A V4 Románia mellett, de nélküle mutatja be vízióját Európa jövőjéről

Azt hiszem, a 2016-os év végének egyik legérdekesebb momentuma az volt, amikor a pozsonyi csúcson bemutatták a Visegrádi Csoportnak az Európa számára szükséges reformokat összefoglaló hivatalos dokumentumát. A dokumentum több szempontból is érdekes.

A V4 kormányfői által aláírt dokumentum azon programalkotó, nemzeti elképzeléseket egyesítő anyagok sorába illeszkedik, melyet alig négy nappal a BREXIT után a francia és a német külügyminiszterek által összeállított dokumentum nyitott meg.

Érdekes, mert a kelet-európai országoktól érkező jelzésként nagy várakozás előzte meg, ugyanis ezek korábban a legkeményebb és legalábbis euroszkeptikus hangot ütötték meg, amikor határozottan felléptek Brüsszel migránsok kötelező áttelepítésére vonatkozó politikái ellen.

A meglepetés pedig ez a kitűnő dokumentum, melyet az európai politikákban profi személyek készítettek hibátlan érveléssel és rendkívül időszerűen, hiszen pontról pontra válaszol minden egyes témára, melyek most a Pozsonyban a tagállamoknak szolgáló „feladatlistaként” kezdeményezett munkatervben felmerülnek.

„Hiszünk egy ilyenfajta stratégiai politikai elmélkedés fontosságában, mely lehetővé teszi majd számunkra az EU jelenlegi állapotának felmérését és a jövőre vonatkozó fő elsődlegességek meghatározását” – mondják a V4-esek, megjelölve a fontosnak tartott területeket: „Az európai intézmények közötti kapcsolatok, az ezek és a tagállamok közötti kapcsolatok, valamint az EU politikai napirendje. Javításokra van szükség az európai projekttel és intézményeivel kapcsolatos közös bizalom helyreállításához és a tagállamok hangjának felerősítéséhez.”

A demokratikus legitimitás erősítéséhez „két elsődlegességre kell összpontosítani: az őszinte együttműködési elvek támogatására és az intézményi egyensúlyra, ahogy azt a Szerződések meghatározzák, beleértve az Európai Tanácsnak azt a szerepét is, hogy biztosítsa az Unió számára a fejlődéshez és az általános irányvonalak és politikai elsődlegességek meghatározásához szükséges erőt. Másodsorban

meg kell erősíteni a nemzeti parlamentek szerepét,

a szubszidaritás és arányosság elveinek tiszteletben tartásának kihangsúlyozásával”.

A V4 ezen álláspontja jelentős változás elfogadását feltételezi az EU működési struktúráját illetően, a politikai folyamatok Európai Tanácsba való összpontosításával, de ugyanakkor a nemzeti parlamentek szerepének jelentős növelésével is, melyeknek effektív módon részt kellene venniük a Brüsszelben megvitatott lépések kidolgozásában és megszavazásában. Vétójoggal. Ami de facto háttérbe szorítja az Európai Bizottságot és viszonylagossá teszi az Európai Parlament hatásköreit…

A sokszínűség értékét az EU legnagyobb előnyének tartják. Ezért a V4 határozottan kiáll egy differenciált integrációs folyamat ellen (ami közvetlenül egy „kemény mag” kialakulásának lehetőségére utal):

„A kisebb csoportokban történő integrálódás csak az EU gyengüléséhez fog vezetni,

mind belsőleg, mind nemzetközi téren… alapvetően fontos a tagállamok sokszínűségének fenntartása és tiszteletben tartása és ugyanakkor egyforma módon kell alkalmazni az EU jogi szabályozásait… a Visegrádi Csoport országai hangsúlyozzák, hogy az európai integráció közös projekt és ebből következően a tárgyalásoknak minden tagállamot befogadóaknak és azok felé nyitottaknak kell lenniük.”

Ez harcias álláspont és közvetlen harci frontot fog nyitni a jelenleg zajló tárgyalásokban, hiszen a V4 álláspontját, kevés kivételtől eltekintve, a dél-európai államok többsége is osztja, melyeket most az aggaszt, hogy kihagyhatják őket egy kizárólag a legfejlettebb gazdaságokból álló lehetséges „kemény magból”. Ezekkel szemben Románia már bejelentette azt az óhaját, hogy közelebb kerüljön a „kemény maghoz”.

