Az „elnyomó” román nyelv

Jelen szöveg a covasnamedia.ro oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ma az idei Szent György Napokról mondtam volna valamit, amely nyilvánvalóan fejlődött, ami a minőséget és a jó szervezést illeti, de a Magyar Polgári Párt és elnöke, egy Mezei János nevű polgár megakadályoz ebben. A szóban forgó állampolgár nem hagyja, hogy teljes mértékben kiélvezzem a Ricchi e Poverit, a Holografot, a szuperjó finn Tarját és a városünnepen sugárzott polgári és etnikai őszinteségi légkört.

Mezei János ki akarja szorítani a román nyelvet a magyar iskolákból (nem akarja – a szerk.). Miután

a román állam hivatalos nyelvét egyértelműen diszkriminálták a magyar tannyelvű iskolákban,

miután az RMDSZ az oktatásra is kiterjesztette az „etnikai falat”, íme, az RMDSZ listáján megválasztott két MPP-s parlamenti képviselő arra törekszik, hogy az országos felmérés és az érettségi vizsga esetében törvénnyel számolja fel a román nyelvi vizsgákat a magyar etnikumú diákok esetében.

Nekem az iskolák etnikai kritériumok szerinti szétválasztása tűnt a legostobább és legaljasabb ötletnek, amit holmi felhevült sovén elmék más, Forradalom utáni lusta és ostoba parlamenti elmékkel együttműködésben kigondolhattak és megvalósíthattak. Ezt a gondolatot követni 30 év után, amely idő alatt ráébredhetett volna bárki volna, hogy micsoda óriási hátrányokat okoz a román nyelv nem ismerése azoknak a fiataloknak, akik – akarva-akaratlanul – Romániában élnek és dolgoznak, azt jelenti, hogy az ember teljesen elszakad a valóságtól, esetleg azért fizette le valaki, hogy időnként meggyújtson egy gyufát néhány hordó mellett, melyekből folyik a benzin.

E törvényi aberráció beterjesztésével, mely

nemcsak a román nyelvet sérti, hanem a román államot is

(bár semmilyen reményt sem fűzök ahhoz, hogy a tisztelt Diszkriminációellenes Tanács hivatalból eljárást indít ebben az ügyben…) úgy tűnik, a következőket közli velünk az MPP elnöke: román testvérem, nincs szükségünk a nyelvedre. Mi Erdélyben, pontosabban  a Székelyföldön élünk és nem érezzük úgy, hogy szükségünk lenne a román nyelvre. Inkább nektek, román kisebbségieknek kellene megtanulnotok a magyar nyelvet, kellene vizsgáznotok és értékeléseken részt vennetek belőle, ne minket kényszerítsetek arra, hogy egy „halott” nyelvvel bonyolítsuk életünket az anyaország, vagyis Magyarország szomszédságában.

Azért nem tettem idézőjelbe a fenti szöveget, mert ez csak az én véleményem arról, hogy miként gondolkodhat ez a Mezei úr. De idézőjelbe teszem azt, amit pont ő nyilatkozott a sajtónak, megpróbálva megédesíteni a szeparatista-nyelvészeti keserű pirulát: „Itt az ideje bizonyos megbeszéléseket kezdeni a két etnikum között, hogy találjunk egy barátságos módot az együttélésre, hogy ne legyünk állandóan ellenségesek egymással szemben. Mi Romániában akarunk élni, nem akarunk elmenni, de szabadságban és barátságban akarunk élni. Fontos tudnunk a két etnikum nyelvét, hogy könnyebben tudjunk kommunikálni.”

Foglaljuk össze, próbáljunk meg felfogni valamit az MPP-elnök szürreális etnikai gondolkodásának zagyvaságából: ahhoz, hogy ne legyünk „állandóan” ellenségesek egymással (megőrjít Mezei úr „állandója”…),

a román nyelvnek muszáj eltűnnie a magyar diákok vizsgái közül.

Az empépések és parlamenti képviselőik Romániában akarnak élni, de azt szabadságban és barátságban akarják tenni – ebből arra következtetünk, hogy a „diszkriminatív” román nyelvi vizsgák akadályozzák ennek az álomnak a megvalósulását.

Igen, a két nyelv ismerete segít könnyebben kommunikálnunk. De mindent egybevetve a román nyelv annak az államnak a hivatalos nyelve, melyben Mezei úr él, a pártja pedig tevékenykedik. A magyar diákok miféle diszkriminációjáról lehet szó? Arról, hogy egy vizsgával többjük van? Tökéletes, akkor szüntessük meg a magyar nyelvi vizsgát. Mennyi rosszhiszeműség kell legyen valakiben, hogy olyan törvényjavaslatot terjesszen be Romániában, mely gyakorlatilag kiszorítja a román nyelvet a magyar tannyelvű iskolákból?

Egyetlen dologgal tudok egyetérteni, melyet Mezei János nem mond ki:

a román nyelv oktatási módszerei a magyar iskolákban – valószínűleg – nem a legmegfelelőbbek,

vagy nem képesek egy számukra végső soron „idegen” nyelv megtanulására késztetni a magyar diákokat. De ez nem jelenti azt, hogy akkor egyszerűen kiiktassanak bármilyen kapcsolatot, mellyel a magyar diákok az egyes magyar körökben „elnyomó államként” meghatározott román állam hivatalos nyelvével rendelkezhetnek. Nem ez a megoldás arra, hogy „szabadságban és barátságban éljünk, ne legyünk állandóan ellenségesek egymással szemben”. Íme, az RMDSZ által az oktatásban felhúzott szeparatista fal, sajnos, olyan kórokat okoz, melyekre nehezen találni gyógyírt.