A Dragnea-rezsim új társadalmi szerződést kínál: cinkosságot, hallgatást követel a bőség mitikus kosarából kiáradó javakért cserébe.
Ugyanazokban a napokban, amikor Magyarország kormányfője, Orbán Viktor – egy Parlamentben megszavazott törvény hatásaként – éppen törvényen kívül helyezte a Közép-európai Egyetemet, Liviu Dragnea egy befeketítését célzó sorosista összeesküvést leplezett le. A határ mindkét oldalán a demagógia ül tort, látszólag különböző, de alapvetően konvergens ideológiai változatokban. A 2017-es kegyelmi évben Európának ebben a térségében, de nemcsak itt, a populizmus a győztes recept, az a diskurzus, mely a nemzetek és derék vezéreik ellen – démoni módon – mesterkedő ellenségek elítélésével képes az embereket egyesíteni.
A Dragnea-rezsim ebben a környezetben, melyet tovább terhel, hogy Szerbiában szintén populista politikus ért el választási győzelmet, egy történelmi momentum megtestesítőjévé válik.
A szlogenek csábítóak: a nemzeti függetlenség visszaszerzésétől a fejlődés osztalékainak szétosztásának vágyáig. De az üzenetek rikító csomagolása mögött – változatlanul – a demagógia cinikus felelőtlensége, a hatalom megkaparintására és a kiváltságok megszilárdítására irányuló tendencia rejtőzik. A jelenkori demagógia a törvény előtti egyenlőség halálos ellensége. Győzelmei a jogállamiság felszámolását jelzik.
A Dragnea-rezsim nap, mint nap bizonyítja állhatatosságát. Florin Iordache megválasztása a Képviselőház alelnökének – szimbolikus módon – megerősíti a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) 13. sz. sürgősségi kormányrendelet melletti kiállását. Iordache úr a PSD hűséges katonája volt. Visszavonása az igazságügy éléről egyáltalán nem jelenti kegyvesztetté válását, ellenkezőleg.
Hiszen a jelenlegi igazságügy-miniszter politikája nem jelent egyebet, mint a PSD központi céljának továbbvitelét,
Tudorel Toader a nyílt roham, vagyis a leváltás javaslása helyett (a két főügyészről van szó – a szerk.) a bekerítő és hosszú távú stratégiát helyezi előtérbe. Múlt heti nyilatkozatát el kell olvasni és komolyan kell venni. Cselekedeteinek az a célja, hogy állandó nyomás alá helyezze az ügyészségeket és – ebből következően – kodifikálja a politikum állandó beavatkozását a tevékenységükbe. A teljesítményük felmérésére előrevetített auditálás ugyanennek az – egyáltalán nem diszkrét – megfélemlítési eszköztárnak a része. Az igazságügy-miniszternek az a feladata, hogy más fegyverekkel újraindítsa a 13. sz. sürgősségi rendelettel végrehajtani kívánt támadást. Látszólagos semlegessége taktikai előny, annál is inkább, hogy a valódi politikai gazda ugyanaz a kimeríthetetlen Dragnea úr marad.
A Dragnea-rezsim, mint bármely demagóg rezsim,
Liviu Dragnea céljai ambiciózusak. Az állam által nyújtott kínálatok standardjának minden eddiginél nagyobb emelésére van szükség. A romániai nyugalmat a megvesztegetés, mint bevonási és hűségessé tételi rendszer példátlan kiterjesztésével lehet elérni. Dragnea úr türelmetlensége nyilvánvaló: nyugtalanítja annak lehetősége, hogy újra elítélhetik. Ebből következik az igyekezete, mellyel felgyorsítaná ezt a jólétet szétárasztó folyamatot. Az egységes bérezés törvényéről szóló grafikon, amelyet Dragnea úr Facebook-oldalán közzétett, ezt a fajta cinikus felelőtlenséget tükrözi. Olyan lazán dobálózik a számokkal, mintha Románia valamilyen csoda folytán a fejlődés minden képzeletet semmibe felülmúló szintet ért volna el.
Eltűnt az óvatosság bármilyen nyoma. Ennek az útnak a végén csak az állami források kimerülése, az összeomlás, a katasztrófa található. De mindezek elhalványulnak Dragnea úr egyetlen célkitűzésével, népszerűsége megszilárdításával szemben.
A Dragnea-rezsim a kétszínűség és a bérköltségekkel kapcsolatos ellenállhatatlan nagylelkűség kombinációját javasolja kormányzati formának. Kiiktatnak bármiféle jövőre, mint ésszerű fejlődési tervre vonatkozó utalást. Csak a demagógia örök jelene számít ténylegesen, elkábítva egy egész nemzetet. A Dragnea-rezsim új társadalmi szerződést kínál: cinkosságot, hallgatást követel a bőség mitikus kosarából kiáradó javakért cserébe. Az pedig irreleváns részletkérdés, hogy ez a kiáradás csalóka, mint egy délibáb, mely gyengeségeink valóságát leplezi el. A Dragnea-rezsim érzéketlenül folytatja előrehaladását, a jövőt pedig az illúziókkal való üzérkedés és a PSD-hatalom megerősítésének napi gyakorlata váltja fel.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter erdélyi körútja során eléggé élesen kirajzolódott, miként is viszonyul egymáshoz a romániai magyar közösség és az anyaország új kormánya.
Továbbá: jaj, nektek, állattenyésztők, jön a vega népmozgalom, Gigi Becali megadta a hangot. És halleluja, a liberálisok megszavazták a Niculescu-kormányt, persze, nem jó kedvükben.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Romániával példálózott Magyar Péter miniszterelnök, amikor az Országgyűlésben a jövő évi költségvetés kapcsán a túlköltekezés veszélyire figyelmeztetett.
Megtiszteltetés és óriási felelősség volt Románia miniszterelnök-helyetteseként képviselni a magyar közösséget, és felelősséggel dolgozni a kormányban – írta szerda délutáni posztjában Tánczos Barna, az RMDSZ szenátora.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.