A biztonság terén a V4 központi elképzelése egy „rugalmas és a gyakorlati cselekvésre összpontosító” együttműködés létrehozása. Ezért azt kérik, hogy a lehető leghamarabb váljon bevethetővé a közös határőrzési és partvédelmi testület, elismerik, hogy több forrást kell biztosítani a FRONTEX-nek, szisztematikusan kell használni az információcserére már meglévő eszközöket (a SYS2-rendszert), de ugyanakkor egy közös politikát is ki kell dolgozni a kiberbűnözés elleni harcban, valamint be kell vezetni egy utasokkal kapcsolatos információs és engedélyeztetési rendszert, mely szükség esetén lehetővé teszi az EU-ba lépés megtagadását. Nagyon fontos, hogy támogatják „a gyakorlati együttműködés megerősítését a védelem terén… ezzel nem kettőzve meg a NATO-t, továbbá az (EU biztonságra vonatkozó – a szerz.) globális stratégiájának haladéktalan megvalósítását, különös figyelemmel arra, hogy a közös védelmi és biztonságpolitika kulcselemei váljanak valóban működőképessé. Az Európai Tanács decemberi ülésén egy végrehajtási tervről kellene dönteni ezzel kapcsolatosan”.

Rendkívül fontos a V4 migrációs politikákkal kapcsolatos elképzelése, melynek – szerintük – a rugalmas szolidaritás elvén kellene alapulniuk.

„Ez a koncepció lehetővé tenné a tagállamoknak, hogy a saját tapasztalatuktól és potenciáljuktól függően döntsenek a specifikus hozzájárulásokról. Sőt,

bármilyen elosztási rendszernek önkéntességen kellene alapulnia.”

Ez az álláspont csak néhány nappal ezelőttig volt vitatott, amikor két európai vezető (Németország kancellárja és az Európai Parlament elnöke) elismerték Brüsszel kötelező kvóták rendszerét kikényszeríteni akaró politikáinak kudarcát. Így aztán nagy esélye van annak, hogy a V4 álláspontja lesz az új munkamenet, az ezzel kapcsolatos álláspontja (esetleges) módosítására késztetve az Európai Bizottságot…

Végül, bár ez volt a leginkább megjósolható terület, meg kell említenünk, hogy a nyilatkozat aláírói támogatják az egységes piac fejlesztését, de az Európa kiegyensúlyozott fejlődését biztosító létfontosságú területekbe való befektetés folytatását is, ami – természetesen – európai pénzeket jelent a keleti országoknak az „európai költségvetésből megfelelő módon finanszírozott” kohéziós politikákon és az agrárpolitikán keresztül. Ez közvetlen üzenet annak, akinek meg kell hallania és aktív tárgyalási, illetve – esetleg – ellentárgyalási eszköz.

Ezt a dokumentumot

azzal a szomorúsággal ismertettem, melyet azért érzek, mert mi nem voltunk képesek kidolgozni egy ilyen elképzelést,

mely bár távolról sem végleges, mégis egyértelműen jelzi egy tárgyalási álláspont kialakításának igényét. A V4 szakemberei több hónapig dolgoztak ezen a dokumentumon, több szakértői összejövetelen egyeztették, megvitatták a parlamenti szakbizottságokban, majd elfogadásra egy miniszterelnöki összejövetel, majd ratifikálásra egy visegrádi csúcstalálkozó elé terjesztették.

Ezzel erőt jeleztek. Rögzítették a kiindulási pontokat. Nyilvánosan, világosan, teljesen átlátható módon, lehetőséget adva ugyanakkor a nemzeti közvéleményeknek arra, hogy rendelkezzenek egy viszonyítási alappal a helyzet ismerete alapján történő reagáláshoz.

Nálunk miért nem lehetséges? Ez talán retorikai kérdés. Mindenesetre kétségbeejtő és szomorú azt látni, hogy Brüsszelben már folynak a tárgyalások az EU reformjáról szóló nagy álláspont-dokumentumokról, javaslatcsomagokra vonatkozó integrált ország szintű elképzelésekről, melyeket rendkívül érdekes állásfoglalások egészítenek ki. Lehet, hogy egy adott pillanatban majd a mieink is előállnak egy ilyen álláspont-dokumentummal. Talán, ki tudja. Hasznos lenne, nem másért, de a többiek, íme, most éppen benne vannak ebben a csatában.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.