Vitéz Mihály Valeriu Zgonea kollégája. És a székelyek Mihály kollégával karöltve küzdöttek a jogaikért a magyarok ellen. Az ész megáll és ácsorog.
Már csak 36 nap van hátra a választásokig. Így van – észre sem vesszük, és máris arra ébredünk, hogy újra a kezünkbe nyomják a pecsétet. Lenne egy javaslatom: szépen kérek mindenkit, menjünk el szavazni és legalább most szavazzunk olyanokra, akik megfelelően képviselnek bennünket! Mert Románia Parlamentje nem a Globus Cirkusz, és nem is a Walt Disney-stúdió. Ha pedig ezúttal sem leszünk erre képesek, akkor szerintem többé ne panaszkodjunk!
Túlzásnak érzik? Nézzünk meg néhány közelmúltban tett kijelentést!
Nicolae Giugea, a Dolj megyei PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) elnöke, megyei tanácsos, a liberálisok képviselőházi listavezetője: „Azért állunk önök elé, hogy választ adjunk arra a kérdésre: ’Miért éppen Cioloş (legyen a kormányfő – a szerz.), hiszen nem választották meg?’. Vitéz Mihályt sem választották meg, mégis sokat tett ezért az országért; Nagy Istvánt (Ştefan cel Mare) sem, mégis ugyanolyan sok mindent tett.”
Valeriu Zgonea volt képviselőházi elnök (a Baróton kitűzött székely zászlóról): „Vitéz Mihály városából származom. Ha ők azt a zászlót akarják felemelni, mellyel néhány évszázaddal ezelőtt a kollégámmal, Vitéz Mihállyal indultak el, hogy bizonyos jogokat vívjanak ki maguknak a magyarokkal szemben, akkor engem nem zavar.”
Eugen Nicolicea képviselő, tartalékos ezredes a Nemzeti Gárda, egy parlamenti parancsnokság alatti, tartalékosokból és önkéntesekből álló, tankokkal, helikopterekkel és repülőgépekkel felszerelt katonai struktúra létrehozását javasolja.
Katonai elemzők: „Ez a minősített ostobaságok kategóriájába tartozik. Nem maga a Nemzeti Gárda, mely akár életképes is lehet, hanem az, ahogy a javaslat elhangzott. A Nemzeti Gárda nem rendelhető a Parlament alá. Vagy nemzeti, vagy nem nemzeti… Nincs értelme kommentálni ezt a kezdeményezést” – Iulian Chifu.
„Parlamentnek alárendelt Nemzeti Gárda? Ez egy hülyeség. Mit kezdjen a Parlament a Nemzeti Gárdával? A Parlament törvényhozó fórum, nem katonai. Nem hallottam ennél nagyobb kreténséget” – Alexandru Grumaz.
Ennek ellenére úgy tűnik, ez egy régebbi ötlet. Íme, például, mit mondott Georgică Severin PSD-s (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) szenátor, amikor elragadta a hév a parlamenti képviselők szállásával kapcsolatos vitában. „Micsoda populista vita! (…) Megértem, jól hangzik, hogy talán néhány katonai sátrat kellene felállítanunk itt, az udvaron és azokban kellene laknunk, néhány tábori zuhanyzóval és mobilvécével. Nagyon jól hangzanak, de lépjünk már túl ezeken a korlátokon.”
Ha pedig Daniel Barbu ALDE-s (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) szenátor kijelentésére összpontosítunk, akkor nem is tudom, mi értelme lenne még Nicolicea ötletének: „Nagyon nehéz a politikusi szakma és nagyon kevesen tudják, hogy mit is csinálnak maguk a hét minden egyes napján, gyakran még szombaton és vasárnap is. Napjainkban ez nehéz mesterség (a politikusi – a szerz.), mert kockázatos. Kockázatosabb dolog, mint katonának lenni Afganisztánban. Nagyon jól tudjuk, hogy – sajnos nemcsak Romániában, de nálunk nagyon erőszakos formában – a közélet egyfajta hadszíntérré változott, amelyen minden egyes helyi vagy országos választott minden nap a szabadságát, az egészségét kockáztatja”.
Cristiana Anghel szenátor, amint a Parlament plénuma előtt bemutatja a rajzfilmhősökkel díszített zakóját: „Van itt egy kulcsos kacsa, van itt egy Mickey Mouse. (…) Külön a mai napra vásároltam. Az én koromban, ez mégis… Nálam, Caracalban egyetlen egy volt az én méretemben, nagyon olcsó, nem márkás és azt mondtam, hogy az indítványra pont jó lesz nekem.”
Sebastian Grapă Cristian Anghel védelmében megszólalva a Parlament szónoki emelvényéről, a szenátornő egy másik, hasonló nyilatkozata után: „Muncim ca nişte sclave zi de zi, / Frumoase-am fost pe cel dintâi traseu / Şi condamnarea de-a ne urâţi / Chiar voi ce ne iubiţi ne-o daţi mereu. / Şi uneori păcătuim curat / Crezând, prin lacrimi mari, de ochi atei, / Că însuşi Dumnezeu este bărbat /Şi nu le înţelege pe femei.” („Rabszolganőkként dolgozunk nap, mint nap, / Szépek voltunk az első körben / És a gyűlöletes ítéletet / Pont ti mondjátok ki ránk, kik szerettek minket. / És néha, bár tiszták vagyunk, mégis vétkezünk, / Nagy, ateista szemekből fakadó könnyeken keresztül azt gondolva, / Hogy maga az Isten férfi / És nem érti meg a nőket” – a szerk.).
És íme, a dicsőséges befejezés – Cristiana Anghel „bosszúja” a „juhász” férfiakon, a szenátor az egyik juhásznak: „Hülye vagy?”; a juhász a szenátornőnek: „Mind hülyék vagyunk, asszonyom, mind. De miért sérteget minket, kedves asszonyom?”; a szenátornő, határozottan: „Mert eltépted a papírt!”
Nos, ezek az emberek képviselték – és itt csak néhány volt a több százból – az utóbbi négy évben az érdekeinket Románia Parlamentjében. Szeretnének még?
A címet a szerkesztőség adta.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.