A területi autonómia az EGYSÉGES NEMZETállamokban is törvényes

Az 1989 utáni Romániában azt a mítoszt, illetve hazugságot találták ki, tartották fenn és terjesztették, mely szerint a valamely etnikai kisebbségnek (vagy az ország egy bizonyos régiójának) megadott autonómia állítólag „szeparatizmust” (vagyis egy „ország testéből kiszakadást” eredményező lépést) jelent és

állítólag összeférhetetlen a román állam „nemzeti és egységes” jellegével,

melyről Románia alkotmányának 1. cikkelye rendelkezik. Az ebben a kérdésben tájékozottak számára nem fér kétség ahhoz, hogy akik ellenzik az egyes autonómiaformák biztosítását, különösen a mintegy 1,2 millió erdélyi magyar számára, azok ezt gyakran tájékozatlanul, kirívóan, hazafiaskodón, vagy akár… retardált módon teszik (a szerző egy szójátékkal él, a hazafiaskodó románul „patriotard”, míg a retardált „retard(at)” – a szerk.).

A bizarr, sőt uszító autonómiaellenes megnyilvánulások közül a legfrissebb kétségtelenül a volt államfő, Traian Băsescu MOL-benzinkutak elleni bojkottfelhívása, miután fényképek jelentek meg a Facebookon egy ilyenfajta benzinkútról, melyen egy banális és önmagában véve szimpatikus idegenforgalmi népszerűsítő térkép látható Székelyföldről és melyen Románián belül a régió lefedi a jelenlegi Hargita, Kovászna és Maros megyéket. Mindez az etnikumközi kapcsolatok jelenlegi mesterséges feszültté tétele közepette zajlik (ld. a székelyudvarhelyi KAUFLAND üzletnél 2017. augusztus 31-én végrehajtott sikertelen provokációt).

Mi a helyzet – nagyon röviden – jogi, alkotmányos szempontból?

Annak dacára, hogy a téma Európa és a világ több (általában központosító, etnokratikus) államában POLITIKAI szenvedélyeket és vitákat kelt – főleg a bizonyos etnikumoknak vagy régióknak megadott autonómiastátuszokhoz társított (látszólagos vagy valós) veszély miatt, azt a téves benyomást keltve, hogy olyan ügyről van szó, mely az egyes államok KIZÁRÓLAGOS hatáskörébe tartozik –, a nemzeti kisebbségek jogai, az autonómiát is beleértve, több olyan nemzetközi szerződés vagy intézmény dokumentumainak képezik a tárgyát, melyekhez Románia – teljes jog- és kötelezettségegyenlőséggel – csatlakozott: ENSZ, EBESZ, ET (ld. Románia alkotmányának 12., 20. és más cikkelyeit).

E nemzetközi jogi szervek néhány kulcsfontosságú dokumentumát olvasva és elemezve megállapíthatjuk, hogy ezek explicit és pozitív módon kitérnek a különféle területi, kulturális helyi autonómiaformákra, illetve különleges jogállására, melyek célja az etnikai kisebbségek létének és jogainak védelme. Ebben a bejegyzésben nincs hely feltárni a népek (nagylelkűbb) önrendelkezési joga és az úgynevezett nemzeti kisebbségeknek nyújtott (korlátozottabb) jogok közötti bonyolult kapcsolatot, de az megállapítható, hogy vannak olyan kedvező értelmezések és tendenciák, melyek – bizonyos körülmények között – a nemzeti kisebbségekhez tartozó csoportok esetében is elfogadják a belső és külső önrendelkezés jogát.

Amint arra alább rámutatok, az autonómiaformákkal kapcsolatos

EXPLICITEN NEGATÍV, DOGMATIKUS romániai felfogás és megközelítés ELLENTÉTES

az Európa Tanácsban (ET), az Egyesült Nemzetek Szövetségében (ENSZ) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferenciában/Szervezetben (EBET/EBESZ) kifejezett EXPLICITEN POZITÍV ÁLLÁSPONTOKKAL. Ellenkezőleg, az ET egyes dokumentumai egyértelműen kimondják, hogy a különleges vagy autonómiastatútumok ÖSSZEFÉRHETŐK a NEMZETI EGYSÉGGEL és az egységes államszervezési formákkal. Sőt, az autonómiák az államokon belüli potenciális etnikai konfliktusforrások kiküszöbölésével hozzájárulhatnak azok stabilitásához és területi integritásához.

