A nem-jelöltek
Bohócok, opportunisták, erkölcstelen alakok tobzódtak az idei elnökválasztási kampányban. A mi pénzünkön. Ez lenne a mioritikus politikai kultúra?
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A romániai elnökválasztásra irányuló kivételes figyelmet kihasználva féltucatnyi imposztor hirdette magát országos szinten az adófizetők pénzén, nem-témákkal szennyezve azt a kevés kampányvitát is, amelyre sor került.
2019-ben 14 jelölt indult Románia elnöki tisztségéért.
Első látásra ezt természetesnek mondhatnánk, tekintettel arra a hírnévre, amelynek az elnöki intézmény, illetve az elnöki karakter örvend. A román államfői tisztségnek egy olyan államférfi politikai karrierjének kellene a csúcspontja legyen, aki sok évet elöltött már a köz szolgálatában, vagy aki széles körű ismertséggel és bizalommal rendelkezik a polgárok körében.
Románia elnökének reprezentatívnak kell lennie, mert ő fogja képviselni a románokat belföldön és külföldön egyaránt. Ezért írja elő a 370/2004. sz. törvény, hogy bármilyen jelöltséget – akár független, akár egy párt vagy egy politikai szövetség javaslata – csak akkor érvényesítenek, ha legalább 200 000 szavazó aláírása támogatja. A törvénynek ezt a kulcsfontosságú aspektusát az utólagos módosítások és kiegészítések is megőrizték, a támogatói aláírások mennyisége ugyanis olyan küszöb, amelynek el kellene riasztania a kalandorokat, legalábbis elméletileg.
Egy független jelölt vagy egy kis párt számára
nagyon bonyolult logisztikai művelet 200 000 támogató aláírást összegyűjteni
a minta-aláíróív kormány általi közzététele és a jelölések benyújtásának az utolsó napja közötti korlátozott időintervallumban (nagyjából 45 nap). Ennek ellenére minden egyes elnökválasztási ciklus alkalmával egy sor sneci használja ki a Központi Választási Iroda (BEC) működési hibáit, hogy a saját profán, jelentéktelen nevükkel bővítsék a szavazólapot. Bizonyos médiaelemzések „egzotikus jelölteknek” vagy outsidereknek nevezik őket, de ezek a legkevésbé sem alkalmas kifejezések. Én inkább imposztoroknak nevezem őket, mert büntetőügyi ízű sarlatánság, hogy a jelöltek között lehetnek.
Milyen hozzáadott értéket kölcsönöznek a közvitának ezek a csalárd módon jelöltté vált személyek, akik hamisítással szereznek maguknak helyet a szavazólapon? Egyáltalán semmilyet. Csak értelmetlen zavarójel, mely eltompít és
nevetségességbe süllyeszt egy tartalmában és lényegében amúgy is szegényes politikai vitát.
Itt egy huszadrangú színészecskére, egy rációnál több pénzzel rendelkező amerikásra, egy csokiországból származó bankár férjjel rendelkező és a varánusz (Dan Voiculescu – a szerk.) odúját (Antena3 – a szerk.) lefizető hölgyre, egy gyanús híroldalakból pénzt kifacsaró fiatal állatorvosra és egy olyan volt európai parlamenti képviselőre gondolok, akinek még a PSD-s standardokhoz képest is kevés idegsejtje van. Akármennyire is nulla értékű és nem helyénvaló az indulásuk, ők még a tisztességesség szélén táncolnak, mely határt őrjöngve lép át három további karton-elnökjelölt. Az állami bankok átveréséből meggazdagodott darwinista kapitalizmust hirdető liliputi jelöltre gondolok, meg arra, aki a kampány utolsó hetén megrendezi az eltűnését, hogy aztán a putnai kolostorban találjanak rá imádkozás közben, meg arra, aki a Facebookon keresztül terjeszti a Caracalban eltűnt lány megtalálásáról szóló pletykát és aljas módon játszadozik a szenvedő szülők reményeivel.
