Amikor a pedofil rendőr lekörözi a PSD-n belüli hisztériát

Bármilyen mély is lenne a Szociáldemokrata Párton (PSD) belüli válság és bármilyen nagy mértékben függne az ország jövője attól, hogy miként zárul a PSD-n belüli véget nem érő botrány, a román rendőrség alkalmazottjának bizonyult bukaresti pedofil esete

nemcsak lekörözte a szocdemek közötti civakodást, de éppenséggel háborús témává is vált

a PSD-sek önmészárlásában.

Megdöbbentő, ami a kettős életét rendőregyenruha mögé rejtő Drumul Taberei-i (Bukarest egyik lakótelepe – szerk.) pedofil erőszaktevővel történt, miután elkapták és miután megtette az első vallomásait az ügyészek előtt. És ez még nem minden.
A rendőr – akit állítólag kollégái maguk közt „erőszaktevőnek” neveztek – büntethetetlensége körül a cinkosságok és korrupció olyan szövevénye látszik, amely hisztériáig képes megrémíteni, mert felveti az elkerülhetetlen kérdést:

hány ilyen, többé-kevésbé hasonló eset van még a román rendőrségben?

Vagy ami még aggasztóbb, hány hasonló példa van általában az erőszak- és hatalmi szerveken belül, melyeknek biztonságot és bizalmat kellene nyújtaniuk, nem pedig kollektív rémületet és félelmeket? Egyetlen pillanatig sem szabad túlzásba esni és általánosítani Eugen Stan rendőr, a Közúti Rendőrdandár ügynökének esetét.

Bármennyire is felháborító az „erőszaktevő” rendőr tette és bármennyire vérfagyasztók az általa állítólag az utóbbi 10 évben, a román rendőrség egyenruhája által nyújtott védelmen felbátorodva elkövetett nemi erőszakokról szóló leleplezések,

most minden eddiginél jobban kerülnünk kell a hisztériákat

és arra kellene összpontosítanunk, hogy minél jobban kijavítsuk a rendszeren belüli anomáliákat.

Mindenki a „rendszert” hibáztatja, ez a legkényelmesebb, legkönnyebb és legártatlanabb dolog, mindnyájan kivonva magukat a rendszerből és megtagadva azt, mint valami átkot, amely akaratukon kívül rájuk került.

Ugyanezt tette Carmen Dan belügyminiszter is, aki a román rendőrség vezetőjének leváltását követelte, az emberölési osztály, valamint a Közúti Rendőrdandár Belső Ellenőrzési Szolgálatának főnökeit pedig felszólította, hogy tegyenek egy lépést hátra. Ennyit kellett mondania a belügyminiszternek, és mindenki a torkának ugrott.

Igaz, ha példát akart volna mutatni szakmai tisztességből, akkor

Carmen Dan a becsületbeli lemondásának bejelentésével kellett volna zárja

keddi sajtóértekezletét. Persze, ezt is átpolitizálnák, de történelmi tett lett volna.

Ezzel szemben Carmen Dan arról beszélt nekünk, hogy a beosztottaitól kért és várt el becsületbeli gesztusokat:

mondta Carmen Dan. És ebben igaza van a belügyminiszternek: az Eugen Stannal közvetlenül együtt dolgozó összes rendőrben, akikről most bebizonyosodik, hogy védelmezték vagy szemet hunytak az „erőszaktevő” tettei felett, legalább most kellett volna lennie annyi becsületnek, hogy

elismerjék cinkosságukat és gyakoroljanak egy tisztességes „mea culpát”.

Carmen Dan beosztottainak szóló felszólítása, hogy önmagukat ítéljék el, bármilyen becsületes is lett volna a belügyminiszter beosztottainak saját értékelése, ebben az esetben hasztalan.

Ráadásul a gesztus nemcsak hogy nem vezetett egyetlen lemondáshoz sem, de olyan sebet hagyott nyitva, amelyet sürgősen le kellett volna zárni. Határozott és a gyanúsított által elkövetett tett súlyosságával arányos lépésekkel, ahogy azt egy ilyen helyzetben a világ bármely rendőrségétől elvárnánk.

De amikor a parlamenti többséget és a kormányt adó párt véget nem érő válságban és egyre hisztérikusabbá és forróbbá váló, állandó botrányban van, akkor mit várhatnánk el a PSD által a kormányba küldött miniszterektől.

Az a még nagyobb gond, hogy

a PSD még ezekben a pillanatokban sem fogja fel, micsoda lőporos hordót pumpál fel a talpa alatt.

De őket azok a következmények sem érdeklik, amelyekkel a döntéseik a jövőben járhatnak az egész országra nézve. Túlságosan lefoglalja őket a megkaparintott préda felosztása.