Ami nem látszik a tüntetésektől: Iohannis nagy kudarca

Egy hete nem csitulnak a diaszpóra augusztus 10-i erőszakos tüntetéséről folyó viták. Elvi, általános jellegű ügyektől eljutottak a könnygáz összetételéig vagy annak taglalásáig, hogy milyen okból tartózkodott egy katonai ügyész a téren. Úgy tűnik, egyetlen dolgot nem vesznek észre, holott messze ennek kellene a legfontosabb dolognak lennie azok közül, melyek kapcsolatban állnak az említett eseményekkel: arról van szó, hogy

az elnök szinte kétségbeesett felhívására semmilyen reakció nem érkezett az ellenzék részéről.

Szinte mindenki felfigyelt arra, hogy Klaus Iohannis a hétfői és a pénteki tüntetés által generált több üzenetet fogalmazott meg. Ezek közül talán az volt a legkomolyabb, mely szerint az ellenzéknek gyorsan egy ernyő alá kell összegyűlnie, mely tézis amúgy is már régebb óta jelen van a iohannista sajtóban.

„Végül egy utolsó felhívást akarok intézni, az ellenzékhez és a jelenlegi kormánnyal szemben álló politikusokhoz. Az alternatíva nem jön magától. Csak eltökéltséggel és bölcsességgel dolgozva lehet elérni abba a helyzetbe, hogy megszerezd az emberek bizalmát. Az ellenzék felelőssége is biztosítani az ország stabilitását és megtartani Romániát a normalitás útján. Kétségtelenül szükség van egy kitartó párbeszédre az összes ellenzéki erő között. A felelős politikusok képesek félretenni a kisszerű érdekeket, hiúságot és mindenek fölé helyezni az ország érdekeit. A románoknak pedig az az érdekük, hogy véget vessenek a jelenlegi többség túlkapásainak. Az ellenzéki pártok közötti megállapodással lehet elérni azt, amiről az előbb beszéltem: a románok által várt alternatívát”, mondta az államfő.
Gyakorlatilag megadja a jelet egy Demokratikus Konvenció féle konstrukció összerántására, mely 1996-ban megnyerte a választást a pészédés (PSD, Szociáldemokrata Párt –  a szerk.) kolosszussal szemben.

Idézzük fel egy kicsit a tényeket.

Az ellenzék az első választáson, 1990-ben katasztrofális vereséget szenvedett, nem teljesen megérdemelten.

De valamit tenni kellett. Ennek tudható be, hogy egy erős érzelmi töltetű pillanatban, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNŢCD), a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Román Szociál-Demokrata Párt (PSDR), a Román Környezetvédő Párt (PER) és az RMDSZ a kommunizmus bukása első évfordulójának közeledtével, december 15-én bejelentették a Nemzeti Konvenció a Demokrácia Bevezetéséért (CNID) létrehozását, melyet később kibővítettek és átkereszteltek Romániai Demokratikus Konvencióra (CDR). Az időpontot, mint írtam, nem véletlenül választották ki: egy sor rendezvény következett országszerte a forradalom emlékére, de közben mélységes elégedetlenség alakult ki, mert még nem derítették ki az igazságot a terroristákról és így tovább. Ez tökéletes háttér volt ahhoz, hogy meghirdessék a remény politikai konstrukcióját. Az új szövetség azt remélte, hogy egy másik nagy érzelmi hatást kiváltó momentumból is hasznot húz, melyre ugyanabban az időszakban került sor.

Nem úgy alakult, ahogy remélték, de azért mégis lendületet adott nekik: Mihály király híres hazatéréséről volt szó, akinek a tervek szerint azonnal a Konvenció vezérévé kellett volna válnia, még ha a szellemi vezérévé is. Ma már tudjuk, hogy eljött december 25-e, a fészénés (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) rezsim elkergette a királyt az országból, de a CNID mégis hasznot húzott a helyzetből, legalábbis az imázs terén.

Iohannis elnök felhívásában volt logika – egyre nyilvánvalóbb, hogy az ellenzék csak együtt képes legyőzni a PSD-t –

és ehhez egy mondhatni rendkívül kedvező érzelmi momentum adta a hátteret: a PSD-t nem kedvelők tüntetése, melyet keményen levertek az ugyanezen párt által vezetett rendfenntartó erők. És – ha már szóba került – embertelen erőfeszítéseket tettek azért, hogy a közvéleményben ki is alakuljon ez a kép, habár számos ellenvetést fel lehetne hozni. Tehát kitűnő pillanat volt arra, hogy az ellenzék nyilvánosan megadja az oly sokak által nagyon várt jelet, a nagy egyesülését, a cotroceni-i gondviselésszerű személy vezetése alatt, a jövő évi választási csaták nevében. Az a tény, hogy ez a Centenárium éve, csak még inkább segíti – imázs szempontjából – ezt az igyekezetet. Az Egyesülést ünneplő Egyesülés.

