Addig fenyegetőzik a párhuzamos állammal és a leleplezésével, hogy végül a sajátjai fogják kicsinálni. A ziare.com elemzése.
Liviu Dragnea megjelent a tévében, a nappalijaként szolgáló Antena 3 stúdiójában, hogy leleplezésekkel fenyegesse meg a „párhuzamos államot”. Pontosabban bejelentette, hogy azt szeretné, ha meghallgatnák a SRI-bizottságban, mert – ki tudja – talán olyan információk birtokában lehet, melyek jelentősége számára nem világos, de ha rákérdeznek, akkor relevánsak lehetnek:
És állítólag már ilyen értelmű jelzéseket küldött Claudiu Manda úrnak, a SRI-t felügyelő bizottság élén álló szociáldemokratának, melyek – ezek szerint – válasz nélkül maradhattak, ha Dragnea újra szükségesnek látta visszatérni rájuk.
Az ilyenfajta jelzések, fenyegetések – szerintem legalábbis – kimondottan maffia stílusúak. Miért mondom ezt? Mert idiótának kellene tekintenem Liviu Dragneát, hogy elhiggyem, nem képes helyesen felmérni bizonyos birtokában lévő információk relevanciáját. Márpedig egyáltalán nem tartom idiótának.
gyakorlatilag olyan hazugságok kitalálásával fenyegetőzve, melyeket aztán csak cáfolni lehet, de tényszerűen meghazudtolni nem, mert ez csak egy szópárbaj. Például az olyan sztorik, mint Victor Ponta meséje a disznóvágásról a T14-nél (állítólag a Román Hírszerző Szolgálat egyik létesítménye Bukarestben – a ford.) éppen azért nem lehetnek többek legendánál, mert ezeket nem lehet bizonyítani.
Ha viszont Liviu Dragnea tud valami igazán súlyos dolgot, ha bármilyen bizonyítékkal rendelkezik a „párhuzamos állam” létezéséről és ártalmasságáról, akkor elsősorban rá nézve inkrimináló, hogy eddig még nem hozta azt nyilvánosságra. Ez nem több és nem kevesebb lenne, mint
De én még azt sem hiszem el, hogy Dragnea úr tényleg el akarna menni a SRI-bizottságba. Vagy elképzelhető lenne, hogy ő ezt akarná és Manda úr úgy tett, mintha nem hallaná? Legyünk komolyak! Dragnea úrnak természetesen jól jönne, ha ezt a függetlenségi és pártatlansági képet alakíthatná ki a bizottságról, de ez nem jelenti azt, hogy el is kell neki ezt hinni.
Aztán, ha mégis elmegy oda, dolgokat is mondania kell, mert különben nevetségessé válik. És mit mondhatna? Azt, hogy együtt mulatott Coldeával (a SRI leváltott műveleti igazgatója – a ford.), hogy együtt koccintott Kövesivel (a DNA vezetője – a ford.), vagy Maiorral (George Maior a SRI volt igazgatója, jelenleg washingtoni nagykövet – a ford.) kántált karácsonyi dalokat? Akár igazat mond, akár hazudik, mit gondolnak, kik várnak majd rá kivont tőrökkel a bizottsági terem kijáratánál? Az övéi.
Nem nehéz megjósolni, mire gondolnak majd a társai a szenvedésben: vagyis miközben bennünket egymás után elkaptak és libasorban vonultunk a fogda felé, miközben mi csak bilincsekről álmodtunk és úgy aludtunk, hogy mindenünk össze volt csomagolva, te a „pribékekkel” kvaterkáztál, és a védelmedről alkudoztál? Vagyis kilóra eladtál minket?
Azt hiszem, hogy Liviu Dragnea tévében elhangzott zsarolásízű fenyegetése máris nehéz kőként terhelte meg sok szociáldemokrata gyomrát: azt sugalmazod, hogy meg tudnád állítani őket, de csak a saját érdekedben, bennünket pedig hagytál szenvedni? Csak magadért, a saját bőrödért alkudozol?
Ilyet tenni és hinni a hatásában csak a kétségbeesés csúcsán lehet. Azt hiszem, Liviu Dragnea pont ott van.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Helikopterekkel segítik a közlekedési rendőrök munkáját kedden Hargita megyében: a levegőből is figyelik a közutakat, hogy kiszűrjék a biztonságos közlekedést veszélyeztető szabálytalanságokat.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.