Vagyis az tisztelt országvezetés jól megszívatta drága, de annál trébb ünnepléssel, cserébe adott neki ingyenkaját.
A nemzet választottjai több tízmillió eurót vertek el olyan eseményekre, melyeket néha olybá tűnnek, mintha az abszurd mesterei ötlötték volna ki őket. Eközben pedig elvégzetlenül maradnak a természetes dolgok. Vajon mi történt volna, ha – tavasszal – kampány indult volna a Nagy Egyesülés alapját képező háborúban elesett hősök műemlékeinek felújítására? Abszurd dolog lett volna? Vagy pazarlás?
Igaz, figyelemre méltó (a történészek által „szentté” avatott) kivételek is voltak, de a bennünket az utóbbi 2000 évben vezetők közül túl sokan bizonyultak gazembereknek, vagy legendásan alkalmatlanoknak.
Néha megtörténik, hogy – kimondottan tragikus módon! – kéz a kézben jár a gazemberség és az alkalmatlanság. Ennek a kombinációnak katasztrofális következményei vannak. Mi, románok, nem egyszer éreztük a saját bőrünkön, micsoda szörnyűséges szégyentelenség születik a gazemberek és ostobák (eléggé vérfertőző) párosodásából, a koncepció élőben történő ellenőrzésére pedig – talán – a 2018-as kegyelmi év volt a legalkalmasabb.
Történelmi rekordot értünk el. Most állt össze az ország élére felkapaszkodott gazemberekből, alkalmatlanokból, ostobákból és szégyentelenekből álló eddigi legnagyobb gyülekezet. Ezzel az erkölcstelen úthengerrel szemben az értékes emberek, szakemberek megfélemlített, háttérbe szorított, a most mindent uralók által szinte megszégyenített, elhanyagolható mennyiséggé váltak.
A sikerességhez alkalmatlannak, alakoskodónak, hazugnak, arrogánsnak, szolgalelkűnek, gazembernek és pofátlannak kell lennie, ezeknek az „erényeknek” mindegyike kötelező, de (a megcélzott rangtól függően) változó módon járulnak hozzá egy köztisztségviselő kinevezhetőségéhez.
Bár ezek a vélekedések szubjektíveknek, indokolatlanul ijesztgetőnek, sőt akár nemzetellenesnek tűnhetnek, a tények – pont azok! – azt mutatják, hogy azok az alapvető erkölcsi elvek, melyekre az évszázadok során a létünket felépítették, a jelenlegi politikai osztály számára olyanná váltak, hogy egy antagonizmusról szóló régi szólást idézzek, mint tömjénfüst az ördög számára.
Vegyük például azt, hogy miként költötték el a választottak a pénzt az Egyesülés Centenáriumára. Ha vetnek egy pillantást a kormány által, a Művelődési Minisztérium keresztül több tízmillió euróval finanszírozott rendezvények programjára, akkor sűrűn vetik majd a keresztet. Szó szerint!
Nevezetesen ott látni fogják, hogy Máramarosban 400 000 lejt adtak arra, hogy a Centenárium alkalmából sor kerüljön egy hőlégballon-fesztiválra. Ez az összeg voltaképpen a pilóták szállás-, étkezési költségeit és honoráriumát fedezte. A közönségnek,
Ugyanígy Galacon (Galaţi), december 2-án Centenáriumi Gálát tartottak, ami 200 000 lejbe került. Elméletileg nyilvános esemény volt. Gyakorlatilag a közönségnek tilos volt a bemenet, abba a terembe pedig, ahol úgy ettek-ittak, mint a vendéglőben, asztaloknál, pincérekkel és zenei kísérettel, gondosan kiválogatott politikusok léphettek be, de voltak szekus besúgók, kiskirályfik, sőt, olyan alakok is, akiket eltiltottak köztisztségek betöltésétől.
Ráadásul mindenki kapott centenáriumi emlékérmet is! Galac polgármestere pedig, arrogánsan és dühösen, mert a sajtó elszámoltatja a közpénzekkel, megjegyzendő nyilatkozatot tett: „Mert így kellett!”
Szintén Galacon, szintén a centenáriumi pénzekből egy, a polgármesteri hivatal védnöksége alatt működő civil egyesület – jól olvasták: létezik ilyen struccteve! – nagyjából 12 000 eurót fizet egy magáncégnek, hogy az a Facebookon terjesszen Wikipédiáról átvett szövegeket bizonyos történelmi személyiségekről.
