A bukaresti kormány egyre több mindennek fordít hátat. Most éppen egy autópályának. Miért pont a Világbank képezne kivételt?
Tekintettel arra, hogy a Világbank (VB) nem a Románia nagy (infra)strukturális reformjain belül „visszaosztásokat” finanszírozza, hanem az ellene folytatott harcot, észbontónak tűnnek a kormány–VB kapcsolatra vonatkozó legutóbbi kijelentések. Nem kerülhetjük meg a „Hogyan lehetséges ez?” kérdést.
Mindenekelőtt azt magyarázom, hogy
Nem X autópálya, vagy – Romániában, mondjuk – az adóhatóság (ANAF), vagy valamelyik szegénység, illetve természeti katasztrófa által sújtott falu/város polgármesteri hivatal finanszírozója. Ezzel szemben segítséget nyújt a hatóságoknak a közpénzek helyes koordinálásában.
Az idők folyamán a Világbank pénzéből nem csak építőanyagokat, cementet, vasbetont, homokzsákokat vagy számítógépeket vásároltak – valamilyen építőtelepnek –, vagy tankönyveket szegény gyermekeknek, takarókat, ételt vagy ideiglenes lakómodulokat árvizek által sújtott családok számára. A Világbank nem kimondottan ezekre adott pénzt, de viselte egy hasonlóan fontos dolog költségeit: annak, hogy az ilyenfajta – sürgős, vagy sem – vásárlásokat a hatóságok nem megbundázott, klientúrarendszeren alapuló szerződések, hanem tisztességes pályázatok és közbeszerzések révén ejtsék meg. Az eljárásokat finanszírozta, nem a bevásárlásokat.
A Világbank sem nem megbízója, sem ajánlattevője, sem vásárlója a valamely strukturális reformhoz (a szegénység felszámolása, az infrastruktúra fejlesztése, az elemi csapások károsultjainak/menekülteknek a védelme, a bürokrácia felszámolása, a digitalizálás – és megannyi projekt, melyekben a VB világszerte részt vesz) szükséges termékeknek és szolgáltatásoknak, hanem technikai támogatást nyújt, vagyis garanciát arra, hogy a szerződő hatóság nem fogja megkerülni a törvényt az ilyenfajta reformokhoz/helyreállításokhoz szükséges közbeszerzéseiben.
Ne szaporítsuk a szót, a Világbank nem a kijavító vagy a megreformáló, hanem annak szavatolója, hogy – nomine odiosa! –
Annak a szavatolója – hogy eljussunk végre napjainkig –, hogy amikor felvázolnak egy (Románia számára strukturálisan szükséges) autópályát, például, akkor a kérdéses megvalósíthatósági tanulmányokat, a szóban forgó szerződéseket és szerződésecskéket, a beszerzéseket, vásárlásokat és pénzügyi ügyleteket nem a politikai klientúrával végeztetik el, nem fogják bizonyos konjunkturális haveroknak kiosztani, nem fogják kiegészíteni az ismert „visszaosztásokkal”. (Ha valaki nem hallott még erről a kifejezésről, visszaosztás = „én – közpénzből – 10 lejért megvásárolom tőled az 1 lejes csavart, majd te más utakon visszaadsz nekem nagyjából 3-5 lejt ebből és ezáltal megosztozunk a prédán”.) És annak, hogy a továbbiakban azok a dokumentációk és műszaki előírások nem fognak „pántlikázott” rendelkezéseket tartalmazni, de indokolatlan utólagos drágításokat sem fognak lehetővé tenni. A Világbank az ilyenfajta projektekben való részvételével azt szavatolja, hogy egyiket sem fogják megengedni ezekből az ismert helyi/központi szokásokból. Ismétlem, tanácsadó, egyfajta őrködő, nem pedig finanszírozó: a vásárlás tisztességességéhez ad pénzt, nem a vásárlásra.
Románia e szigorú felügyelő támogatását élvezve közel állt ahhoz, hogy egy tiszta projektet valósítson meg, melyben már nem lett volna helyük sem a „visszaosztásoknak”, sem a haveroknak, de még a mostani potentátok rokonainak sem – gyakorlatilag semmilyen kártékony klientúrának, amelyekhez már hozzászoktunk az utóbbi 25 évben: a Ploieşti–Brassó autópályáról, vagy egyes vélemények szerint, csak Comarnic–Brassó autópályáról van szó.
