A romániai neonacionalizmus gyökerei

Egy sor minapi esemény mély aggodalommal tölti el mindazokat, akik felelőségteljesen figyelik, milyen irányba halad az ország. Újra elmerülünk (vajon hanyadjára az utóbbi években?) az elavult nacionalizmus kénköves mocsarába, mely az utóbbi napokban több szinten is fortyogni kezdett. Bukarestben bezápult a légkör és rondán bűzlik, mint egy lezárt szoba falain terjedő penész. A nemzet alagsorából kiguvadt szemmel jönnek elő a románizmus védelmezőinek légiói, holott senki, de tényleg senki és semmi sem fenyegeti létét. A legutóbbi események rövid áttekintése, melyek egy része fel sem tűnt a radarképernyőkön, felhívja a figyelmünket egy jelenségre: a nacionalista, nyugatellenes, ortodoxista és etnocentrikus üzenetű megnyilvánulások felkorbácsolódására.

A nacionalista eltévelyedés legláthatóbb és legmegdöbbentőbb kifejezése Marian Munteanu – Cristian Pantazi szavaival élve –, a barlangból előjött nacionalizmus jelképének újbóli előhúzása a PNL főpolgármester-jelöltjeként. Ezzel párhuzamosan robbant ki a botrány az Operánál, a külföldiekkel szembeni erőszakos skandálásokkal, akiket végül, ha az országból nem is, de az intézményből eltávolítottak. Szinte irreális dolog azt látni, ahogy külföldieket sértegetnek egy meghatározásánál fogva kozmopolita kulturális térben, akiknek az az egyetlen bűnük, hogy külföldiek. Ion Stanomirhoz hasonlóan (ld. az Etnokrácia, mint politikai projekt/Etnocraţia ca proiect politic című szövegét) azt hiszem, ez nem csak véletlen egybeesés.

E napok rozsdáshangú kórusába bekapcsolódott – hogy is lehetett volna másképp – az Egyház is. Sokatmondó Justinian Oprina atya levele, aki a Kolozsi Metropoliához tartozó egyik kolostorban szerzetes. A szöveg magába foglalja a román nacionalizmus nagyjából összes forrását, melyeket a továbbiakban fogunk leltárba venni. A levél ítéletszerű felszólítással fejeződik be: „El kell döntenie, Elnök úr, hogy a románok elnöke kíván-e lenni, vagy csak egy idegen, aki Románia határainak ura és aki más hatalmak javára hoz döntéseket.” Érdemes még megemlíteni egy látszólag jelentéktelen, de a román létérzésbe tökéletesen beleillő eseményt. A Bukaresti Műegyetem bejelentette, hogy csütörtökön a Doctor Honoris Causa címet adományozza Dániel pátriárkának, „az ősi hit melletti kitartás biztosításáért”.

Talán olyan eseményeknek vagyunk tanúi, melyeknek nincs közük egymáshoz és – a véletlenek összjátéka miatt – egyszerűen csak úgy adódott, hogy ugyanakkor történtek. Lehet, hogy csak mi magyarázunk bele különféle jelentéseket és félreértjük őket. Ez is lehetséges. De úgy hiszem, hogy mindezek az események, melyek most egymást követik, az idők folyamán több forrásból táplálkoztak és ma rázúdulnak a román társadalomra. Tehát, melyek a Romániában ma felszínre törő új nacionalizmus forrásai?

1. A politikailag táplált nacionalizmus

A PSD és a Ponta-kormány 2012 óta programszerűen aknázta ki politikai fegyverként a nacionalizmust és szükségszerű következményét, a látens nyugatellenességet („büszke románság”, „Románia nyugati gyarmat”). Ponta a legegyszerűbb szavazatszerző módszer bevetésével éppenséggel egész politikai programot akart Románia egyik alapmítoszának kisajátítására építeni. Ponta az elnökválasztási kampány kellős közepén jelentős energiákat fektetett a nemzet „egyesítője” kép megteremtésébe. Expressis verbis kijelentette, hogy száz évvel az első után végre akarja hajtani a „második Nagy Egyesülést”. Valami azt sugallja nekem, hogy ez a politikai projekt most Klaus Johannisra tevődött át, főleg úgy, hogy az elnök a kisebbségi személy komplexusában szenved, és nacionalista tervvel akar túlteljesíteni, hogy ezzel bizonyítsa a románizmushoz baló tartozását. Ebben a megközelítésben kell értelmeznünk, például, Tőkés László kitüntetésének visszavonását.

