A focit gyakran nem csak a pályán játsszák. Hanem a háborús terepasztalok mellett.
„Itt a nagy pillanat, kedves tévénézők, amikor a kerek labdás játék istenei Őfelségének, a Közönségnek mutatnak be áldozatokat.” Így is kezdhetnék a román televíziók a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság nyitómérkőzésének kommentárját.
Bár egy kicsit sztereotip, a megfogalmazás nem leplezheti a játék népszerűségét, melyet könnyen játszhat bárki, szinte bármilyen felületen – fű, beton, föld, homok – és szinte bármilyen terepviszonyok között: akár lejtőn, gödrök és fák között is.
Bárki, aki akár csak egyszer is játszotta ezt a játékot, őriz róla valamilyen emléket. Feledhetetlenek azok a mérkőzések, melyekben a barátnők és az osztálytársnők is közvetlenül részt vettek – azon szerencsések közzé tartoztam, akik kevesebb, mint 10 kék folttal megúszták a 30 percnyi letámadásokat.
Ezek a játszmák tovább erősítették a játékosok közötti barátságot, olyan egyedülálló érzést keltve, amit csak a sport nyújthat: a baráti versengését, mely erősíti az elmét és nemesíti a lelket, de mely nem engedi, hogy elfeledd, a győzelmet csak tisztességesen szabad elérni.
Szinte mindnyájan játszottunk, amikor gyermekek voltak és a mérkőzések ilyenek voltak akkoriban:
Több száz filmet és filmecskét találhatunk a labdarúgásról – a Google 31,7 milliót tart nyilván, ami újabb bizonyítéka a játék népszerűségének. Könyv is sok van a fociról Romániában és más országokban is, és aki ismeri a nyugat-európai könyvesboltokat, tudja, hány polc van tele ilyenfajta könyvekkel. Az AEÁ-ban az egyik nagy könyvesbolt 3.000 címet tart nyilván erről, a sajtó pedig kitűnően megél a játékból. A játékosokról se feledkezzünk meg: mára már óriási összegek forognak, egy olyan nagy játékos, mint Cristiano Ronaldo 175 millió eurót keres csak a közös hálózatokon!
A fociban van minden: gazdaság – termelési ciklusok a gyermek- és ifjúsági központokban, látványos játékos-eladások, melyek egy sikeres tőzsdei bevezetéshez hasonlíthatók; szociológia, amennyi a csövön kifér; pszichológia, élet és halál – ha arra gondolunk, hogy hány szurkoló kapott szívinfarktust egy kihagyott tizenegyes vagy egy nagy vereség miatt; még kiváló kórus-előadások is, amikor
">az országok himnuszát éneklik. A lista tovább folytatható, és ezért fel kell tennünk magunknak a kérdést: van a labdarúgásnak geopolitikája? A válasz pozitív, és ez alól az európai kontinens sem képez kivételt.
Ezen a kifejezésen nem kell csodálkozni – képzeljünk el egy India és Pakisztán közötti labdarúgó-mérkőzést a Wembleyn – micsoda párbaj lenne a tökéletes angol gyepen, de micsoda versengés is lenne a szurkolók között a légkörért, a két országban kialakuló vulkanikus hangulatról pedig már ne is beszéljünk. Ahogy az a nagy Toma Caragiu (néhai román színész – a szerk.) néhány
">érdekes párbajra vonatkozó felsorolásából kiderül, hosszú a szikrákat vető mérkőzések listája ezen a bolygón. Ne feledjük, hogy volt már fociháború is, és a lista tovább folytatható.
A geopolitikának ehhez a fajtájához Európa is jelentősen hozzájárult. A sport és a fair-play – ami valójában a törvényesség és erkölcsösség megnyilvánulása a sportban – szempontjából legfejlettebb kontinensen sok látens konfliktusforrás van, melyek ma a labdarúgáson keresztül nyilvánulnak meg.
