A demagóg pandémia és a nemzeti hisztéria

Jelen szöveg a Marginalia oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A mostani kollektív megpróbáltatás közepette improvizált szakértők és félművelt mindentudók uralják a honi közbeszédet. A hírtévék stúdióiban tapasztalható demagóg szuverenitás a digitális környezetben uralkodó delíriummal ötvöződik, harmonikusan. Az influenszer és a politikus egyesítik energiájukat, hogy mutassák a követendő utat a hisztéria és félelem iszonyatos lejtőjén lassan, de végzetesen, lefele csúszó nemzet számára.

Hiszen

a Romániát sújtó igazi pandémia a demagógia és alkalmatlanság pandémiája.

Nemcsak az állam törékeny és határozatlan, a közigazgatás valamennyi szintjét megfertőző kliensrendszerével, hanem maga a társadalom is sebezhető és mintha alkalmatlan lenne válságos órákban megtalálni a nyugalom és a méltóság közös nevezőjét.

Semmi sem veszélyesebb az észbontó megoldások és ultimátumszerű felszólítások ezen özönénél. Ajeleség által lakmuszpapírként leleplezett intézményi káoszon túlmenően az a késztetés az aggasztó, hogy feladjuk az egyensúlyt a – paroxisztikus módon – szorongást és nyugtalansági érzést tápláló izgatottság javára. Ez olyan, mintha a szétszóródó vírus mellett az őrület és a pánik démona is terjedne, melyet ugyanúgy hordoznak mindazok, akik útmutatói és eseti megmentői szerepre pályáznak. A média szenzációhajhászása csak egy része annak a drámának, amit átélünk. Saját hajlamunk a felelőtlenségre szintén felelős az álhíreknek és kollektív egzaltáltságnak ezért a maelströmjéért.

Társadalmunk másoknál nagyobb mértékben kénytelen megküzdeni nemcsak egy járvány fenyegetésével, hanem a saját démonjaival is.

A pandémia nemcsak egészségügyi: a demagógia és a felelőtlenség kisugárzási ereje semmivel sem kevésbé félelmetes.

Románia társadalmi szövetét bizalmatlanság, kleptokrácia, hiányos oktatás, az elbulvárosodott tévék által táplált összeesküvés-elméletekre épülő gyanakvás rágja. Úgy tűnik, az elemi szolidaritás eltűnt ebből az agresszivitás és alig leplezett félelem által benépesített tájképből. A kétségbeesés és atomizálás alternatívájaként szolgáló szolidaritás csak a tisztességesség, a felebarátaink iránti gondoskodás, az udvariasság, a nyugalom értékeinek megerősítésére épülhet. Mindezek természetes, szerves kiegészítői a mostani válság kezelését szolgáló egészségügyi fellépésnek.

Az elénk táruló kép az intézményi és emberi tehetetlenségünké. Úgy tűnik, a méltóságot, a felelősségtudatot és a nyugalmat most is semmibe veszik, mint más alkalmakkor. Sok nemzettársunk inkább a demagógia és pánik alternatíváját választja. A szolidaritásnak a pánikkeltés és a hisztéria veszi át a helyét, a nyugodt szervezettséget és az elemi higiéniát pedig feladják a valamiféle szeizmikus hullámként megállíthatatlannak tűnő módon tovaterjedő őrület javára.

A pandémia egy sokkal mélyebben gyökerező román bajt hoz felszínre. A kommunizmus alóli emancipáció óta eltelt három évtized után Románia jogállamként és polgári közösségként való újraalapítása be nem váltott ígéret maradt. Ezekben a napokban és hetekben egy még mindig elérhető jövő alapját képező méltóság és nyugalom újbóli megtalálására irányuló csökönyös és diszkrét erőfeszítést jelenti az ellenállást.