (Románia Szakszervezetek Főszövetsége – a szerz.) újraaktiválták a májusban el nem adott jegyeket, ami túlzsúfoltsághoz vezetett: három-négy turistát helyeztek el egy szobában. A szobák kétágyasok voltak. A csoportok elmentek a mangáliai pártszervekig, a Venus központ vezetője pedig benyújtotta a lemondását”, írta Burlacu a volt Securitate számára összeállított jelentésben.

„Kiabálni kezdett a megőrült tömeg”

A CNSAS archívumában találtható akta szerint, a Konstancai Milícia volt főnöke által idézett Dobrogeanu forrás részletesen beszámol a szállodai szobákban a turisták között lezajlott beszélgetésekről. „A szállodákban mindenhol mikrofonok voltak: a szobákban, a recepción, a vendéglőkben”, árulja el Cristina Anisescu, a CNSAS tudományos kutatási koordinátora.

Például Corina L. turista, akit 1977 júniusában Costineşti-en szállásoltak el, a titkos aktában egy radóci (Rădăuţi) barátjával folytatott beszélgetése kapcsán jelenik meg: „8.30-kor érkeztem meg Dél-Eforiára, gyalog mentem a szállásig és ott… lábon várakozhattam. Nem lehet szavakban visszaadni, min mentem ott keresztül, de megpróbálom elmesélni. Több száz ember próbált odajutni a négy ügyintéző ablakhoz, melyek – valójában – nem voltak nyitva. A kialvatlanságtól és fáradtságtól megőrült tömeg kiabálni kezdett és felelősségre vonást követelt. Csúcs volt! A tisztviselők azt magyarázták nekünk, hogy nincs hely. És így ment ez 14.00 óráig, amikor megérkezett egy busz egy küldöttel, aki megpróbált meggyőzni minket, hogy menjünk Costineşti-re, mert az egész tengerparton már nem volt egyetlen hely sem”.

„Nem szabad savanyúságot, vagy vizet kérned”

A volt Securitate besúgói által megfigyelt ugyanez a Corina L. turista a 77-es akta egy másik részében szintén megjelenik azzal, amit ugyanannak a barátjának mesélt: „a többi síró gyermeken kívül Camelie arra kért, hogy fogadjam el, mert már nem bírja tovább és így találtuk magunkat Costineşti-en, kőházacskákban. Amikor bementem a kiosztott szobába, az nedves és penészes volt, akkor elsírtam magam… Járólap volt a földön, az ajtója a mellékhelyiség mellett és az egyik fala üvegből volt, amit nem fedett el teljesen a függöny. (…) A „bőséges” étkezés egy darab húsból és négy darab vízben főtt krumpliból állt. Nem szabad savanyúságot, vagy ivóvizet kérned, mert az nem fér bele a jegy nevetséges árába. A mellettünk étkező külföldiek viszony vidámak, isznak és énekelnek. Az asztalnál sincs helyünk, meg kell várnunk, hogy befejezzék a külföldiek. Könnyes a szemem. Mindenhol megalázottnak érzem magam és szégyent érzek, hogy betolakodó román vagyok”.

„A tévében kellene mutatni, mit csinálnak ezek a csalók”

A besúgók a Mamaián turistáskodó Iuri V.-ről lejegyezték, hogy a következőket mesélte az egyik ismerősének, a temesvári Gavril V.-nek: „Mamaián, a szálláselosztónál olyan botrányba csöppentem, amilyet még álmomban sem láttam. 400-500 embert láttak, gyermekekkel a karjukban, akik éhesen és fáradtan álltak a napon. És sorra visszatértek azok, akiknek már kiosztották a szobákat, mert a pincében kaptak helyet. A Patriában, a pincében kaptak helyet”.

Egy másik mamaiai turista, a Condor szállodában elszállásolt V. Ágnes szintén szerepel az aktában, mert egy ismerősének a következőket mesélte el: „Elmondhatatlanul sok nehézségem volt. Csak Costineşti-en, Venuson és Saturnon vannak helyek. Az emberek botrányt csaptak, beverték az ablakokat. A tévében kellene mutatni, hogy mit csinálnak ezek a csalók. 11 órakor érkeztünk meg és még 5-ig (17.00 óra – a szerz.) sem szállásoltak el bennünket, mert ahogy megérkeztünk a kérdéses szállodába, ott azt mondták, hogy már nincs hely. Este 11-ig ültünk a szálloda halljában, aztán a szomszédban, egy másik szállodában szállásoltak el minket, egy irodában”.