A világ más szegleteiben is létezik a jelöltek inflációja,
de különösen a Vadkeleten öltött ez groteszk méreteket. A 2019. márciusi ukrajnai elnökválasztáson 39 jelölt szerepelt a szavazólapon (az összesen 44 érvényesített jelölésből), persze, a romániaiaktól eltérő választási törvények alapján. Nekik is megvoltak a maguk csalói, mint Csarnócáról (Csernivci, Cernăuţi) származó Roman Naszirov, aki 2500 szavazatot szerzett, vagyis a leadott csaknem 19 millió voks 0,01 százalékát. Arról az országról beszélünk, ahol 2014-ben egy nevét
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Darth Vaderre változtató próbált meg indulni az elnökválasztáson.
A 2014-es romániai elnökválasztáson nekünk is volt egyfajta Darth Vaderünk. Egy illusztris névtelen, akikről nem hallottunk és soha többé nem fogunk hallan, saját felelősségre benyújtotta a 200 000 aláírásos aktáját a BEC-nek és érvényesítették a jelöltségét, ami feljogosította arra, hogy a média komoly szándékokat tulajdonítson neki. Élő választási vitákra hívták olyan tévéstúdiókba, mint amilyen Rareş Bogdané volt, hogy kifejtse bárdolatlan véleményét arról, miként akar vasököllel bánni a miniszterelnökkel és a Parlamenttel, amennyiben elnyeri az elnöki mandátumot. A Mirel Mircea Amariţei nevű hívatlan jelölt 7895 voksot szerzett a választás első fordulójában leadott 9,7 millió szavazatból. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy a választóknak csak a 0,08 százalékát győzte meg, vagyis az urnáknál megjelent minden 1250 románból egyet. Vagyis még a 4 százalékát sem annak a 200 000 szavazati joggal rendelkező polgárnak, akik – állítólag – tudatosan aláírtak az indulása mellett.
A 2014-es 14 jelöltből összesen hatra szavaztak kevesebben, mint az a 200 000 polgár,
aki – papíron – támogatta az indulásukat. Az előbb említettel kezdve és egészen Theodor Meleşcanuig, akire kevéssel több, mint 100 000 román szavazott. Persze, ártatlanoknak vélelmezzük ezeket a jelölteket, hiszen a támogatói lista aláírása nem kötelez a jelöltre szavazásra, a voksolás titkosságára való tekintettel. A szavazók pedig az előválasztás (a támogatói aláírások gyűjtése) és a szavazás napja között meggondolhatják magukat.
De méltányosan gondolkodva, csak nekem bűzlik messziről, hogy itt saját aláírással hitelesített okirat-hamisításról és azzal való visszaélésről van szó? Üdítő dolog azt tapasztalnom, hogy nemcsak a civil társadalom, hanem a Központi Választási Iroda is felfigyelt erre és idén szeptemberben nyolc jelölt ellen tett feljelentést az Ügyészségen, a jelölti akta érvényesítésére benyújtott aláírásos listákban tapasztalt szabálytalanságokkal kapcsolatosan keresve meg a bűnvádi szerveket. Ezzel szemben csalódást okozott Románia Alkotmánybíróságának (CCR) döntése, mely érvényesítette az egyik fénymásolt támogatói listákat tartalmazó jelölti aktát, azzal indokolva, hogy
a BEC-nek nincs hatásköre az aláírások valódiságának ellenőrzésére.
A törvénynek a CCR-be politikai algoritmus alapján kinevezettek ilyetén deviáns értelmezése sok visszaélés előtt nyithatja meg az utat a jövőben, egy rakás imposztort hívva meg a 2020-as helyhatósági, illetve parlamenti választásra.
Az ország alaptörvénye szerint „Románia elnöke őrködik az alkotmány tiszteletben tartása és a közhatóságok megfelelő működése felett” (II. fej., 80. cikk, 2. bek.). Milyen legitimitása van annak az elnökjelöltnek, aki a törvény tiszteletben tartásának szavatolója kíván lenni Romániában, ha megengedik, hogy fiktív támogatókat tartalmazó vagy fénymásolt listákkal induljon a választáson? A választási törvényt megsértő jelöltek miért részesülnek a kampány alatt a Kormányőrség védelmében, miért kezeli őket a média szent tehénként és miért láthatják a nevüket 18 millió példányban kinyomtatva a szavazólapon?
