Az egyszerű emberek a következő években elvesztik a lehetőséget, hogy évente néhány hónapig Spanyolországban, Franciaországban vagy Belgiumban dolgozzanak?
Emmanuel Macron francia elnök bukaresti látogatása előtt (a látogatás a csütörtöki napon lezajlott – a szerk.) nem árt tisztázni, mi az általános jelentése a kiküldött munkások témája iránti érdeklődésének.
Ez az eurofil programjának legfőbb célkitűzése, mellyel sikerült legyőznie a francia euroszkepticizmus bajnokát, a személyek szabad mozgásával, mint ahogy a közös pénzzel szemben is kíméletlen Marine Le Pent. Következésképpen kelet-európai körutazása során – melynek a bukaresti látogatás is része – arról igyekszik meggyőzni tárgyalópartnereit, hogy menjenek bele a szolgáltatásokra vonatkozó direktíva radikális módosításába, mely korlátozhatná az olcsó munkások beáramlását a franciaországi építőtelepekre.
A téma Bukarestben jól ismert a szakértők és a tanácsadók szűk körében, de nem vált kimondottan politikai témává és a választási kampány során egyáltalán nem került szóba. Ebből aztán következik az egyik hátrány is. Bármennyire is felvérteznék őket a tanácsadóik érvekkel, a román hivatalosságok abban a helyzetben vannak, hogy könnyen engedni kényszerülnek, mert a közvélemény nem gyakorol rájuk közvetlen nyomást. Míg a franciák számára a kiküldött munkások témája jelentős politikai kérdés,
De ez csak azért van így, mert a román közvélemény globálisan nézi az összes európai „előnyt” és maguktól értetődőnek tartja azokat, figyelmen kívül hagyva a történelmet és azokat az alapeszméket, melyekből az előnyök létrejöttek. A szolgáltatásokra vonatkozó direktíva módosításának hatása biztosan érezhető lesz, de nem egyszerre, hanem idővel és diffúz módon, mindenesetre akkor, amikor már túl késő lesz. Ki fogja összeszámolni a több tíz-, vagy százezer egyszerű ember által elszenvedett „károkat”, akik a következő években – észrevétlenül – elvesztik majd azt a lehetőséget, hogy évente néhány hónapig Spanyolországban, Franciaországban vagy Belgiumban dolgozzanak? Ezek a veszteségek voltaképpen mérhetetlenek és ezért gyenge a román helyzet. Természetesen könnyebb kiszámolni a munkásokat egyik országból a másikba hurcoló cégek profitját, de ezeket pont azért nem számolják, mert elsősorban spekulatív és ezért illegitim tevékenységeknek tartják őket. Hiszen a valódi üzleti tevékenységet folytató építő- és szállítmányozócégek mellett vannak olyan cégek is, melyek
Erre senki sem gondolt, amikor a szolgáltatások szabad mozgásáról folytak a tárgyalások, de ezek a vállalkozások elkerülhetetlenül virágozni kezdtek, amikor megfelelő körülmények jöttek létre.
Végül Macron elnök bukaresti látogatása előtt hasznos lenne általánosságokban tisztázni a kérdést. Mert ha belemegyünk a részletekbe, akkor nehéz megállapítani, hogy kinek van igaza. Természetesen a franciák álláspontjában is van igazság, hiszen elég sok a csalás, melyek révén mesterségesen és tisztességtelenül még tovább csökkentik a bérköltségeket. Csakhogy ezek a sokat emlegetett „csalások” sokszor inkább csak komparatív előnynek tűnnek. Például a Franciaországi Építők Szövetségének elnöke, Jacques Chanut arra panaszkodott a Le Figaroban megjelent egyik interjújában, hogy a keleti munkások este és a hétvégén is dolgoznak és így heti 60 ledolgozott munkaórát is teljesítenek, miközben Franciaországban a sokat vitatott törvény 35 munkaórás korlátot tartalmaz. Ellenőrzéseket követelt az építőtelepeken a többet dolgozók leleplezésére. Ezen kívül, állítja a francia építtető, a keletiek nem tudnak franciául és végső soron
ahogy azt a néhány, a honi munkások körében tapasztalható munkanélküliség miatt aggódó helyi közigazgatás által elfogadott „Molière-záradék” lehetővé tenné. Következésképpen, ha belemegyünk a részletekbe, akkor a veszély fenyeget, hogy eltévedünk a pártosságok labirintusában.
De általánosságban elmondható, hogy Macron elnök most a nyugati társadalmak helyi érdekeire hivatkozva akarja felmondani az európai liberalizmus következményeinek egy részét. A szolgáltatásokról szóló direktíva módosítása fontosabb annál, amilyennek tűnik, hiszen azt a liberális konszenzust támadja közvetlenül, amin eddig az európai építmény alapult, és ami a Kelet és Nyugat közötti fő összekötőhíd volt.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Pénteki ülésén a kormány megvitatta és jóváhagyta a deficitcsökkentő intézkedések első csomagjára vonatkozó törvénytervezetet – számolt be a Facebook-oldalán a pénzügyminiszter.
Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Az olasz sajtó részleteket közölt a csütörtöki transzfogarasi halálos medvetámadás áldozatáról, a 48 éves Omar Farang Zinről, aki Facebook-oldalán tett közzé szerdán medvés fotókat és videókat.
Petre-Florin Manole munkaügyi miniszter csütörtöki sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a havi bruttó 347 lejes étkezési támogatásban pedig csak a bruttó hatezer lejnél kisebb alapfizetésű közalkalmazottak fognak részesülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.