A következők a fentebb említett legutóbbi hivatalos, releváns nyilatkozatok:
- „A román állam arra készül, hogy lemondjon a Világbankkal közösen kezelt projektegységről, mely a Comarnic–Brassó autópálya végrehajtási pályázatának kiírásához szükséges dokumentációját készíti elő” (Lucian Şova közlekedési miniszter);
- „Egy projektben nem a finanszírozási forrás a fontos, hanem a projekt végrehajtása, valamint az, hogy a kormány, a pénzügyminiszteren keresztül, kiválassza a legkönnyebb, leghasznosabb, legolcsóbb finanszírozási forrást. Volt egy megbeszélés a Közlekedésügyi Minisztérium embereivel. Ők találtak egy gyorsabb megoldást arra, hogy ezek a dolgok megtörténjenek a Comarnic–Brassó szakaszon. Nem a finanszírozási rész a fontos, hanem az ilyenfajta projektek megvalósításának útja” (Eugen Teodorovici pénzügyminiszter);
- (egy kis „színfoltként” tegyük ezt is hozzá) – „Nyugaton csodálatos autópálya-hálózat van. Miért jöttek a multik ide? Az alacsony bérek miatt. Ha autópályáink lesznek, akkor a bérek is magasak lesznek. És akkor elmennek. Olyan térségek felé, ahol nincsenek autópályák, de alacsonyak a bérek.” (Lucian Şova).
A tanulság levonása előtt csak két esetet említsünk a Világbankkal meglévő kapcsolat múltjából: az egyik nagy siker Románia számára, nevezetesen a bukaresti víz- és csatornarendszer felújítása (mely projektet a VB fenntartások nélkül dicséri az összes globális szinten terjesztett összes közelmúltbeli, az európai köz-magán társulásokra vonatkozó jelentésében). A másik viszont nagy szégyen Romániára nézve, nevezetesen az Országos Adókezelési Ügynökség, az ANAF korszerűsítése, informatizálása, sőt digitalizálása, amellyel 2018-ra kellett volna végezni (az adófizetőkre nézve számtalan hátránnyal), de amely még csak negyedrészt van kész.
Miért tartom „észbontónak” azt, hogy Románia kormánya hátat fordít a Világbank által kínált technikai támogatásnak? Mert
mert mindenhol a VB a garancia arra, hogy a közbeszerzésekben nem lesznek „visszaosztások”, csalárd szerződések, haverok, politikai klientúra és általában korrupcióra gyanút adó jelenségek. Azt hiszem, egy ilyenfajta ősbemutatót nem a közbeszerzésekkel kapcsolatos önfegyelmezés bizonyítékának fogják tekinteni, ahogy a bukaresti hivatalosságok valószínűleg képzelik, hanem annak a garanciának az elutasítását, hogy tisztességesen használják fel a köz, az adófizetők pénzét.
U. i.: Figyeljünk június 28-ára, amikor határozott, hivatalos döntés születik majd arról a technikai támogatásról, melyet a Világbank a Ploieşti–Comarnic–Brassó autópálya tervére nyújt Románia kormányának.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
A Krónika megkérdezte a hétfői kolozsvári tragikus közlekedési baleset kapcsán Titi Aur volt autóversenyzőt, defenzív vezetési oktatót.
Olyan jó nézni, amikor a román értelmiségi elit arról beszél, hogy ej, no, ezen az etnicizmuson túl kellene már lépni, hiszen mind európaiak vagyunk. Komolyan? Serios?
Anyagi károkkal járó baleset történt Máréfalván pénteken – tudtuk meg a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányságnál érdeklődve.
Románia biztonságban van – jelentette ki Nicușor Dan államfő csütörtökön, miután Mark Rutte NATO-főfitkárral tárgyalt Brüsszelben a Romániát ért iráni fenyegetés után néhány nappal.
Kisebb létszámmal kell megnövekedett feladatokat elvégezniük a polgármesteri hivataloknak és a megyei tanácsnak Hargita megyében június végétől. A prefektusi hivatal közölte az új álláskereteket, a végrehajtásról csütörtökön egyeztettek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.