A béka és az ökör, avagy Dragneából sosem lesz Orbán

A Dăncilă-kormánnyal szembeni két bomba, az MCV-jelentés (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.) és az EP-határozat felrobbantása óta a PSD–ALDE szövetség nem annyira az Európa-ellenesség tökélyre fejlesztett műsorát adja elő, mert ehhez azért szükség van bizonyos mértékű artikuláltságra, mint inkább a primitivizmusét és az alkalmatlanságét.

Normális körülmények között

nem kellett volna ennyire meglepődniük, vagy úgy tenniük, mint akit egy meteor csapott el,

mint Iordache úr, aki kimerítve szűkre szabott szókincsét, elkezdte az ujjaival kifejezni magát.

Az MCV-jelentés tartalma már legalább egy héttel korábban ismert volt az Igazságügyi Minisztériumban. Ahogy azt Cătălin Predoiu volt miniszter elmagyarázta, a román fél megkapja a jelentés információit és munkaváltozatait is, még egy kis mozgástere is van a végleges változatot illetően, és – biztosan – nem a tévéből értesül róla, amikor azt hivatalosan bemutatják.

A legvalószínűbb módon a Brüsszellel a kapcsolatot tartó Tudorel Toader hazudott nekik, vagy nem mondva el, hogy valójában mit tartalmaz a jelentés, vagy azt ígérve nekik, hogy

mindenféle hülyeséggel átveri majd az európaiakat és minden rendben lesz.

Ugyanezt tette a GRECO és a Velencei Bizottság esetében, ezt teszi azóta, hogy beült a minisztériumba, mindenkinél ködösít, mindenkinek azt mondja, amit az hallani akar, N számú változattal zsonglőrködik, mert az a meggyőződése, hogy alapvetően mindenki balek.

A miniszter úrnak – de a többi PSD-s vezetőnek is – ez a mentalitása elsősorban a primitivizmusukról árulkodik. Ezek az emberek tényleg nem értik, hogy miként működnek a dolgok a civilizált világban, amellyel nekik semmilyen személyes kapcsolatuk sincs.

Ők tényleg nem értik, hogy ha abban a világban hazugságon érnek, akkor halott vagy, hogy ott létfontosságú a személyes hitelesség,

hogy a dolgokról ott inkább a kölcsönösen hiteles partnerek közötti informális megbeszéléseken folytatnak tárgyalásokat, vállalnak kötelezettségeket, állapodnak meg.

Egy volt miniszter, abból az időből, amikor még voltak igazi miniszterek, azt mesélte nekem, hogy a jelentős külügyi találkozók előtt elkérte Románia adott országban működő nagykövetségétől a jövendőbeli tárgyalófél adatlapját (első alkalommal, mert aztán magától is tudta): milyen témák foglalkoztatják, milyen végzettsége van, hol szerezte, milyen cigarettát szív, milyen bort kedvel és mindenféle más részletet, melyek jó kapcsolódási pontok lehetnek egy fontos személyes kapcsolat felé.

Toader úr, Iordache úr, Dragnea úr, Dăncilă asszony senkit sem ismernek, senkivel sem találkoznak, nem beszélnek idegen nyelveket, semmit sem tudnak senkiről, senki sem veszi emberszámba őket.

Nem léteznek. És ezért nem is tudnak kinél érvelni az ügyük érdekében.

Arra panaszkodik Dăncilă asszony, hogy az Európai Parlamentben politikai szavazás volt. És miféle más szavazás lehetett volna a Parlamentben? Nyilvánvalóan politikai volt. Az összes politikai családé, még masszívabban, mint Magyarország esetében.

Az ALDE és a PSD képviselői arra panaszkodnak, hogy az ő változatuk nem került be a hivatalos dokumentumokba, de azt nem mondják el, hogy ők maguk miért nem tudták meggyőzni a frakciótársaikat, a szocialistákat és az európai ALDE-seket lépéseik jogosságáról.

Hagyjuk most a néppárti és a zöld „ellenségeket”, hiszen elsősorban az övéik nem hittek nekik. Miért? Mert hitelt vesztett hazudozók. Miért nem sikerült Tudorel Toadernek, a akadémikus professzor doctor honoris causa nagy miniszternek, a bukaresti sárkányok sárkányának elmagyaráznia, hogy helyes és jogos mindaz, ami történt? Azért, mert hazugnak tartják, és elvesztette a hitelét Brüsszelben is, a Velencei Bizottságban is, és amit most mondtam, az nem találgatás, hanem információ.

Azt hallom Toader úrtól, hogy az MCV ajánlásai, már e szó szemantikájából fakadóan is, nem lehetnek kötelezőek. Szemantikailag miként lehetne kötelező egy javaslat, nevezetesen egy főügyész leváltása? De ezen túlmenően

Toader úr keményen odacsap a szakmai hírnevének is.

Azt, hogy az ajánlások kötelezőek a román államra nézve, az Alkotmánybíróság (CCR) mondta ki a 2012. évi 2. sz. döntésében:

„Az Európai Unió tagja minőség azt a kötelezettséget rója a román államra, hogy alkalmazza ezt az (együttműködési és ellenőrzési – a szerk.) mechanizmust és helyt adjon az e mechanizmus keretében megfogalmazott ajánlásoknak, az Alkotmány 148. cikk. (4) bek. rendelkezéseinek megfelelően.”