A CNSAS irattárában őrzött dokumentum utolsó története Ecaterina C. turistától származik. A milicista Burlacu állítása szerint a hölgy a következőket mondta Marian C.-nek: „Mangáliában, az elosztóirodában már egyetlen helyük sem volt. Több mint hatvanan voltunk, akik 13.00 óráig álltunk sorba, teljesen feleslegesen. A mi helyünk foglalt volt, majdnem ugyanaz történt, mint az Augusztus 23. Stadionban. Kocsiba ültünk és elmentünk Észak-Eforiába, egy II. komfortfokozatú szállodába, holott mi I. komfortfokozatért fizettünk. A nők összeverekedtek”.

A külföldiek arra panaszkodtak, hogy Bulgáriába küldik őket

A Securitate nem csak a román turistákat hallgatta le. A besúgók a külföldről érkezett turistákat is megfigyelték. Ugyanebben az 1977-ben összeállított aktában két külföldi véleménye is megjelenik. Egy belga, akit az észak-eforiai Tengeri Csillag Szállodában szállásoltak el, ellátogatott a Duna-deltába. Visszaérkezése után az ország e szegletének a szépségeiről mesélt a barátainak. Íme, mit jegyzett le a külföldiek beszélgetését lehallgató besúgó: „A román állam jelentős mennyiségű valutára tehetne szert az idegenforgalomból, mint ahogy azt más ország is teszi, például Spanyolország. De az idegenforgalom nincs jól megszervezve és a turistáknak nem is mutatják meg Románia számos szépségét.”

Úgy tűnik, a külföldiek akkor is jobban kedvelték a bolgár tengerpartot. Ez derül ki egy török turista lehallgatásából, aki – szintén 1977 júniusában – a Vénusz Szállodában lakott. A turisták kiszolgálásában tapasztalható hiányosságokról azt mondta: „Mivel magyarázható, hogy miközben szükségetek van valutára, elriasztjátok a turistákat, sátrakban, a szállodák folyosóin helyezitek el, vagy Bulgáriába külditek őket? Miféle tervezés ez, ha nem vagytok képesek tudni, mikor vannak az érkezések, hogy elkerüljétek a tengerpartra érkezett külföldiek és románok által okozott botrányt? Láttam, hogy szállodai kuponokat adtatok el külföldön és amikor a turisták ideérkeznek, nem tudjátok azokat teljesíteni. Ha így viselkedtek velük, jövőre valószínűleg nem lesznek turistáitok”.

A volt szekus Burlacu pályája

Victor Burlacu, aki 1969 és 1979 között a Konstancai Milícia főnöke, de egyben Ceauşescu Securitatéjának tisztje is volt, 1928. január 25-én született a Konstanca megyei Pantelimon községben. A volt állami struktúrákon belüli tevékenységét 1953-ban kezdte, hadnagyként, a Băneasai Járási Részlegen. Aztán századossá, őrnaggyá, alezredessé és később ezredessé léptették elő, a CNSAS-nál található akta szerint. 1979. december 17-én ment nyugdíjba, ezredesként. Burlacu 2008-ban halt meg, Konstancán.

„Găinuşă elvtársnő, a külföldiek szebeni szalámit esznek és mi, a munkásosztály…?”

Linica Stan, a tengerpart déli részén 23 szálláshelyet kezelő Fekete-tenger – Turizmus, Szállodák, Vendéglők (THR) vállalat igazgatója 1978-ban a venusi Raluca Szállodában végezte a gyakorlatát. Alig fejezte be az idegenforgalmi egyetemet. Május elején minden üdülő felkészült a turisták fogadására, akik központilag készített menetrend szerint érkeztek a tengerpartra.

Linica Stan elmeséli, hogy nem tud a gyakorlati időszakát megelőző évben kirobbant botrányról, de azt mondja, hogy a turisták ellen kémkedők „a szállodai alkalmazottak közé beszivárgott nyomorultak voltak, akik a Securitaténak jelentettek”.