2. A vallási eredetű nacionalizmus

A nyugatellenes gondolatok erőteljes ventilátoraként az Ortodox Egyház az új nacionalizmus jelentős forrása volt és maradt. Az oltásellenes hisztéria például főleg az ortodox világban terjed veszélyesen, ahogy azt egyik vezércikkében Vlad Mixich is bizonyította. Az oltásellenes propagandába csomagolt erősen nyugatellenes üzenet szerint Románia a nagy gyógyszercégek terjesztési piacává vált. Ez csak egy azon példák közül, melyek az egyház szerepét mutatják a nacionalizmus terjesztésében. A legutóbbi események közül legalább kettő vallási téren is felszította a kedélyeket és mindkettőnek vegytiszta nacionalista háttere van: egy nagy mecset felépítése Bukarestben, amit a polgármesterjelöltek aknáznak ki a kampányban és a TAXI együttes vitatott zeneszáma a Nemzet Megváltásának Katedrálisáról. A mecset ellenfelei és a Katedrális támogatói végül jelentős előnnyel nyertek, nagyobb számuknak és agresszivitásuknak köszönhetően.

3. A gazdasági nacionalizmus

Az utóbbi időben egy sor olyan vélekedés bukkant felszínre, melyek nyugatellenes frusztrációról és komplexusokról árulkodnak. Mindnyájan láttuk az egyes civil tüntetéseken megjelent multiellenes szlogeneket, mindnyájan hallottuk a hazai üzletembereket arra panaszkodni, hogy a külföldi cégek előnyt élveznek, vagy arra, hogy a bűnvádi eljárásokkal a külföldiek javára akarják őket kiszorítani a piacról. Nemrég hallhattuk az adóhatóság volt vezetőjét, amint azzal vádolja az egyik nagykövetet, hogy közbenjárt országa cégeinek érdekében. Vagy Traian Băsescu volt elnököt, amint azt vetette a nagykövetek szemére, hogy „a cégecskékkel kézen fogva mentek a minisztériumba”. Végül egy egész kampánynak voltunk tanúi a szupermarketek ellen: hol azért, hogy zárják be őket hétvégenként, ezzel támogatva a piacokon árult hazai termékeket, hol azért, hogy többletadókkal sújtsák őket stb. A hipermarket már a Ponta-kormányzás alatt első számú közellenséggé vált, szintén egy politikai stratégia részeként.

4. A médiában túltolt nacionalizmus

A románizmus magasztalói, a Realitatea TV és az Antena 3 a nacionalista üzenet fő hangszórói, de az online médiában gombamód terjednek a hazafiaskodó vagy nyíltan nyugatellenes üzeneteket közvetlenül vagy szubliminális módon terjesztő honlapok. A média jelentős része nemcsak átveszi a fent említett forrásokból a nacionalista üzenetet, de maga is fontos forrás, mely az idegenek (magyarok, amerikaiak, európaiak, zsidók és bárki más) által háttérbe szorított román kivételesség fixa ideájával táplálja közönségét. A médiadiskurzusban két veszélyes tendencia figyelhető meg: az antiszemitizmus és az etnikai intolerancia újbóli felerősödése. Ezt támasztják alá a muzulmánok elleni kirohanások vagy az erőszakosan magyarellenes kitörések (a B1TV az egyik legnagyobb eddigi bírságot kapta a CNA-tól – Országos Audiovizuális Tanács – Radu Banciu egyik magyarellenes gúnyolódása miatt). Ezek gyakran cselekvéssé alakulnak át és ezekkel vannak tele a közösségi hálózatok, a netes olvasók kommentárjai, nemcsak a fősodorhoz tartozó médiában. Az egyik kiadó nemrég A holokauszt: ördögi átverés címmel jelentetett meg egy mélységesen antiszemita tartalmú könyvet annak ellenére, hogy Románia törvényei büntetik a holokauszt tagadását. A főváros központjában lévő egyik könyvesboltban áruba bocsátott könyvet időközben visszavonták. Másrészről az RMDSZ egyre több konfliktusos esetről számol be a románok és a magyarok között. Az RMDSZ egyik belső, a magyar megyékben készített felmérésének arra a kérdésére, hogy „mi jellemezné a legjobban a románok kapcsolatát a magyarokkal?” a következő válaszok érkeztek: együttműködési kapcsolat – 34,4%, nem tudom/nem válaszolok – 3,5%, kölcsönös közömbösség – 19,9%, konfliktusos kapcsolat – 42,2%.