Az alábbiakban röviden, egyes explicit bekezdések idézésével röviden felsorolom ezeket a dokumentumokat. Fontos megjegyzés: Általában JELENTÉS, AJÁNLÁS típusú – expliciten kötelező jelleg (ius cogens) nélkül – dokumentumokról van szó. De olyan nemzetközi CHARTÁK, PAKTUMOK vagy SZERZŐDÉSEK szűrőjén keresztül értelmezve ezeket, melyek az emberi jogok tiszteletben tartására kötelezik az aláíróikat, amelyek közé – explicit módon – a nemzeti kisebbségek jogai is tartoznak, EGYÉRTELMŰEN KIJELENTHETJÜK, hogy a kérdéses ajánlások és jelentések MEGNYITJÁK ROMÁNIA ELŐTT AZ UTAT az ilyenfajta AUTONÓMIA-/önkormányzati formák bevezetéséhez.

Sőt: Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Romániának a saját alkotmánya alapján – ld. a 20/1. cikkelyt, mely a nemzetközi szabályozásoknak ad elsőbbséget, ha ütköznek a belső jogrenddel – éppenséggel…

KÖTELESSÉGE az emberi jogok érvényesüléséhez specifikus megoldásokat biztosítani egy etnikai kisebbség tagjai számára,

melyek közé az etnikai kisebbségek jogai is tartoznak – mely jogok a mindenféle típusú autonómiákat is magukba foglalják.

Mi történik, ha Románia NEM változtat autonómiákkal kapcsolatos álláspontján? Lényegében… SEMMI – legalábbis elméletileg és pillanatnyilag –, ahogy a forradalom óta eltelt utóbbi 27 évben sem történt semmi. De a dolgok egyáltalán NEM ennyire egyszerűek és kőbe vésettek, ahogy azt a román kormány (vagy más központosító/etnokratikus államok kormányai) határozott hivatalos álláspontja sugallja. De erről majd egy későbbi bejegyzésben, hogy ne keverjük az AUTONÓMIA és ÖNRENDELKEZÉS témákat.

Az alábbiakban azoknak a szövegeknek a listája következik, melyek pozitív módon utalnak a (területi, kulturális, helyi) autonómiára, vagy ezt javasolják megoldásként a nemzeti kisebbségek létének biztosítására – ld. elsősorban a 2., 3., 5., 9., 10., 11., 12. sz. dokumentumokat. A szövegekben kiemelve szerepelnek a szóban forgó cikkelyek:

1. CHARTER OF PARIS FOR A NEW EUROPE

2. REPORT OF THE CSCE MEETING OF EXPERTS – MINORITIES GENEVA 1991

3. COMMENTARY OF THE WORKING GROUP ON MINORITIES TO THE UNITED NATIONS DECLARATION ON THE RIGHTS OF PERSONS BELONGING TO NATIONAL OR ETHNIC, RELIGIOUS AND LINGUISTIC MINORITIES – 2005

4. CE-Framework Convention on Ethnic Minorities – GuideMinorities

5. Az eltérő társadalmak integrálására vonatkozó irányvonalak – Ljubljana

8. DOCUMENT OF THE COPENHAGEN MEETING OF THE CONFERENCE ON THE HUMAN DIMENSION OF THE CSCE 1990

9. 1201 (1993) Ajánlás az Emberi Jogok Európai Egyezménye a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatban (magyar nyelvű változat – a szerk.)

10. Recommendation 43 – 1998 on territorial autonomy and national minorities

11. Recommendation 70 – 1999 on local law/special status

12. A „nemzetfogalomra vonatkozó 1735, sz. Ajánlás – 2006

U. i.: Ezt a bejegyzést a Declaration on the Right and Responsibility of Individuals, Groups and Organs of Society to Promote and Protect Universally Recognized Human Rights and Fundamental Freedoms 7. cikkelyének értelmében írtam:

Article 7

„Everyone has the right, individually and in association with others, to develop and discuss new human rights ideas and principles and to advocate their acceptance.”

Kulcsidézetek:

1. (PÁRIZSI CHARTA – 1990)

We affirm that the ethnic, cultural, linguistic and religious identity of national minorities will be protected and that persons belonging to national minorities have the right freely to express, preserve and develop that identity without any discrimination and in full equality before the law.

2. (REPORT OF THE CSCE MEETING OF EXPERTS ON NATIONAL MINORITIES, GENEVA – 1991)

They recognize that such measures, which take into account, inter alia, historical and territorial circumstances of national minorities, are particularly important in areas where democratic institutions are being consolidated and national minorities issues are of special concern.

