Blöfföl vagy fenyeget Dragnea?

Liviu Dragnea megjelent a tévében, a nappalijaként szolgáló Antena 3 stúdiójában, hogy leleplezésekkel fenyegesse meg a „párhuzamos államot”. Pontosabban bejelentette, hogy azt szeretné, ha meghallgatnák a SRI-bizottságban, mert – ki tudja – talán olyan információk birtokában lehet, melyek jelentősége számára nem világos, de ha rákérdeznek, akkor relevánsak lehetnek: 

És állítólag már ilyen értelmű jelzéseket küldött Claudiu Manda úrnak, a SRI-t felügyelő bizottság élén álló szociáldemokratának, melyek – ezek szerint – válasz nélkül maradhattak, ha Dragnea újra szükségesnek látta visszatérni rájuk.

Az ilyenfajta jelzések, fenyegetések – szerintem legalábbis – kimondottan maffia stílusúak. Miért mondom ezt? Mert idiótának kellene tekintenem Liviu Dragneát, hogy elhiggyem, nem képes helyesen felmérni bizonyos birtokában lévő információk relevanciáját. Márpedig egyáltalán nem tartom idiótának.

Tehát vagy nem tud semmit, és maffiózóhoz illően blöfföl, 

gyakorlatilag olyan hazugságok kitalálásával fenyegetőzve, melyeket aztán csak cáfolni lehet, de tényszerűen meghazudtolni nem, mert ez csak egy szópárbaj. Például az olyan sztorik, mint Victor Ponta meséje a disznóvágásról a T14-nél (állítólag a Román Hírszerző Szolgálat egyik létesítménye Bukarestben – a ford.) éppen azért nem lehetnek többek legendánál, mert ezeket nem lehet bizonyítani.

Ha viszont Liviu Dragnea tud valami igazán súlyos dolgot, ha bármilyen bizonyítékkal rendelkezik a „párhuzamos állam” létezéséről és ártalmasságáról, akkor elsősorban rá nézve inkrimináló, hogy eddig még nem hozta azt nyilvánosságra. Ez nem több és nem kevesebb lenne, mint 

a cinkosság egyik formája.

De én még azt sem hiszem el, hogy Dragnea úr tényleg el akarna menni a SRI-bizottságba. Vagy elképzelhető lenne, hogy ő ezt akarná és Manda úr úgy tett, mintha nem hallaná? Legyünk komolyak! Dragnea úrnak természetesen jól jönne, ha ezt a függetlenségi és pártatlansági képet alakíthatná ki a bizottságról, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell neki ezt hinni.

Aztán, ha mégis elmegy oda, dolgokat is mondania kell, mert különben nevetségessé válik. És mit mondhatna? Azt, hogy együtt mulatott Coldeával (a SRI leváltott műveleti igazgatója – a ford.), hogy együtt koccintott Kövesivel (a DNA vezetője – a ford.), vagy Maiorral (George Maior a SRI volt igazgatója, jelenleg washingtoni nagykövet – a ford.) kántált karácsonyi dalokat? Akár igazat mond, akár hazudik, mit gondolnak, kik várnak majd rá kivont tőrökkel a bizottsági terem kijáratánál? Az övéi.

Mert egy ilyen vallomás önfeljelentés lenne arról a védelemről, amit kapott.

Nem nehéz megjósolni, mire gondolnak majd a társai a szenvedésben: vagyis miközben bennünket egymás után elkaptak és libasorban vonultunk a fogda felé, miközben mi csak bilincsekről álmodtunk és úgy aludtunk, hogy mindenünk össze volt csomagolva, te a „pribékekkel” kvaterkáztál, és a védelmedről alkudoztál? Vagyis kilóra eladtál minket?

Azt hiszem, hogy Liviu Dragnea tévében elhangzott zsarolásízű fenyegetése máris nehéz kőként terhelte meg sok szociáldemokrata gyomrát: azt sugalmazod, hogy meg tudnád állítani őket, de csak a saját érdekedben, bennünket pedig hagytál szenvedni? Csak magadért, a saját bőrödért alkudozol?

Ilyet tenni és hinni a hatásában csak a kétségbeesés csúcsán lehet. Azt hiszem, Liviu Dragnea pont ott van.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.