A forró 2019-es év és a nagy román(iai) kihívások

Nehéz politikai év lesz, két választással: európai parlamenti májusban és elnökválasztás decemberben. Az első nagy választási tesztre kevesebb mint fél év múlva kerül sor és közben Romániát egy másik felelősség is terheli: az Európai Unió elnöksége, melyet január 1-től hat hónapig gyakorol. Most annyit tudunk biztosan, hogy olyan háborúnak leszünk a tanúi, melyben nem ejtenek foglyokat. Már körvonalazódtak a fő kampánytémák: igazságszolgáltatás, korrupcióellenes harc és Románia nyugati irányultsága az egyik oldalon, a másikon pedig a multik, az idegenek és az úgynevezett párhuzamos állam. Következésképpen a nagy csata az EU-párti és -ellenes, az igazságszolgáltatás-párti és –ellenes erők, a nyugatosság és a nacionalizmus között zajlik majd. De az a legérdekesebb rész, amit e pillanatban még nem tudunk.

Íme, tehát, a nagy kihívások:

* A Szociáldemokrata Párt (PSD) egységes marad, vagy elmélyülnek az utóbbi két évben megjelent repedések? A párt folytatja lejtmenetét a felmérésekben, vagy az új agresszívan nacionalista irányvonala ismét lendületbe hozza, és elfoglalja a néhai Nagy-Románia Párt (PRM) után szabadon maradt pályát?

* A PSD-ből és ALDE-ból (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) álló koalíció külön-külön vagy közös jelölttel vág neki az elnökválasztásnak? Liviu Dragnea, Călin Popescu-Tăriceanu indul, vagy mindketten átadják a lehetőséget egy meglepetésjelöltnek?

* Milyen listával indul a Nemzeti Liberális Párt (PNL) az európai parlamenti választáson? Antonescuval vagy nélküle, Blagával és más múltbéli alakokkal? Ludovic Orban meg tud-e maradni a liberálisok vezetői posztján?

* Az Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és Dacian Cioloş pártja közös listával vagy külön indulnak az európai parlamenti választáson? Cioloş elindul Klaus Iohannis-szal szemben az elnökválasztáson?

* Milyen kártyákat fog kijátszani Iohannis elnök, hogy visszaszerezze az első mandátuma alatti passzivitása miatt csalódott választók egy részét?

A PSD és Dragnea.

Liviu Dragnea az Európai Bizottság ellen indított perrel újabb hozzávalót kevert a Molotov-koktélba, melyet az idegenek felé dobál, hogy elvonja a közvélemény figyelmét a nagy belső gondról: a jogállamiságot, a gazdaságot módszeresen eltorzító, alkalmatlanságtól duzzadó kormányzatról. Ezt a valóságot a házi tévék által gerjesztett sűrű füstfüggönyökkel fedik el szisztematikusan.

Ám kívülről nézve a valóság valamivel világosabban látszik. A nemzetközi sajtó néhány olyan kulcsmegjegyzéssel fogadta az EU-elnökség Románia általi átvételét, melyek a korruptak kormányáról, a Brüsszel-ellenes retorikáról szólnak és hízelgő képeket festenek az autokrata vezetőről, egy mini Orbánról, ahogy a Der Spiegel nevezte.

Ilyen fogadtatás mellett Dragnea tudja, hogy semmi jövője sincs Európában.

Következésképpen megpróbál azon kívül túlélni. Mint ahogy az európai néppártiak sem áldozták fel Orbán Viktort, úgy – valószínűleg – a szocialisták sem sietnek majd lemondani azon kevés pártjaik egyikéről, melyek jelenleg kormányon vannak az EU-ban. De a PSD de facto egy másik politikai családban tevékenykedik, Salvinivel, Le Pennel, Orbánnal együtt. Az ő helye ott van az összes populista és operett-hazafi mellett, akik Brüsszelt, a migránsokat, a multikat gyalázva, röviden, külső ellenséget kitalálva szereztek könnyen szavazatokat.

Ez már klasszikus recept, melyet sikerrel alkalmaztak több EU-n belüli vagy kívüli országban. Lényegében a globalizálással és egyik járulékos hatásával, a migrációval szembeni identitárius reakcióval van dolgunk. Romániában kevésbé szofisztikált magyarázata van a szuveranista diskurzus felerősödésének. Az állam egyszerűen zsebmetszők kezére került, akik a képükre és hasonlatosságukra szabott saját szabályok alapján akarják azt vezetni.

Ha a párt továbbra is visszaesik a felmérésekben,

várható, hogy a bizalmatlansági indítvány kudarca után elhallgattatott puccsisták csoportja újabb támadással próbálkozik majd a PSD vezetője ellen. Egy gyenge, 25 százalék körüli eredmény az európai parlamenti választáson elkerülhetetlenül felveti majd a pártvezetés kérdését, de Dragnea kezében vannak azok a vezetőségi struktúrák, melyekkel megbuktatható.

