A választ Ion Iliescu és Petre Roman pontosan tudta. És a hideg ma is kiráz tőle bárkit.
A Pressone.ro által kedden közölt dokumentum, mely szerint a hadsereg érintett az 1990. június 13–15-i bányászjárásban, rendkívül fontos elemet képez a több mint 27 évvel ezelőtti események megfejtésében. És nem annyira a tüntetők bányászok általi szétverésében való részvétele, mint inkább a nekik utólag szánt szerepet illetően.
Az 1990. június 19-i keltezésű és a titkosítás alól idén nyáron, az Ügyészség kérésére feloldott dokumentum a hadsereg egyik logisztikai szolgálatának a feljegyzése, melyben Ioniţă Botoş vezérőrnagy (Románia későbbi főügyésze, Ilie Botoş nagybátyja) azt kérte a védelmi miniszter helyettesétől, hogy 866.009,30 lej értékben töröljenek a leltárból élelmet és felszerelést, melyeket a Roman-kormány kérésére
Vagyis a bányászoknak.
Az akkori kormányfő, Petre Roman az Europa FM rádiónak adott egyik interjújában azt állítja, hogy a hadseregtől történt ezeknek az ellátásoknak humanitárius céljuk volt: „Abszolút elementáris dolog volt, egyszerűen humanitárius kérdés. Etetni kellett őket, mert teljesen alkalmatlan körülmények között érkeztek, éjszaka. Stănculescu, az akkori miniszter átvette őket, elvitték őket, enni adtak nekik. Egy részüknek pedig szakadt ruhájuk volt, ő pedig azt mondta: Uram, adok nekik a hadsereg tartalékából, hogy úgy-ahogy visszaküldhető állapotba hozzuk őket. Mit kezdhetnél 8-9 ezer ellátatlan, fáradt bányásszal?”
A hadsereg által most a titkosítás alól feloldott dokumentum katonai pontossággal tisztázza azt is, hogy hány bányásznak volt szakadt ruhája: pontosan 958-nak. Ennyien kaptak „khaki kezeslábast” és ugyanennyi „magasszárú, gumitalpú bakancsot”. De Petre Roman úr azt már nem mondja el, hogy ki téphette le a ruhát ennyi bányászról. Az egyetemi hallgatók? A szemüveges nők? A hosszú hajúak? Az árvácskák? (Utalás arra, hogy a bányászok kimondottan az „értelmiségi kinézetűekre”, vagyis szemüvegesekre, szakállasokra, hosszú hajúakra vadásztak, Ion Iliescu pedig azzal „indokolta” a bányászok Bukarestbe érkezését, hogy árvácskákat jöttek ültetni – a szerk.)
De mondjuk azt, hogy Roman úrnak igaza van. Akkor
302 borotválkozó szappant, 437 borotvapengét, 590 mosdószappant, 192 borotvát, 700 tubus fogkrémet és 750 fogkefét is? Holmi intenzív higiéniakurzusokkal is megkínozták a hallgatók a szegény bányászokat?
Meglehet, a válasz valahol máshol van és az ügyészek talán eljutnak majd odáig. A saját válaszomat 26 évvel ezelőtt kaptam meg. Egy bákói (Bacău) újságnál dolgoztam és 1991 nyarán olyan szóbeszédek keringtek, melyek szerint az előző évi bányászjárásban comăneşti-i vájárok is részt vettek. Elmentem oda, hogy néhány tanúvallomást szerezzek és az első dolog, ami megdöbbentett azoknál a bányászoknál, akikkel megpróbáltam beszélni, az volt, hogy rettegtek a nyilvánosságtól. Végül az egyikükkel, egy alig több mint 20 éves fiatalemberrel mégiscsak tudtam beszélni, aki azt a feltételt szabta, hogy nevét nem közölhetem le.
Nem sok mindent tudott – legalábbis nem annyit, amennyit szerettem volna. A szakszervezeti vezetők riadóztatták, rakták vasúti kocsikba és küldték Bukarestbe őket. Ő nem volt benne a sűrűjében, az Egyetem (Universităţii) téren zajló eseményekben. Miután a dolgok lecsillapodtak és a bányászok elindultak hazafelé, egy részüknek – nem tudta, hogy milyen kritériumok alapján – azt mondták, hogy Bukarestben maradnak. Egy katonai egységbe vitték őket, jelzés nélküli egyenruhát kaptak, étkezést és szállást biztosítottak nekik és néhány nap múlva hazaküldték őket. A kapott ruhát megtarthatták. Valójában ő is ebben a khaki színű ruhában volt, amikor beszélgettünk. Ezt akkoriban kiképzési és munkaegyenruhának nevezték – kopottabb és kevésbé kényes volt, mint az utcai viselet.
Rendben, mondom én, és miért maradtatok még Bukarestben? Mit mondtak? Azt válaszolta – akkor sem én, sem ő nem fogta fel, micsoda szörnyűséget terveltek ki:
Az akkor megjelentetett cikkemnek semmilyen hatása sem volt. Egyetlen egy, névtelen beszámolón alapult, ráadásul egy helyi újságban jelent meg, a Bákó megyét azon a nyáron sújtó katasztrofális árvizek pedig maguk alá temették; akkor azt hittem, hogy végleg. De íme, a titkosítás alól 27 évvel később feloldott dokumentum igazolja a khaki egyenruhás fiatalember szavait: csaknem ezer bányászt tartottak készenlétben a FSN (Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) számára, tartalékerőként, amennyiben kudarcot vall a tüntetők elleni megtorlás. Vagyis humanitárius célokra.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.
A májusi ősz pedig az Istennek sem akar itt hagyni minket.
A világ eddig kitermelt aranykészlete több ezer tonna, de elosztva csupán néhány gramm fejenként.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Egy hároméves kiskorú és egy 33 éves nő vesztette életét hétfőn Mezőcsánban, miután leestek egy szekérről és elütötte őket egy teherautó – tájékoztatja a Kolozs Megyei Rendőr-felügyelőség (IPJ) az Agerprest.
Három kamion volt érintett abban a balesetben, amely hétfőn történt a magyarországi M5-ös autópálya Budapest felé vezető oldalán, Ócsa térségében. Az ütközésben egy román állampolgárságú sofőr súlyosan megsérült, női utasa pedig életét vesztette.
A kötelező szakmai gyakorlat ideje alatt bántalmazták szexuálisan 15 éves fiát egy sepsiszentgyörgyi szállodában – állítja egy helybéli édesanya, aki feljelentést tett a rendőrségen.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„Ön nézte az elnökjelöltek vitáját a televízióban? Én igen, és hosszú ideig az volt az egyetlen, ami megragadott benne, hogy a jelen levő három elnökjelölt közül kettőnek milyen vakítóan égszínkék szeme van.”
Avagy miért ijesztő most picit az, aminek természetesnek kellene lennie, mégsem volt az soha?
Felvirradt a nagy nap, a Svédországban élő kolozsvári származású énekes rajongói újra együtt voltak.
El kellene dönteni: a medve fontosabb vagy az ember.