Se szeri, se száma a Liviu Dragneát temető politikai elemző nekrológoknak. És Dragnea? Köszöni szépen, még mindig jól van.
Hány olyan szöveget, elemzést, véleményt, ítéletet olvastak arról, hogy Liviu Dragneának már annyi, lejárt lemez, szinte már el is tűnt a politikai életből és egy lépésre áll attól, hogy Mazărét követve Brazíliába vagy Madagaszkárra meneküljön? Azt hiszem, hogy csak az utóbbi hónapokban tucatjával születtek az ilyenfajta virtuális ítéletek a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) teleormani vezéréről.
Az összes baklövés és elfogadhatatlan tett ellenére, melyeket Dragnea mintha szándékosan nem szalasztott volna el, elég csak azt megemlíteni, hogy saját maga buktatta meg két kormányfőjét és izgulnia kellett a harmadik kormány megszavazását illetően, mindezt alig egy éven belül, a PSD vezetője nemcsak talpon marad és úgy tűnik, hogy még a DNA-s (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) ügye sem fenyegeti túlságosan a politikai jövőjét, de
Ahogy továbbra is aszerint váltogatja a kormányfőket, hogy milyen hangulatban kel fel reggel az ágyból, bármennyire is veszít az erejéből a reggeltől esti a hírtévéket bámuló szakértők és ellenzék szemében, Liviu Dragnea olyan politikussá válik, aki már azzal is figyelemre méltó, ahogy a kormányzó csapatát váltogatja, olyan ütemben és stílusban, amit még az olyan színesebb térségbeli vezetők is megirigyelhetnének, mint Vlagyimir Putyin vagy Erdoğan.
Liviu Dragnea még a PSD-ben sem rendelkezik azzal a hatalommal, amit rögtön a 2016. decemberi választás után birtokolt, de ez nem jelenti azt, hogy a párt élén lezajlott legutóbbi vergődéseket és válságokat nem újra a teleormani vezér nyerte meg, kiváltva egyesek nemtetszését, megjutalmazva másokat és így tovább, mint egy forgó, mellyel a gyermek elkápráztatja és végletekig felidegesíti a környezetében lévő többi gyermeket.
Ha e szemszögből nézzük, úgy tűnik, Liviu Dragnea felfedezett egy örökmozgót, mely révén akármennyi elfogadhatatlan dolgot megtehet mindaddig, míg
és amely bármelyik pillanatban kész vállalni az „elhajlást” a kormányprogramtól, mely mára annyira fiktívvé vált, hogy gyakorlatilag magától újraírja magát, ahányszor csak szükséges.
A PSD-s vezető egyre ügyesebben kezdi alkalmazni ezt az újonnan felfedezett munkamódszert. És még akkor is, ha csak a kétségbeesés juttatta Dragneát ebbe a kétértelmű és obskúrus helyzetbe – hiszen a klasszikus politikai fogalmakkal egyre kevésbé mérhető hatalommal rendelkezik mind a pártban, mind az államban, lett légyen az „párhuzamos”, vagy „jogállam” –, a szociáldemokrata vezér
Képzeljük el, hogy a „párhuzamos állam”, vagy a világ bármely másik háttérhatalma el tudná távolítani Liviu Dragneát a román politika és a PSD éléről. Azt hiszik, hogy könnyen találhatnának másik pészédést, vagy olyan politikust, akire rázúdíthatják az utóbbi időben felhalmozott összes csalódásukat, elégedetlenségüket és frusztrációjukat?
Nem lenne túl könnyű, akármelyik pészédés állna a párt élére, hiszen a szociáldemokraták között nincsenek sokan, akik egyben és kormányon tudnák tartani a PSD-t, ha valahogy megbukna a pészédések legsikeresebb teleormanija.
Másrészt Liviu Dragnea trükkje az egyetlen, mely cserben hagyhatja Dragneát, és ugyanez
Dragnea állandó bűvészkedése konzerválhatja egy időre, de azonnal kiejti majd a játékból a Romániára lesújtó első komolyabb gazdasági válság esetén.
Addig szinte felesleges a PSD ígéreteiről vitáznunk, melyeket teljesítettek, de nem láthatók, a kormányprogramról, melyet folyamatosan írnak és újraírnak, mint az élet egyfajta nyitott könyvét, miniszterekről és alkalmasságokról, reformokról vagy törvénymódosításokról.
Azért is felesleges, mert az a program, amely alapján a PSD megpróbál kormányozni, annyira párhuzamossá vált a valóság bármely formájával, hogy jogosan merül fel bennünk a kérdés: nem vált-e a párt a párhuzamos államnál párhuzamosabbá az állammal és azokkal, akik még itt maradtak.
Amúgy Liviu Dragnea mindaddig, míg valamilyen ítélet, vagy a párt valamelyik plenáris ülési döntése véglegesen le nem teríti, az a politikus marad, aki bár mintha szinte a végét járná, egyre élénkebbnek és megállíthatatlanabbnak tűnik.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Dr. Székely-Szentmiklósi István negyvenöt éve családorvos a Szilágyságban – pályája egyszerre jelent hivatást, alkalmazkodást és közösségi elköteleződést.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.