Buzău megyében az egyik község polgármestere 96 000 lejt „szerzett” egy dühöt és hahotákat egyszerre kiváltó felvonulásra:
Biztos a Nagy Egyesülés és a hősök tiszteletére. Még Kafka sem volt képes az abszurdum ekkora koncentrációjára!
Jászvásáron (Iaşi) 3 (három) millió lejért nyomtattak centenáriumi szórólapokat (melyek aztán rövid úton a szemetesekben landoltak), valamint egy épületre vetített hatórányi dokumentumfilm-válogatás 135 000 lejt „juttatott” a szolgáltatócég számlájára. Másik eset: bár az összeg kicsinek tűnik, a katonák minden egyes fáklyás (és gyalogos) felvonulása egyenként 25 000 lejbe került Jászvásáron, Foksányban (Focşani), Brailán (Brăila) és ahol még volt ilyen. Drága fáklyák, drága díszlépés! A több száz háromfős szimpóziumot már nem is említem, melyekre több millió lejt szórtak el (vajon mire?) csak a dicsőséges ünnepélyeskedés kedvéért.
Ugyanakkor a Centenárium alkalmából elemi, jogos dolgok hiányoztak. Vajon mi lett volna, ha ezen összeg jelentős részéből pénzügyi és erkölcsi kártérítést nyújtottak volna a háborús veteránoknak? Már csak nagyon kevesen vannak, pénzügyi szempontból szinte nem is számított volna, ha december 1-e alkalmából az állam Gyulafehérvárra vitte volna őket, az egy évszázaddal ezelőtti történelmi pillanat egyedülálló rekonstruálása gyanánt.
Vajon mi történt volna, ha – tavasszal –
Abszurd dolog lett volna? Vagy pazarlás?
Nem rendelkezem országos adatokkal, de megtudtam, hogy Galac megyében a 80 ilyen jellegű (a román hatóságok által 1919 és 1924 között emelt) emlékmű közül 2018-ban csak hármat restauráltak. További néhányat lekentek mésszel. Amúgy a nemzet hőseinek megtisztelése, a centenárium alkalmából, bizonyos gondosan kiválasztott cégek (általában a hagyományos politikai klientúra) felfújt számlákkal való kitömését jelentette csevegésekre, valamint felesleges vagy jelentéktelen, egyes esetekben kimondottan felháborító eseményekre, mint amilyen a számtalan helyi kiskirályoknak szánt, zártkörű mulatság/bál volt. Csak a december 1-i és 2-i ilyen eseményekre összesen több mint 10 millió lejt költöttek országos szinten.
Ezeknek az álhazafias akcióknak a csúcsát azonban egy Galac megyei község szociáldemokrata polgármestere érte el, aki a Centenárium alkalmából nem volt képes felújítani az első világháborúban elesett hősök – elődei által közadakozásból emelt – emlékművét, de
Gesztusa jelképszerű a jelenlegi politikai osztályra nézve. Ahogy az említett polgármester fenyőfatartóvá változtatta az áldozat egyik szent jelképét, így az ország fejesei is ürüggyé változtatták a Centenáriumot holmi szélhámoskodásokra, alakoskodásokra és a nemzet történelmében példátlan szégyentelenségekre.
De végső soron csak azt kapjuk, amit megérdemlünk, hiszen a jelenlegi politikai osztály nem a Holdról jött, hanem magának a román népnek a „kipárolgása”, ahogy azt Ion Iliescu mondaná. Pont neki, annak a népnek, mely nem lép közbe felebarátja megsegítésére, mert „túl nagy meló”, mely „lehugyozza a szavazást” és akár két miccsért is eladja a lelkiismeretét. Marha-disznó. A miccs.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Amíg az RMDSZ kormányon lesz, Orbán Viktort nem nyilvánítják persona non gratának Romániában – szögezte le a Krónika kérdésére Kelemen Hunor hétfőn este a SZÁT ülését követően.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
A Központi Választási Iroda (BEC) elküldte hétfőn az alkotmánybíróságnak az elnökválasztás első fordulójában leadott szavazatok újraszámlálásának részleges eredményét rögzítő jegyzőkönyvet.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.