Ahogy azt az utóbbi két évben láttuk, kvázi teljes ellenőrzést gyakorol a CEX-et (Végrehajtó Bizottság – a szerk.) nagyjából 60 tagja felett. Egy választási katasztrófa esetén radikálisan megváltozik a helyzet. A túlélési ösztön dezertálási hullámot és új belső törésvonalakat generálhat. Megtörténhet, hogy csak a párt kemény magja tart ki Dragnea mellett, a többi pedig Ponta felé áramlik.

Ha elfogadható, 30 százaléknál nagyobb eredményt ér el az európai parlamenti választáson,

Dragnea megerősödik és még inkább az Európa-ellenes irányba taszítja majd a pártot,

tekintettel arra, hogy a választók igazolták a stratégiáját.

A PSD vezetője úgy vág neki a választási évnek, hogy már elítélték a népszavazás ügyében és első fokon a fiktív alkalmazások miatt is – ami megmagyarázza a Legfelsőbb Bíróság öttagú bírói testületei elleni totális háborúját, melyeknek a jogerős döntést kellene meghozniuk –, valamint az Országos Korrupcióellenes Igazgatóságnál (DNA) is van egy ügye, melyben európai pénzek elcsalásával vádolják a Tel Drum-aktában. Nem kizárt, hogy egy újabb ügy is felmerülhet ellene, ahogy azt maga a PSD vezetője engedte értetni.

Mindezek miatt továbbra is küzdeni fog az amnesztiáért és közkegyelemért, amit legalább kétszer nem sikerült elérnie 2018-ban. Úgy tűnik, az igazságszolgáltatás 2019 első hat hónapjában védettebb lesz a támadásokkal szemben, tekintettel arra, hogy Románia tölti be az EU-elnöki tisztséget. Ráadásul a Dăncilă-kormány eddig ellenállt a nyomásoknak és egyre több jelét adja az autonómiának.

Klaus Iohannis.

Minden azt mutatja, hogy az elnök könnyű versenyben bízik a második cotroceni-i mandátumért és neki egy Liviu Dragneához hasonló ellenfél felelne meg a legjobban a második fordulóban. Ha a PSD vezetője lenne a fő ellenfele, akkor nem lenne nehéz mozgósítania az első mandátuma miatt csalódott választókat. Ha Tăriceanu közös jelöltként indul, akkor a helyzet bonyolódik, de nem nagyon.

A PSD sohasem fog egy párton kívüliért dolgozni. Aztán miért járulna hozzá Dragnea a megerősödéséhez? Miért helyezné a legmagasabb közjogi méltóságba? Băsescu 2005-ben kinevezte kormányfőnek, Tăriceanu pedig két évvel később kiszorította a kormányzásból.

De akár egy meglepetésjelölt is lehetséges lehetne. A PSD vezetője ellen indított totális háború után Gabriela Firea nem jöhet számításba. Egyesek máris egy külső emberről beszélnek, mint például Ioan Aurel Pop, a Román Akadémia elnöke. A sajtó diszkréten építgette, alattomosan alakította lehetséges jelölti profilját.

A párt irányvonalának megfelelő nacionalista történész az elnöki tisztségben eljátszhatná a PSD–ALDE koalíció tökéletes bábja szerepet.

Következésképpen a PSD–ALDE legfeljebb egy Pop, vagy más hasonló  nyúl-jelöltet vethetne be a versenybe, akinek az lenne az egyetlen feladata, hogy a második fordulóba való bekerüléshez a liberálisoktól szedjen el szavazatokat. Dragnea és Tăriceanu túl erőteljes elnöki törekvéseket mutatnak, így nagyon kevéssé valószínű, hogy egy kívülálló kedvéért lemondanának ezekről. Ráadásul az elindulás mindkettőjüknek segítene késleltetni azokat a nyomozásokat és pereket, melyekben érintettek.

Dacian Cioloş elnökválasztási elindulásának eredményét valamivel nehezebb megjósolni. A legutóbbi IMAS-felmérés szerint az USR-nek és a PLUS-nak összesen nagyjából 20 százaléka lenne, miközben a liberálisok is megközelítették a 26 százalékot, nagyjából egy százalékkal előzve meg a PSD-t. Így néz ki az év végi pillanatkép. A két új pártnak elméletileg nagyobb növekedési lehetősége van, mint a PNL-nek.

A felmérések szerint

Dacian Cioloş nagyjából fele akkora szavazási hajlandóságot és bizalmat könyvelhet el magának,

mint Klaus Iohannis, de a PLUS vezetője hivatalosan még nem jelentette be indulását, és van még egy év az elnökválasztásig. Majd meglátjuk, milyen kártyákat vet be Iohannis elnök, mozgósítani fogja-e választóit egy igazságszolgáltatással kapcsolatos népszavazással, esetleg az európai parlamenti választással összekapcsolva, és Cioloş tényleg akarja-e magának az elnöki tisztséget.

A PNL és Orban.