A turisták szállodai beutalását akkoriban az Idegenforgalmi Minisztérium végezte. Így voltak olyan szállodák, ahova csak külföldieket helyeztek el és olyanok, ahova csak románok kerültek. Sőt, egyes szálláshelyeken a románokat csak két turnusban, a nyári idény elején és végén fogadták, a többi időszakban a szobákat csak a külföldieknek tartották fenn, mondja a THR igazgatója. Például a Cap Aurora-n lévő Opál Szálloda szobáiba csak külföldieket szállásoltak el. A külföldiek, nyilvánvalóan, nagyobb odafigyelést kaptak a szállodai személyzettől. „Ha egy külföldi valamire panaszt tett, az eljutott az első titkárig.”.

A külföldiek fejadagja háromszor nagyobb volt

A román turisták tányérjára az került, ami a legolcsóbb volt, az akkoriban luxustermékeknek számító élelmiszerek – szebeni szalámi, sajt és ásványvíz – kizárólag a külföldiekhez jutottak. „Voltak étkezési fejadagok: a szakszervezeti beutalóval érkezőknek 34 lejes fejadagjuk volt, a többi román turistának 45 lejes. A külföldiek fejadagja 110 lej volt, a Román Autóklubon keresztül érkezőknek pedig még nagyobb, 160 lejes. Mit adhattál a román turistáknak 34 lejért? Persze, hogy elégedetlenkedtek, mert ők virslit ettek, a külföldiek pedig szebeni szalámit”, mondja Linica Stan.

Visszaemlékszik arra, hogy az egyik turista elpanaszolta a tengerpartra érkező Alexandrina Găinuşának – kommunista tisztségviselő, a Román Kommunista Párt (PCR) Végrehajtó Politikai Tanácsának tagja és volt kormányfő-helyettes –, hogy „Găinuşă elvtársnő, a külföldiek szebeni szalámit esznek és mi, a munkásosztály, mit eszünk?”. A románok 40 évvel ezelőtt sem májusban siettek a tengerpartra jutni, hanem június 1-e után. Visszaemlékszik, hogy néha a Konstanca megyei TSZ-ekből küldtek embereket a tengerpartra, szakszervezeti beutalóval. Ponyvás utánfutóval hozták őket a szálloda elé.

Áramadag: takarodó 22.00 órakor

A tengerparton dolgozó embereknek nagy nehézséget okozott a turisták ellátása, tekintettel arra, hogy gond volt az élelmiszerek beszerzésével. „Az egyik nyáron az ásványvízzel megrakott vagon több napig a pályaudvaron rekedt”, emlékszik vissza a Fekete-tenger THR igazgatója. Aztán a 80-as évek környékén korlátozni kezdték az elektromos áramot és minden vendéglőt és éjjeli szórakozóhelyet 22.00 órakor be kellett zárni. „A vendéglők bezártak, de egyes éjszakai klubok nyitva tartottak. Ilyen volt a tengerpart déli részén lévő Paradis klub. Mindenki hallgatólagos beleegyezésével maradt nyitva”, idézi fel Linica Stan.

Turnusonként 150.000 turista

Petre Stancă, a Konstanca Megyei Kereskedelmi Igazgatóság volt vezérigazgatója, mely intézmény a kommunizmus idején a tengerparti üdülők ellátásával foglalkozott, azt mondja, hogy a tengerparton a 70-es, 80-as években turnusonként 150.000 turista fordult meg. Minden turnus átlagosan tíznapos volt. Mamaia és Mangália üdülők turnusonként akár 20-20.000 turistát is fogadtak. Mangáliának még ennél is több jutott, mert ebbe nem számítottak bele a neptuni turisták.

Ez utóbbinak 9.500 szálláshelye volt, melyek mindig foglaltak voltak. Ezután következett a két Eforia, melyek turnusonként 15.000 turistát tudtak fogadni. Az iskolai táborokba több mint 2.000 turista érkezett. Több mint 5.000 turista érkezhetett Năvodariba. A többi turistát kempingekben és nem szervezett idegenforgalmi egységekben szállásolták el.

A szöveg a CNSAS Oktatási Programok Szolgálat/Kutatási, Kiállítási Igazgatóság csapata által összeállított dokumentumok alapján készült.