A nem-jelöltek

" target="_blank" rel="noopener noreferrer">Darth Vaderre változtató próbált meg indulni az elnökválasztáson.

A 2014-es romániai elnökválasztáson nekünk is volt egyfajta Darth Vaderünk. Egy illusztris névtelen, akikről nem hallottunk és soha többé nem fogunk hallan, saját felelősségre benyújtotta a 200 000 aláírásos aktáját a BEC-nek és érvényesítették a jelöltségét, ami feljogosította arra, hogy a média komoly szándékokat tulajdonítson neki. Élő választási vitákra hívták olyan tévéstúdiókba, mint amilyen Rareş Bogdané volt, hogy kifejtse bárdolatlan véleményét arról, miként akar vasököllel bánni a miniszterelnökkel és a Parlamenttel, amennyiben elnyeri az elnöki mandátumot. A Mirel Mircea Amariţei nevű hívatlan jelölt 7895 voksot szerzett a választás első fordulójában leadott 9,7 millió szavazatból. Statisztikailag ez azt jelenti, hogy a választóknak csak a 0,08 százalékát győzte meg, vagyis az urnáknál megjelent minden 1250 románból egyet. Vagyis még a 4 százalékát sem annak a 200 000 szavazati joggal rendelkező polgárnak, akik – állítólag – tudatosan aláírtak az indulása mellett.

A 2014-es 14 jelöltből összesen hatra szavaztak kevesebben, mint az a 200 000 polgár,

aki – papíron – támogatta az indulásukat. Az előbb említettel kezdve és egészen Theodor Meleşcanuig, akire kevéssel több, mint 100 000 román szavazott. Persze, ártatlanoknak vélelmezzük ezeket a jelölteket, hiszen a támogatói lista aláírása nem kötelez a jelöltre szavazásra, a voksolás titkosságára való tekintettel. A szavazók pedig az előválasztás (a támogatói aláírások gyűjtése) és a szavazás napja között meggondolhatják magukat.

De méltányosan gondolkodva, csak nekem bűzlik messziről, hogy itt saját aláírással hitelesített okirat-hamisításról és azzal való visszaélésről van szó? Üdítő dolog azt tapasztalnom, hogy nemcsak a civil társadalom, hanem a Központi Választási Iroda is felfigyelt erre és idén szeptemberben nyolc jelölt ellen tett feljelentést az Ügyészségen, a jelölti akta érvényesítésére benyújtott aláírásos listákban tapasztalt szabálytalanságokkal kapcsolatosan keresve meg a bűnvádi szerveket. Ezzel szemben csalódást okozott Románia Alkotmánybíróságának (CCR) döntése, mely érvényesítette az egyik fénymásolt támogatói listákat tartalmazó jelölti aktát, azzal indokolva, hogy

a BEC-nek nincs hatásköre az aláírások valódiságának ellenőrzésére.

A törvénynek a CCR-be politikai algoritmus alapján kinevezettek ilyetén deviáns értelmezése sok visszaélés előtt nyithatja meg az utat a jövőben, egy rakás imposztort hívva meg a 2020-as helyhatósági, illetve parlamenti választásra.

Az ország alaptörvénye szerint „Románia elnöke őrködik az alkotmány tiszteletben tartása és a közhatóságok megfelelő működése felett” (II. fej., 80. cikk, 2. bek.). Milyen legitimitása van annak az elnökjelöltnek, aki a törvény tiszteletben tartásának szavatolója kíván lenni Romániában, ha megengedik, hogy fiktív támogatókat tartalmazó vagy fénymásolt listákkal induljon a választáson? A választási törvényt megsértő jelöltek miért részesülnek a kampány alatt a Kormányőrség védelmében, miért kezeli őket a média szent tehénként és miért láthatják a nevüket 18 millió példányban kinyomtatva a szavazólapon?

