A kommunizmus alóli emancipáció óta eltelt három évtized után Románia jogállamként és polgári közösségként való újraalapítása be nem váltott ígéret maradt. Ez az igazi nemzeti járvány.
Jelen szöveg a Marginalia oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A mostani kollektív megpróbáltatás közepette improvizált szakértők és félművelt mindentudók uralják a honi közbeszédet. A hírtévék stúdióiban tapasztalható demagóg szuverenitás a digitális környezetben uralkodó delíriummal ötvöződik, harmonikusan. Az influenszer és a politikus egyesítik energiájukat, hogy mutassák a követendő utat a hisztéria és félelem iszonyatos lejtőjén lassan, de végzetesen, lefele csúszó nemzet számára.
Hiszen
Nemcsak az állam törékeny és határozatlan, a közigazgatás valamennyi szintjét megfertőző kliensrendszerével, hanem maga a társadalom is sebezhető és mintha alkalmatlan lenne válságos órákban megtalálni a nyugalom és a méltóság közös nevezőjét.
Semmi sem veszélyesebb az észbontó megoldások és ultimátumszerű felszólítások ezen özönénél. Ajeleség által lakmuszpapírként leleplezett intézményi káoszon túlmenően az a késztetés az aggasztó, hogy feladjuk az egyensúlyt a – paroxisztikus módon – szorongást és nyugtalansági érzést tápláló izgatottság javára. Ez olyan, mintha a szétszóródó vírus mellett az őrület és a pánik démona is terjedne, melyet ugyanúgy hordoznak mindazok, akik útmutatói és eseti megmentői szerepre pályáznak. A média szenzációhajhászása csak egy része annak a drámának, amit átélünk. Saját hajlamunk a felelőtlenségre szintén felelős az álhíreknek és kollektív egzaltáltságnak ezért a maelströmjéért.
Társadalmunk másoknál nagyobb mértékben kénytelen megküzdeni nemcsak egy járvány fenyegetésével, hanem a saját démonjaival is.
Románia társadalmi szövetét bizalmatlanság, kleptokrácia, hiányos oktatás, az elbulvárosodott tévék által táplált összeesküvés-elméletekre épülő gyanakvás rágja. Úgy tűnik, az elemi szolidaritás eltűnt ebből az agresszivitás és alig leplezett félelem által benépesített tájképből. A kétségbeesés és atomizálás alternatívájaként szolgáló szolidaritás csak a tisztességesség, a felebarátaink iránti gondoskodás, az udvariasság, a nyugalom értékeinek megerősítésére épülhet. Mindezek természetes, szerves kiegészítői a mostani válság kezelését szolgáló egészségügyi fellépésnek.
Az elénk táruló kép az intézményi és emberi tehetetlenségünké. Úgy tűnik, a méltóságot, a felelősségtudatot és a nyugalmat most is semmibe veszik, mint más alkalmakkor. Sok nemzettársunk inkább a demagógia és pánik alternatíváját választja. A szolidaritásnak a pánikkeltés és a hisztéria veszi át a helyét, a nyugodt szervezettséget és az elemi higiéniát pedig feladják a valamiféle szeizmikus hullámként megállíthatatlannak tűnő módon tovaterjedő őrület javára.
A pandémia egy sokkal mélyebben gyökerező román bajt hoz felszínre. A kommunizmus alóli emancipáció óta eltelt három évtized után Románia jogállamként és polgári közösségként való újraalapítása be nem váltott ígéret maradt. Ezekben a napokban és hetekben egy még mindig elérhető jövő alapját képező méltóság és nyugalom újbóli megtalálására irányuló csökönyös és diszkrét erőfeszítést jelenti az ellenállást.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Nem úgy van az, hogy egy „független” illető valamire rámutat, hogy az propaganda, és akkor az propaganda.
A romániai szülők évente átlagosan közel tízezer lejt költenek a gyerekeik oktatásával kapcsolatban, a statisztikák szerint a magánórák egyre nagyobb tételt jelentenek a családok költségvetésében.
A Ceaușescu-diktatúra legsötétebb időszaka, két erdélyi szász család és a tornyosuló kérdés: kivándorolni vagy vállalni az erőszakos asszimilációt a szülőföldön?
Késsel támadt egy tanárnőre és megsebesítette egyik diáktársát is egy hetedik osztályos tanuló a besztercei Ștefan cel Mare-iskolában. A támadó diákot a rendőrök tartóztatták fel.
Egy hetedikes tanuló késsel támadt egy tanárnőre, és megsebesített egy másik diákot hétfő reggel a besztercei Ștefan cel Mare Általános Iskolában. A támadó állítólag egy hatodikos gyermeket akart megsebesíteni, mivel az más vallású.
Együttes ülésén szavazott a képviselőház és a szenátus kedden délután a Luca Niculescu-kormány beiktatásáról. A kabinet végül megkapta a beiktatásához szükséges szavazatszámot.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Harminc centiméter van a képernyő és a szemetek között, tudtátok? Harminc centiméteren zajlik a teljes életetek, ez a civilizáció új aranystandardja, sőt, szilíciumstandardja.
Ha a rokonom vagy, van munkahelyed. Ha nem vagy a rokonom, akkor nem biztos. Csak legyen minden lepapírozva.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.