Aware of the diversity and varying constitutional systems among them, which make no single approach necessarily generally applicable, the participating States note with interest that positive results have been obtained by some of them in an appropriate democratic manner by, inter alia:

• advisory and decision-making bodies in which minorities are represented, in particular with regard to education, culture and religion;

• elected bodies and assemblies of national minority affairs;

• local and autonomous administration, as well as autonomy on a territorial basis, including the existence of consultative, legislative and executive bodies chosen through free and periodic elections;

• self-administration by a national minority of aspects concerning its identity in situations where autonomy on a territorial basis does not apply;

• decentralized or local forms of government;

• bilateral and multilateral agreements and other arrangements regarding national minorities;

3. (COMMENTARY OF THE WORKING GROUP ON MINORITIES TO THE UNITED NATIONS DECLARATION ON THE RIGHTS OF PERSONS BELONGING TO NATIONAL OR ETHNIC, RELIGIOUS AND LINGUISTIC MINORITIES – 2005)

While the Declaration does not provide group rights to self-determination, the duties of the State to protect the identity of minorities and to ensure their effective participation might in some cases be best implemented by arrangements for autonomy in regard to religious, linguistic or broader cultural matters. Good practices of that kind can be found in many States. The autonomy can be territorial, cultural and local, and can be more or less extensive. Such autonomy can be organized and managed by associations set up by persons belonging to minorities in accordance with article 2.4.

4. (1201 (1993) AJÁNLÁS az Emberi Jogok Európai Egyezménye a kisebbségi jogokra vonatkozó kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatban) (a fordítás forrása – a szerk.)

11. cikkely: Azokban a körzetekben, ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelõ és az állam nemzeti törvénykezésével összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel vagy különleges státusszal rendelkezzenek.

5. (Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése – 1735 (2006) sz. ajánlás – A nemzet fogalma) (a fordítás forrása – a szerk.)

(…) a nemzetállami fejlődés általános iránya a nemzetállam átalakulása, az adott esettől függően a tisztán etnikai vagy etnocentrikus államból polgári állammá, illetve a tisztán polgári államból multikulturális állammá válhat, ahol nemcsak a természetes személyek, hanem a kulturális és nemzeti közösségek is rendelkeznek meghatározott jogokkal.

6. (Recommendation 43 (1998) on territorial autonomy and national minorities)

Considering that the principle of subsidiarity takes concrete form in the recognition and the institution of territorial autonomy, which may consist in local or regional selfgovernment;

Bearing in mind the fact that the concept of territorial autonomy does not necessarily imply that the powers assigned to a particular level of government – local, provincial or regional – are the same, but that, in relation to the same level of self-government, powers may be distributed differently in accordance with economic, geographical, historic, social, cultural and linguistic requirements;

Affirming that the use of the subsidirity principle to assist in solving the problem of national minorities is not detrimental to the unity of the state, but should be an opportunity to strengthen that state’s cohesion and solidarity, while, at the same time, having regard to the growing interdependence within national populations and the peoples of Europe;

7. (Recommendation 70 (1999) on local law/special status – 1999)

7. Under certain circumstances, special status may provide appropriate protection for regional and minority cultures;

8. This type of status, introduced specifically for a particular part of the territory of a state, can be incorporated into the traditional forms (federal, regional, or unitary) of territorial organisation of states;

9. It is possible to provide for the setting up of territorial authorities that would bring together the members of minority groups within administrative sub-divisions, enabling them to be more effectively protected;

10. The recognition of special status is an appropriate response by states to the existence of specific cultural, historical or geographical situations in part of their territory;

11. The granting of special status is a means of ensuring, on the one hand, that cultural diversity within a state is not considered a threat to the state and, on the other hand, that the state is not perceived as a threat by every minority living on its territory;

12. The existence of forms of special status reflecting specific requirements in terms of the values involved can be compatible with the rules of ordinary law and lead to greater integration than that produced by uniform or symmetrical unitary systems;

13. Where they exist, these forms of special territorial autonomy remain compatible with the unity of the state and may also help to preserve its territorial integrity;

14. The existence of local law or forms of special status is not at variance with the principle of equality provided it is designed to take due account of a particular situation and differences which need to be respected;

15. The process of European integration has highlighted the need to counterbalance the trend towards legislative standardisation with greater consideration for the particular situations experienced by certain population groups;

16. The existence of different forms of special status in a number of European states has demonstrated that it is possible and feasible to manage the differences within a state through legislation without undermining that state’s unity and coherence;

Quod erat demonstrandum.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.