Akárcsak öt évvel ezelőtt, 2019-ben is 14 jelöltünk volt az elnöki tisztségre. De nem annyira a jelöltek száma jelenti az igazi gondot, hiszen Romániának minden bizonnyal 14-nél több olyan közéleti személyisége van, akikért személyesen én is hajlandó lennék sorba állni, hogy aláírjam a támogatói listát. Az a gond, hogy

a román elnöki tisztségért induló jelölti státusz olyan eszközzé vált,

amellyel kicsinosítható egyes senkik eredményekben szegény önéletrajza ahelyett, hogy az önéletrajzi eredmények lennének azok, amelyek feljogosítanák őket, hogy a nemzet elé álljanak a polgárok szavazatát kérve. A választási kampány alatti, megérdemeltnél nagylelkűbb médiafigyelő nyomán szerzett viszonylagos ismertség arra szolgál nekik, hogy celebstátuszt építsenek maguknak, melynek alapján befutó helyeket alkudhatnak ki maguknak az őket újrahasznosítani hajlandó pártok listáján. Egy komoly vizsgálat az Ügyészség részéről feltárná azokat a jogosulatlan haszonszerzéseket, amelyekhez ezek az imposztor elnökjelöltek a jelölti akta benyújtásakor elkövetett okirat-hamisítással jutottak.

A 2019-es elnökválasztási versenyen elindulni engedett jelöltek egy részét még csak nem is ismeri a 200 000 ember a választási kampány után, még kevésbé nyerhették el ilyen sok román bizalmát az előkampányban. Önkéntesként személy szerint is szerepet vállaltam támogatói aláírások gyűjtésében egy független jelölt számára a 2019. májusi európai parlamenti választás alkalmával, akinek „csak” 100 000 aláírásra volt szüksége. Az utcán az emberek még akkor is nehezen adják meg a nevüket és a személyi azonosító adataikat, ha hallottak a jelöltről és pozitív vagy semleges véleményük van róla és céljairól. Nehezen tudja valaki elhitetni velem, hogy

tényleg képesek voltak 200 000 aláírást összegyűjteni azok a bohócok,

akik néhány század százaléknyi szavazatot szereztek a vasárnapi voksoláson.

A 2019-es elnökválasztás ál-jelöltjei listájának élén egyetlen szereplőt neveznék meg, akinek a neve a 90-es években szójáték tárgya volt az Academia Caţavencu humoristái részéről: Kaka rámában (Viorel Cataramáról van szó – a szerk). A román bankrendszer egyik hóhéra, olyan személy, akinek az agresszív jelenléte, még ha csak a tévében is, a felkapaszkodott ember bűzös szagát árasztja, akkor is, ha csillogó keretbe van foglalva. Az elnökválasztási kampány alatt pedig körbejárta a tévéadókat, a TVR (közszolgálati televízió – a szerk.) választási műsorával az élen. Úgy tűnik, az a tény, hogy meghamisította az aláírási listáját, hogy a jelölt fehér tógájában jelenhessen meg a nemzet előtt, megadja annak a mohóságnak a teljes mértékét, mellyel kihasított magának az állami tőkéből, hogy saját vagyont halmozhasson fel.

A 2020-as helyhatósági és parlamenti választás lehetőséget ad a polgároknak arra, hogy

szavazatukkal megtisztítsák a romániai politikai környezetet,

szemétládába vetve egy sor szereplőt és pártot, akik/amelyek hátráltatják a társadalom haladási próbálkozásait. Aztán – tervek szerint – négy választás nélküli év következik, ami több mint elegendő, ha van politikai akarat rendet teremteni a törvényekben, a választásiakat is beleértve. Törvényi lehetőségek, plusz műszaki és emberi eszközök biztosításával meg kell erősíteni a Központi Választási Irodát, hogy felelősségtudattal ellenőrizze az aláírási listákat és meghiúsítsa a csalási próbálkozásokat. A BEC-nek jelölteket, nem pedig imposztorokat kell hitelesítenie.