Bár nem remélt módon jól állnak a felmérésekben, úgy tűnik, a liberálisok a PSD visszaesése révén erősödnek, a pészédés választók egy részének csalódottságát használva ki. Nehezen hihető, hogy sikerült új szavazókat szerezniük. Ez veszélyes helyzet, hiszen a kormányzó párt bármilyen, új kampányalamizsnák által generált talpra állása újra a 20 százalékos küszöb alá küldheti őket.

Aztán annak is óriási szerepe lesz, hogy kivel indulnak az európai parlamenti választáson: Crin Antonescu lesz a listavezető, Vasile Blaga és a régi gárda más alakjai is befutó helyeket kapnak, vagy egy emészthetőbb politikusi garnitúrával állnak elő? Egy szerény, 20 százalék körüli eredmény végzetes lenne Ludovic Orban számára.

Több liberális csábítónak tartja azt az ötletet, hogy Iohannis helyett Tăriceanut támogassák.

A párt működése nem különbözik alapvető módon a PSD-étől, néhány vezető és polgármester említésre méltó kivételétől eltekintve. Amúgy a liberálisok egy szervezetlen PSD-hez hasonlítanak, de ugyanúgy megvannak a kiskirályaik, elég sok vizsgálat alatt álló és elítélt polgármesterrel rendelkeznek, valamint egy csomó vezetővel, akik megjárták a DNA-t és pontosan ugyanazt gondolják a korrupcióellenes harcról, mint a tősgyökeres pészédések.

Ennek ellenére a liberálisok sohasem lépték át a pészédések által az utóbbi két évben megsértett vörös vonalakat és sohasem használtak erőszakosan nyugatellenes retorikát. A két nagy párt között alapvető különbségek vannak, még akkor is, ha szervezeti szempontból és a bizonyos témákkal kapcsolatos diskurzus terén hasonlítanak egymásra.

Az USR és Cioloş pártja.

Bár a felmérésekben a szavazási szándékot illetően meghaladja a 8 százalékot, egyáltalán nem biztos, hogy egy alig létrehozott, területi szervezetekkel és struktúrákkal nem rendelkező párt a májusi választáson képes egyedül átlépni az 5 százalékos küszöböt. Egy dolog a szavazási szándék és más dolog a valóság.
Két októberben készült felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek több mint 70 százaléka azt szeretné, ha a két párt közös listákon indulna a választásokon. Dan Barna és Dacian Cioloş megkezdték a tárgyalásokat a közös jelöltekről, de ezek egyáltalán nem egyszerű dolgok. Az USR sohasem mutatott túl nagy lelkesedést aziránt, hogy a kevés befutó helyét megossza Cioloş embereivel.

Majd meglátjuk, hogy miként végződnek a tárgyalások és főleg azt, hogy a létrehozott politikai szövetség saját jelöltet is indít-e az elnökválasztáson.

Az RMDSZ, a Pro Románia és a Népi Mozgalom.

Az RMDSZ esetében a román választók általában gyenge európai parlamenti választási részvételét a magyar választók jó mozgósítása egészíti ki, ami biztosítja bejutásukat az Európai Parlamentbe.

De Kelemen Hunor pártjának még így is el kell majd határolódnia az általa a Parlamentben támogatott PSD-s kormányzattól, hogy ne kockáztasson drasztikus büntetést a választók részéről. Következésképpen várhatóan már nem fogja megújítani a parlamenti megállapodást. Ez nem fogja azt jelenti, hogy az RMDSZ már nem támogatja a PSD–ALDE koalíciót, de valamivel agresszívebb módon mímelik majd az ellenzékiséget.

A Szövetség, akárcsak a 2016-os parlamenti választás idején, egyre jobban függ Budapesttől és Orbán Viktortól, mind a média-, mind a pénzügyi támogatás tekintetében. Ez

a kvázi teljes függőség még jobban felerősíti majd az autonomista diskurzust,

amibe egyre többet fektet be az RMDSZ anélkül, hogy túl nagy sikert érne el vele a magyarságon belül.

A volt kormányfő Victor Ponta által vezetett Pro Románia Pártnak elméletileg van esélye. A legutóbbi felmérésben támogatottsága meghaladta a 6 százalékot, de ez inkább csak a zavarnak tulajdonítható. Ponta a PSD-től lop szavazatokat, mert továbbra is ezzel a párttal azonosítják, melyet több mint öt éven keresztül vezetett. Most nehéz megmondani, hogy sikerül-e bejutnia az EP-be, nagyrészt a PSD helyzetének alakulásától függ a jövője.

A Népi Mozgalom (PMP) sorsa attól függ, hogy Traian Băsescu szerepelni fog-e a párt listáján. Ha a volt államfő nem indul, akkor szinte nulla esélye van bekerülni az EP-be. De a párt még így is sok parlamenti képviselőt vesztett és a szétesés szélére került.

Zárszó. 2019-ben kiderül, hogy a populista-nacionalista diskurzus mennyire jön be egy olyan országban, mint a manipulálásokkal és irracionális üzenetekkel szemben sebezhető Románia. Eltávolodunk majd az EU-tól, vagy visszakerülünk a pályájára?

Az alcímeket a szerkesztőség adta.