A döntést egyhangúlag hozták meg, az egyik szavazat Tudorel Toader alkotmánybírától érkezett. Sőt, az ügy első bíróasszisztensét, vagyis azt, aki gyakorlatilag leírta ezeket a szavakat, Marieta Saftának hívták.

Úgy véli a jelenlegi hatalom és Toader úr, hogy a CCR döntései fakultatívak? Akkor a jövőre nézve jó tudni ezt. Ha kötelezőek, akkor tartsák tiszteletben a 2/2012. sz. döntést is.

A PSD-sek szeretik magukat Orbán Viktorhoz hasonlítani. Mint Gheorghe Asachi A béka és az ökör című állatmeséjében.

A béka azt hitte, hogy ha vizet iszik, akkorára nő, mint az ökör. És addig ivott, amíg szét nem durrant.

Bármennyire fújná is fel magát Dragnea Európa-ellenes és nacionalista diskurzusokkal, melyeket – szerinte – Orbán Viktor ihletett, bármennyire is fitogtatná az izmait, sohasem fogja elérni a magyar vezető politikai nagyságát, aki – ráadásul – az általa folytatott illiberális és szuverenista politikához explicit módon megkapta népe szavazatát is.

Tehát ez az európai vonat által elcsapott klikk még Európa-ellenességében sem hiteles. Még ezen a téren sincs kiérlelt elképzelése. Ők csak holmi politikai semmirekellők, akiket tetten értek, ekként megbillogoztak és akik most kétségbeesetten isszák a vizet. Persze, ha a menekülésük, egyetlen valós céljuk ára a Ro-exit lenne, akkor ezt megfizetnék érte.

Az ő sorsuk a békáé, mert akkorák, mint a béka, bármennyit is kínlódnának.

Meg akarják támadni az Európai Unió Bíróságán (EUB) az MCV-t? Csak nyugodtan, csodálatos lenne!

Alig várom, hogy lássam munka közben Canţăr ügyességét, akit ügynöknek toltak be az EUB-be, holott még idegen nyelveket sem ismer.

Nyugodtan higgyék csak azt, hogy az EUB egyfajta CCR, ahova Dragnea úr borítékban beküldheti az ítéletet, és Dorneanu máris összecsapja a bokáit! Igazán fincsi lesz.

Nyugodtan vágjanak neki a jövő évi választási kampánynak az EU-ellenes diskurzussal, sugallják azt a románoknak, hogy csak az EU-n kívül őrizhetjük meg a méltóságunkat! Abban az országban, ahol nincs ember, akinek ne dolgozna egy rokona vagy legalább egy ismerőse az EU-ban, abban az országban, ahol vannak olyan polgármesterek, akik már használtak fel EU-s pénzeket és olyan emberek, akik már látták, mit lehet azokkal kezdeni, abban az országban, ahol az emberek már rákaptak az utazási szabadság ízére, nos, ott politikai öngyilkosság azt sugallni, hogy kész vagy mindezeket veszélybe sodorni. A béka számára, hogy úgy mondjam, ez lenne az utolsó korty víz.

Ha megérzik majd, hogy tényleg kirakhatják őket az EU-ból, akkor semmi kétségem sincs, hogy a románok vasvillát és fejszét ragadnának.

Ha a PSD ezzel a tűzzel fog játszani, csúnyán eltűnik majd a politikai színpadról.

A propaganda azt hangoztatja, hogy az EB állítólag a románok és Románia ellen van. Frans Timmermans, aki – amúgy – szocialista, egyértelműen fogalmazott: „A dolgok az utóbbi évben nemcsak lelassultak, de vissza is fejlődtek. De a román társadalomban létezik egy erős impulzus. Most nagyon nehéz a helyzet, de támogatjuk a társadalmat, mely akarja a korrupcióellenességet, az igazságszolgáltatás függetlenségét”.

Tehát nemcsak a jelentés nincs a románok ellen, de az európai partnerek, igaz, elég nagy késéssel, a románok segítségére siettek, akik egy olyan hatalom megszállása alatt élnek, amely fogságban tartja és elgázosítja őket, ha lázadoznak.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyzet jó. Ellenkezőleg. Egyrészről Dragnea és társai mindennel megpróbálkoznak majd, amivel még tudnak, hogy megússzák a börtönt. És már látszik, hogy milyen ütemben mennek az MCV-ajánlásokkal ellentétes módosítások.

Politikailag végük, de legalább büntetőügyileg akarják megúszni.

Másrészről, ahogy azt Cristian Diaconescu volt miniszter kihangsúlyozta, az a legnagyobb gond, hogy a bukaresti hatóságok teljesen elszigetelődtek az EU-ban, a partnerek közötti megbeszélésekben már nem számítanak. És ezért nincs már semmi esélyük védeni a románok és Románia érdekeit, még ha akarnák is ezt.

Nincs már ki képviseljen bennünket egy mindenféle érdekekről szóló játékban, melyekről tárgyalások folynak, melyeket összehangolnak. És ennek árát hosszú távon, a Dăncilă-kormány mandátumán jóval túlmutató módon fizethetjük meg.

Ezért aztán minden egyes újabb nap, amelyet Dragnea és az övéi még a hatalomban töltenek, nagyon nagy árat jelent Romániának. A partnerek a segítségünkre siettek, de ők ennél többet nem tehetnek. Rajtunk a sor!