Csakhogy ördögi fordulat következett: eltelt négy nap az elnök felhívása óta és

az ellenzék némán hallgat. Vagy még ennél is rosszabb.

A PNL a felhívás után közvetlenül, Iulian Dumitrescu alelnökön keresztül azonnal közzétette pozitív elvi álláspontját: „Meg kell kezdenünk egy becsületes és perspektívákkal teli párbeszédet a PSD-vel szembenálló politikai erőkkel, mint amilyen a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), a Népi Mozgalom Párt (PMP), vagy a Románia Együtt.” Csakhogy ügyelt arra, hogy becsempésszen egy rendkívül fontos és ugyanakkor a potenciális szövetségesek számára mélységesen zavaró árnyalatot: „Abból az igényből kiindulva, hogy el kell távolítani az ország éléről a jelenlegi visszaélő és önkényes hatalmat, a PNL az egyetlen párt, mely képes egy PSD-ellenes cselekvési platformon összefogni az ellenzéki erőket.” Másképp mondva, a liberálisok már eleve vazallusi szerepet jelöltek ki a többi pártnak. Egyetértenek egy konstrukcióval, de csak akkor, ha az körülötte épül fel. Persze, hogy nem merülhet fel egy paritásos lista, de már

eleve sértő, ahogy a PNL az egész kérdést felvetette.

Az USR némán hallgat, így továbbra is érvényben van a júniusi, Iohannis indulásának bejelentése utáni állásfoglalás, mely szerint saját elnökjelöltet indít. A PMP Eugen Tomac elnökön keresztül bejelentette, hogy egyetért Iohannis elképzelésével, és azt mondta, egy ilyen szövetség ebben a formában indulhatna az összes ezek után következő választáson. De – és ez sorsdöntő elem – Tomac világosan leszögezte, hogy ez nem jelenti Iohannis automatikus támogatását egy újabb mandátum megszerzéséhez.

„Ha képesek leszünk racionálisan cselekedni, sokkal hamarabb létrehozni ezt a struktúrát, akkor sokkal hitelesebbek leszünk a románok szemében. Ha mentségeket keresünk majd mindenféle ügyekre, akkor a PMP is egyedül fog elindulni az összes többi csatába, az európai parlamentibe is és így tovább. (…) Nem habozok semmit, csak azt mondom, ami realisztikus, márpedig egy ilyen fontos tisztségbe javasolt személy jelöléséről egy párt dönt, nem egy személy, én pedig egy pártot képviselek és amikor a párt majd döntést hoz a politikai opcióinkról, bármilyen konstrukcióban, akkor képes leszek majd azt támogatni”, mondta Tiomac egy sajtókonferencián, az Agerpres szerint.

Végül Cioloş pártja nemcsak nem reagált semmilyen formában Iohannis javaslatára, de fájdalmasan oda is szúrt neki rögtön a beszéde után. Dacian Cioloş szóvivője gúnyosan azt írta a Facebookon, hogy az elnöknek nem ártana egy kis napvédő krém, amivel finoman arra utalt, hogy  tóbbit jobban érdekli a vakációzás, mint a politika. Ezen kívül Dacian Cioloş összes állásfoglalása azt mutatja, hogy inkább távolodik Iohannistól, nem pedig közeledik hozzá.

A négy párt reakciója nem nagyon hagy helyet a visszakozásnak:

úgy tűnik, jelenleg egyik sem érdekelt a szövetségépítésben, az első soron következő választásra, az európai parlamentire való készülődés pedig hamarosan célegyenesbe kerül, ugyanis már küszöbön van az ősz. Márpedig közismert, hogy a több pártból álló szövetség felépítéséhez idő kell. Az európai választás iránti érdeklődés hiányában a Iohannis-féle szövetség ügyében szóba jöhető pártoknak jövőre nem lenne más szerepük, mint új mandátumhoz segíteni őt, hiszen a helyhatósági és a parlamenti választás majd csak 2020-ban lesz.

Márpedig erről az elnöknek biztosított támogatásról külön-külön is nagyon jól lehet alkudozni, nem muszáj léteznie egy szövetségnek, legfeljebb egy konjukturálisnak. Következésképpen minden esély megvan arra, hogy az elnök felhívása pusztába kiáltott szó, a pillanatnyilag elképzelhető legfontosabb politikai manőver pedig csak egy ötlet marad.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.