Ne feledjük, hogy Mussolini agyonlövéssel fenyegette meg Olaszország játékosait, ha nem nyerik meg az 1938-as világbajnokságot, a fociversenyt pedig jól kihasználta, amit aztán Hitler két évvel később megismételt. 1945 után a kommunista rezsimek Európában és a világon máshol is intenzíven használták a sportot propaganda- és egészségügyi célokra – az egészségügyi ellátással kapcsolatos kiadások a sportolás mértékével fordítottan arányosan csökkentek, a Szpartakiádok pedig a kontinens jelentős részén ismert versenyek lettek.
Itt kell megemlítenünk a Német Demokratikus Köztársaság – vagy pontosabban a dopping köztársaságának – példáját, mely hírneve növeléséhez intenzíven használta a doppingolást, aminek révén egy adott pillanatban a harmadik helyen állt az olimpiai játékok éremtáblázatán. Ugyanakkor a labdarúgás német geopolitikája úgy hozta, hogy a Nyugat-Németországban 1974-ben rendezett világbajnokságon a két német csapat szembekerült egymással és a keletiek
">1-0-ra győztek.
Spanyolország a belső feszültségek csökkentésére használta fel a focit. Itt mindig megszerveztek egy Real Madrid–FC Barcelona örökrangadót, ahányszor a katalánok túlságosan sürgették a függetlenségüket. Szintén Spanyolország volt többször is példája annak, miként avatkozik be brutálisan a sportba a politika, ami más országokban még mindig jelen van, például Afrikában, ahonan a legszörnyűbb esetek származnak. Meg kell említeni a baszkok emblematikus csapatának, az Athletic Bilbaonak a gyakorlatát,
Skóciában a Celtic Glasgow skót katolikusai és a Glasgow Rangers unionista szurkolói közötti rivalizálás miatt a két csapat minden egyes mérkőzése rendkívül kedvezőtlen egészségügyi következményekkel jár: a Celtic és a Rangers közötti mérkőzés napján, vagy rögtön a mérkőzés után nagyjából megkilenszereződik a glasgow-i kórházakban kezelt páciensek száma.
Keletebbre és délebbre csak három egyértelmű geopolitikai aspektust említünk.
Görögországban van két csapat, az AEK Athén és a PAOK Szaloniki. Mindkét rövidítés K betűje Konstantinápoly görög nevére utal. A Törökországból 1922-ben elűzött görögök által létrehozott csapatok továbbra is fenntartják a világszerte élő görögökben az egységes város gondolatát, a hellén Megali Ideának megfelelően. Görögországban különben ma is vannak olyan útjelzők, melyek „Konsztantinopoliszig” meglévő kilométereket mutatják.
A volt Jugoszláviában mindig is nagy volt a szerbek és a horvátok közötti rivalizálás és ez végül az ország széteséséhez vezetett. De hányan emlékeznek a Belgrádi Vörös Csillag és a Zágrábi Dinamo rivalizálására? 1990-ben, a nem sokkal később kirobbant harcok előhírnökeként erőszakos incidensekre került sor,
">több tucat sebesülttel és letartóztatottal.
A szerbek és albánok közötti, 2014-ben többek között geopolitikai kihatású incidensben is megnyilvánuló rivalizálásról már írtam, itt.
A labdarúgást nem lehet elválasztani a geopolitikától, különösen az európai vagy világbajnokságokon. Ám mégis viselkedjünk elegánsan, sportoljunk és ne feledjük, hogy ép testben ép lélek. A sportot szinte mindig és szinte bárhogy lehet gyakorolni: nézzük meg ezeket a mérkőzéseket, majd fogjunk egy labdát és játsszunk addig, amíg sikerül ollózva gólt rúgnunk, mint
">Ibrahimovics – és ha ez nem fog egyhamar menni, nem baj, mindenképpen egészségesebbek leszünk.
Fotók: adevarul.ro, Renato Bandjolica
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
59 éves korában elhunyt az Alexandrion Group alapítója, Nawaf Salameh – közölte az üzletember családja.
… az államelnök-jelöltek sikeresélyét szinte percenként mérik most már, és van is egy meglepetés… és egy kórház műtőjében éppen beavatkozás közben vált le a mennyezet.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.