Akárcsak öt évvel ezelőtt, 2019-ben is 14 jelöltünk volt az elnöki tisztségre. De nem annyira a jelöltek száma jelenti az igazi gondot, hiszen Romániának minden bizonnyal 14-nél több olyan közéleti személyisége van, akikért személyesen én is hajlandó lennék sorba állni, hogy aláírjam a támogatói listát. Az a gond, hogy
a román elnöki tisztségért induló jelölti státusz olyan eszközzé vált,
amellyel kicsinosítható egyes senkik eredményekben szegény önéletrajza ahelyett, hogy az önéletrajzi eredmények lennének azok, amelyek feljogosítanák őket, hogy a nemzet elé álljanak a polgárok szavazatát kérve. A választási kampány alatti, megérdemeltnél nagylelkűbb médiafigyelő nyomán szerzett viszonylagos ismertség arra szolgál nekik, hogy celebstátuszt építsenek maguknak, melynek alapján befutó helyeket alkudhatnak ki maguknak az őket újrahasznosítani hajlandó pártok listáján. Egy komoly vizsgálat az Ügyészség részéről feltárná azokat a jogosulatlan haszonszerzéseket, amelyekhez ezek az imposztor elnökjelöltek a jelölti akta benyújtásakor elkövetett okirat-hamisítással jutottak.
A 2019-es elnökválasztási versenyen elindulni engedett jelöltek egy részét még csak nem is ismeri a 200 000 ember a választási kampány után, még kevésbé nyerhették el ilyen sok román bizalmát az előkampányban. Önkéntesként személy szerint is szerepet vállaltam támogatói aláírások gyűjtésében egy független jelölt számára a 2019. májusi európai parlamenti választás alkalmával, akinek „csak” 100 000 aláírásra volt szüksége. Az utcán az emberek még akkor is nehezen adják meg a nevüket és a személyi azonosító adataikat, ha hallottak a jelöltről és pozitív vagy semleges véleményük van róla és céljairól. Nehezen tudja valaki elhitetni velem, hogy
tényleg képesek voltak 200 000 aláírást összegyűjteni azok a bohócok,
akik néhány század százaléknyi szavazatot szereztek a vasárnapi voksoláson.
A 2019-es elnökválasztás ál-jelöltjei listájának élén egyetlen szereplőt neveznék meg, akinek a neve a 90-es években szójáték tárgya volt az Academia Caţavencu humoristái részéről: Kaka rámában (Viorel Cataramáról van szó – a szerk). A román bankrendszer egyik hóhéra, olyan személy, akinek az agresszív jelenléte, még ha csak a tévében is, a felkapaszkodott ember bűzös szagát árasztja, akkor is, ha csillogó keretbe van foglalva. Az elnökválasztási kampány alatt pedig körbejárta a tévéadókat, a TVR (közszolgálati televízió – a szerk.) választási műsorával az élen. Úgy tűnik, az a tény, hogy meghamisította az aláírási listáját, hogy a jelölt fehér tógájában jelenhessen meg a nemzet előtt, megadja annak a mohóságnak a teljes mértékét, mellyel kihasított magának az állami tőkéből, hogy saját vagyont halmozhasson fel.
A 2020-as helyhatósági és parlamenti választás lehetőséget ad a polgároknak arra, hogy
szavazatukkal megtisztítsák a romániai politikai környezetet,
szemétládába vetve egy sor szereplőt és pártot, akik/amelyek hátráltatják a társadalom haladási próbálkozásait. Aztán – tervek szerint – négy választás nélküli év következik, ami több mint elegendő, ha van politikai akarat rendet teremteni a törvényekben, a választásiakat is beleértve. Törvényi lehetőségek, plusz műszaki és emberi eszközök biztosításával meg kell erősíteni a Központi Választási Irodát, hogy felelősségtudattal ellenőrizze az aláírási listákat és meghiúsítsa a csalási próbálkozásokat. A BEC-nek jelölteket, nem pedig imposztorokat kell hitelesítenie.
A vörös csillagtól a Cosa Nostráig: a román politika dicstelen evolúciója
Varga László Edgár
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
A mémek terjedése gyorsabb, mint a rendőrség – a besztercei iskolai késelés tanulságai
Sánta Miriám
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája
Szántai János
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?
Sólyom István
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