5. A nacionalizmus, mint globális tendencia

A migráció jelensége, a brüsszeli és párizsi merényletek, a norvégiai Barnevernet-ügy (a helyi gyermekvédelmi hatóság állítólag gyermekbántalmazás és vallásos indoktrináció vádjával elvette egy norvég-román vegyes család gyermekeit, és bár a vádakat egyelőre csak az érintett család elmondásából ismerjük, Romániában és a román diaszpórában tüntetések voltak a norvég hatóságok ellen – a szerk.) jelentős félelemérzetet, bizonytalanságot és általában véve Nyugat-ellenességet váltottak ki. Ugyanakkor maga a Nyugat is hajlamos bezárkózni, az egyre nagyobb teret nyerő szélsőséges és idegengyűlölő pártok nyomására, ami megkérdőjelezi az egész értékrendszert, amire a Brexit által súlyosan fenyegetett Európai Unió épült. Ezen kívül a régió (Magyarország, Lengyelország) áldozatául esett az agresszív nacionalizmus varázsának. Az elszigetelődési és bezárkózási folyamat, sajnos, nemcsak az európai kontinensen tapasztalható, hanem az Egyesült Államokban is. A republikánusok elnökjelöltje, Donald Trump az illegális bevándorlás elleni, idegengyűlölő és elszigetelődéspárti diskurzussal tűnt ki. Következésképpen nem világos, hogy a honi nacionalizmus milyen mértékben saját gyártmány és mennyire tekinthető kívülről érkező fertőződésnek. Románia éppen azon van, hogy egy olyan gonddal helyezze fel magát a térképre, amelytől az utóbbi években megszabadult.

Ezeken a kis patakocskákon keresztül folytak az utóbbi években a nacionalista, etnocentrista és ortodoxista gondolatok, a kollektív tudatot táplálva és alakítva. A patakocskák megdagadtak és mára folyammá egyesültek. A zavaros vizek ma elárasztják a román társadalmat és már nehezen lehet gátat szabni nekik. Ha a román politikában állampolitikává válik egy Raszputyin hivatalossá tétele, az még veszélyesebbé teszi a helyzetet. Még nincsenek biztos adataink, de remélem, mindaz, ami manapság Romániában történik, nem egy etnocentrista projekt része, ahogy azt Stanomir nevezte, hanem a belföldi politikai káosz által generált eltévelyedés. Remélem, Románia nem játszik a tűzzel, nem tudatosan lobbantja lángra a nacionalista gondolatokat,

hogy 2018-ban érje el a maximális művészi hatást,

amikor szimbolikusan a Nagy Egyesülés századik évfordulóját ünnepeljük. Klaus Johannis elnök talán mégis tartózkodik majd attól, hogy más projekt, megoldások és elképzelés hiányában szabadon engedje a nacionalizmus démonait.

Láttam, egyes elemzők azzal akarják magyarázni Munteanu újbóli előhúzását, hogy a rendszernek ellenőrzése alatt kell tartania egy olyan jelenséget, mely amúgy is megjelenik majd Romániában. Ez akár igaz is lehetne, egyetlen megjegyzéssel: miért kell ehhez az egész országot felgyújtani?

Nem szeretném, ha félreértenének. Létezik egy jó, erős és egészséges nacionalizmus, melyről senki sem beszél nagy hangon. Létezik egy diszkrét és hatékony módja az ország szeretetének anélkül, hogy rosszat tennél neki. Mindenki, aki dolgozik, betartja a törvényeket, részt vesz közössége gondjainak megoldásában, elvekért és értékekért küzd, a tehetséget és a becsületességet hirdeti, az egy-egy lépéssel előrébb viszi az országot. A nacionalizmusnak nincs szüksége fülsiketítően szétkürtölt szlogenekre, nem az idegenekkel szemben gyűlöletben nyilvánul meg, vagy abban, hogy az egyediségünkről hazudunk magunknak. Az az út, melyen Románia most elindult a sötétség felé vezet, a múltba fordít vissza minket, eltávolít a Nyugattól és egyenesen Oroszország karjaiba vet bennünket. Mert pontosan ez a Moszkva által kedvelt modell: egy magába zárkózott, az „idegen iga” alól felszabadított ország, mely pont alkalmassá válik arra, hogy visszafordítsák a Nyugat felé vezető útjából.

Megjegyzés: A jelenség jobb megértéséhez olvassák el Dan Tăpălagă és Cristian Pantazi ezzel kapcsolatos további cikkeit is:

Întoarcerea naționalismului (2012 márciusa)

Arhanghelii naționalismului izolaționist (2012 áprilisa)

Cum s-a transformat Bruxelles-ul în Înalta Poartă. O introducere în discursul anti-occidental din România (2012 szeptembere)

Confiscarea mitului fondator al României. Ponta și a doua Mare Unire (2014 szeptembere)

Orbanizarea economică a lui Victor Ponta: scandalul artificial al prețurilor la hypermarket (2015 áprilisa)

Marea decuplare: De ce iși face Băsescu țăndări propria moștenire politică (2015 novembere)

Dezlănțuirea naționalismului de grotă in prime-time. Marile pericole ale nominalizarii lui Marian Munteanu (2016 áprilisa)

Fantoma naționalismului la Operă. Zorii unei noi ere (2016 áprilisa)

Az alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: enciclopediagetodacilor.blogspot.ro