Bezárnak a mallok vasárnap? Vége is lenne a világnak. De nem kell aggódni, a politikum megvédi a fogyasztási fétist.
A politikai döntéseket nem lehet egy versenytanácsi levélre alapozni. Egyszerűen azért, mert ennek a szervnek szűk látóköre van. Íme, egy egyszerű és sokatmondó példa: néhány PNL-s képviselő nemrég azt javasolta, hogy vasárnap legyenek zárva a nagy üzletek. Ebből zavaros vita keletkezett, melynek során egyesek azt mondták, hogy a liberálisok balra sodródtak, a („baloldali”) miniszterelnök pedig azt, hogy ez „ostoba lépés” lenne.
Ebben a helyzetben a Versenytanács a következőket hirdette ki: „Ez a törvényjavaslat a kiskereskedelem különféle formái közötti, nevezetesen a hipermarketek és szupermarketek kis lakótelepi üzletekkel, vagy kioszkokkal szembeni diszkriminálásához vezethet. A Versenytanács úgy véli, hogy a fogyasztók számára az az előnyös, ha a kiskereskedelem minél nagyobb számú és változatosságú formáihoz juthatnak hozzá…” (realitateabucuresti.ro).
Következésképpen e fórum kritériumai a következők:
Ezek egyaránt jogosak, de az ember életét olyan értékek is vezérlik, mint a becsületesség, a hűség, a megfontoltság, vagy a vallási hagyományok iránti tisztelet. A szabad vasárnap nemcsak a szakszervezeti harc eredménye, hanem – elsősorban – egy vallási ajánlás. Sok nyugat-európai országban a keresztény hagyomány miatt tartanak zárva az üzletek a hét hetedik napján. Németországban, például, a tilalmat nagyon szigorúan betartják és évente csak néhány vasárnap engedélyezik a kereskedelem érdekében a nyitva tartást. A katolikus kelet szintén igyekszik visszaszerezni a vasárnapi szünnapot, melyeket az utóbbi évtizedekben zajlott masszív liberalizmusinfúzió nyomán áldoztak fel. Lengyelországban a konzervatív jobboldal pártja, a Jog és Igazságosság folyamatosan sürgette az üzletek vasárnapi zárva tartását, de a közvélemény nagy (77 százalékos) támogatása ellenére, a liberális parlamenti többség miatt nem tudta elérni. Ezzel szemben Magyarországon múlt év decemberben megszavazták azt a törvényt, mely tiltja a nagy üzletekben zajló kereskedelmet, csak a kis lakótelepi boltoknak és a gyógyszertáraknak engedélyezve a nyitva tartást. Következésképpen a román liberálisok nem balra tartanak, hanem ellenkezőleg, jobbra. Vagyis, ahogy az logikus is, inkább jobbra, mint a Ponta-kormány, mely az utóbbi időben egyértelműen liberális lépéseket tett.
De nem ez a gond. Azt a kérdést kell magunknak feltennünk, hogy
és elfogadjuk-e, hogy a lélek értékeit a többi fölé kell helyezni. Készek vagyunk-e, például, feláldozni a szupermarketben tett látogatás által nyújtott kényelmet, vagy a bőség diadalát egy lélek örömének szentelt „immateriális” vasárnapért. Az európai Nyugaton a kereszténydemokraták a kereskedelemre is kiterjesztik a vasárnapi szünetet, ami azt jelenti, hogy (még mindig) előtérbe helyeznek bizonyos keresztény eredetű értékeket.
Romániában a liberálisok javaslata, bizonyos már mélyen gyökeret eresztett szokások miatt, előreláthatólag nem szerez majd elég támogatást, de azért rögzítsük a fő gondolatot: a Versenytanács, elkerülhetetlenül, egy szűk látószöget fejez ki. Ez a szerv legfeljebb olyan döntőbírónak tekinthető, mely arról gondoskodik, hogy a kereskedelmi viszonyokban ne történjenek visszaélések és kiegyensúlyozatlanságok. Ezzel szemben a politikának a piacon túltekintve, egy értékelvű perspektívát is magába kell foglalnia, amikor döntéseket hoz. Ezért nem elegendő az sem, hogy Klaus Johannis elnök a Versenytanács véleményére alapozva legitimálta az erdőtörvényre vonatkozó döntését. Amikor ilyen jelentőségű döntéseket hoz az ember, akkor értékekhez kell igazodni, nem csak a piac „szabályaihoz”.
Romániában tendencia minden politikai döntést egyetlen kritériumnak alávetni: a piac igényeinek.
mely lábbal tipor hagyományokat és bármilyen más társadalmi elvárást. De tudnunk kell: szigorúan a kereskedelem és a profit szemszögéből nézve nem kellene lenniük sem vasárnapoknak, sem szabadságoknak, sem törvényes szabadnapoknak, csak a pénzforgalom megszakítás nélküli áramlása létezne. Mindezek a régebbi konzervatív követelmények, vagy újabb szakszervezeti követelések, objektív módon, akadályai a kereskedelemnek és – szigorúan liberális szemszögből nézve – a szabálytól való eltéréseknek és engedményeknek tekinthetők. Más szóval, állandóan veszélyben vannak. Ahogy az a fenti idézetből látszik, a Versenytanács szemszögéből nézve az ember csak egy fogyasztó. De az utóbbi időben egyre nagyobb az elvárás a politikával szemben, hogy az embert teljes valójában vegye figyelembe.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Külföldön lehet az a háromszéki lány, akinek eltűnéséről múlt héten adtunk hírt. A 16 éves tinédzser ügyében nemzetközi együttműködésben folyik a nyomozás.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.