A tanár megalázottsága a mai Romániában

Mai kommentáromban arról szeretnék írni egy kicsit, mit jelent, pontosabban mondva, milyen megalázó 2019 Romániájában tanárnak lenni.

Nem, egyetlen sort sem fogok írni a rossz bérezésről és arról, hogy továbbra is ilyen marad,

különösen a kezdők esetében. Az iskolák és az egyetemek gyatra felszereléséről sem, arról sem, hogy a bérek és a különféle közüzemi szolgáltatások kifizetése után a legtöbb oktatási egységnek már nem marad pénze könyvvásárlásra.

Nem fogok kitérni a gyilkos bürokráciára sem, a bármiféle valódi hasznosságnak teljesen híján lévő számtalan helyzetre és papírra, melyeket egy „pedagógusnak” szinte minden nap ki kell töltenie, arra sem, hogy bár 2016-ban megszavaztak egy törvényt, mely a válság idején visszatartott pénzek részletekben történő kifizetését ígérte az oktatói testületnek, mely törvénynek a kezdeményezői között ott volt a jelenlegi oktatási miniszter is, csak a Dacian Cioloş úr által vezetett technokrata kormányban volt tisztesség végrehajtani a szóban forgó jogszabályt.

Mai kommentáromban teljesen másról lesz szó. Nevezetesen arról, hogy mennyire megalázottnak érzi magát egy tanár, amikor

azt mondja a diákoknak vagy hallgatóknak, hogy dolgozniuk, tanulniuk kell, jól fel kell készülniük, mert csak akkor van esélyük az életben, ha versenyképesek.

Ők meghallgatják a tanárt, egyetértőleg bólogatnak, de néhány órával később, amikor hazaérnek és bekapcsolják a tévét, vagy elolvassák az interneten (azon az interneten, amitől Daniel Breaz úrnak hidegrázása van, akiből csak ő és a Jóisten által tudott módon egyetemi professzor és művelődési és nemzeti identitási miniszter lett) a legfrissebb híreket, akkor azt látják, hogy azok a hírek szerepelnek főhelyen, melyek a Románia jelenlegi politikai elitje tagjai közül sokakat jellemző helytelen beszédről és a román nyelv szisztematikus eltorzításáról szólnak. Azok seregéről van szó, akik találtak maguknak egy puha kis helyet a parlamentben, valamelyik megyei tanács, egy minisztérium élén, vagy Brüsszelben, vagy Strasbourgban.

A helytelen beszéd és a baklövések termelése terén abszolút bajnok Viorica Vasilica Dăncilă asszonyhoz, a volt oktatási miniszter Liviu Pop úrhoz, a szenátus élén álló Călin Popescu-Tăriceanu úrhoz, akinek fogalma sincs, hogyan kell felépíteni a 3. típusú tárgyesetet, a kit vonatkozó névmás helyes formáját használva fel, a fentebb már említett művelődési miniszterhez, aki „mint pedagógus” mond véleményt Eminescuról, éppen az elmúlt napokban csatlakoztak a „helyettes” szót mániákusan ismételgető Gabriela Zoană és Claudia Ţapardel európai parlamenti képviselők, utóbbi pedig a tizenhétet, tizennyócat is ismételgette csökönyösen.

Mindezeket hallva és látva az ember nem tudja nem feltenni a kérdést:

az említettek és sokan mások vajon milyen csoda, milyen varázslat folytán jutottak az érettségi oklevél birtokába.

Többször is azt javasoltam Ecaterina Andronescu miniszter asszonynak, hogy sürgősséggel hozzon létre esti középiskolai osztályokat, ahova párt- és kormánytársait be lehetne íratni.

Menjünk tovább. Az ember vet egy pillantást a román tisztségviselők önéletrajzára, hogy megtudja, hol és miként végezték egyetemi tanulmányaikat. A kormányban most tanyázó alakok nagy többsége valamilyen magánegyetemre, vagy a számtalan botrányok által sújtott obskúrus állami egyetemek valamelyikére járt, jelentős részük pedig a mester-, vagy a doktori fokozatát az Alexandru Ioan Cuza Rendőrakadémia néven ismert plágium- és plagizálógyárban szerezte.

Sokakat azok közül, akik ma, Eminescu szavaival élve, „törvényeket gyártanak nekünk és adókat rónak ki ránk”, szintén azzal gyanúsítottak, vádoltak, sőt még bizonyosságot is nyert, hogy szégyentelenül plagizáltak, mégis továbbra is zavartalanul megmaradhatnak rendkívül jól megfizetett állásaikban. Nemrég a büntetőügyben elítélt Darius Vâlcov államtanácsos, Románia 2019-re szóló állami költségvetésének fő szerzője került be a megaplagizálók élmezőnyébe.

Az oktatási miniszter, Ecaterina Andronescu asszony naponta bejelent egy-egy reformtervet.

Még egy új oktatási törvényt is akar írni. Azon gondolkodik, hogy állandó ellenőrzéseknek veti alá a tanárokat. Azt tervezi, hogy többé nem engedi be a tantermekbe azokat, akik nem értek el átmenőjegyet a kinevezési vizsgán. Nagyon jó. Azt hiszem, hogy a miniszter asszonynak elvben igaza van. De felmerül bennem a kérdés, mennyi erkölcsi alapja van prof. univ. dr. Ecaterina Andronescu asszonynak ekkora szigorúságot mutatnia azokkal szemben, akiket szeret „pedagógusoknak” nevezni, amikor egyáltalán nem zavarja, hogy közös kormányzati asztalnál kell ülnie a Viorica Vasilica Dăncilă miniszterelnökhöz hasonló funkcionális analfabétákkal, megállapodásokat kell aláírnia azzal az alakkal, akiből úgy lett sportminiszter, hogy kettő egész valamennyi pontot kapott a kinevezési vizsgán, vagy miután ő maga mentegette párttársa, Liviu Pop nyelvtani hibáit azzal, hogy matematikatanár.

De az sem mellékes, hogy két büntetőügyben elítélt személytől fogad el értékes útmutatásokat, Liviu Nicolae Dragnea és Darius Vâlcov uraktól.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.