Történelmi magyar siker a helyhatósági választásokon? Máris finoman nyakunkra nehezedik a román térd

Ez egy (nemzetvédelmi) reflex. Az egyszerűség kedvéért 30 évesnek nevezem. Pedig legalább évszázados. Történik valami „furcsa”, a romániai magyar közösségnek sikerül valamit elérnie (mindegy, mit, hogyan), vagy ne adj’ Isten, valamilyen (bármilyen) autonómiaformáról beszél, megemlékezik, esetleg jól (rosszul) értelmezhető tetten (akár hülyeségen) érik, a román elemzők, politikusok, állambiztonsági szervek akcióba lépnek. Pár példa: a marosvásárhelyi fekete március, a magyar gazdasági támogatásrendszer, ingatlanok visszaigénylése, a „kézdivásárhelyi terroristák”, Trianon-megemlékezés, a sor hosszú.

És akkor konkrétan: két nap telt el a helyhatósági választások óta, amelynek legnagyobb magyar sikere Soós Zoltán polgármesterré választása Marosvásárhelyen. Mi történik? Elsőként a habzó szájú vérnackó ex-tévéficsúr, Rareș Bogdan rontott a trikolór porondra, azt hörögvén, hogy liberális (haha!) pártja elgondolkodik majd egy esetleges szövetségen az RMDSZ-szel, de csak akkor, amikor Kelemen Hunor minden reggel elszavalja a román alkotmány első cikkelyét.

Aztán lassan terjedni kezdett a hazai román überobjektív sajtóorgánumokban (értsd, szenny-, esetleg szekusportálokon, pl. Național, Active News), hogy a magyar külügyi hírszerzés kilóra vásárolja fel Erdélyt, a vásárhelyi, szászrégeni, általában véve a Maros megyei magyar választási sikerek pedig naná, hogy e gazdasági honfoglalás tudatosan felépített hadműveletei.

Aztán, ahogy várható volt, megérkezett az expresszvonat is: az ilyen alkalmakkor nyálelválasztásként „beinduló”, vagy pontosabban beindított LARICS (Az Információs Háborút Elemző és Stratégiai Kommunikációs Laboratórium) fedőnevű, ügyesen a Román Akadémia ernyője alá csúsztatott nemzeti elemzőkommandó, amelyet a belbiztonságilag ugyancsak jól helyezkedő Virgil Măgureanu-tanítvány, Dan Dungaciu professzor irányít. Mindegy, ki jegyzi a cikket (ezúttal egy Paul Gologan nevű egyén), mindig arról szól, hogy Magyarország le akarja rohanni Romániát, illetve el akarja rabolni Erdélyt. Ezúttal is.

Meg vagyok győződve arról, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen szellemű írás. A román térd szépen, menetrendszerűen ráereszkedik a nyakunkra. És ebben a „légkörben” csak zihálva röhögni tudok az olyan posztetnicista haszontalan idiótákon, mint például a momentumos Fekete-Győr András és a többi etnikátlan széplelken, akik bájmosollyal arra buzdítanak, szavazzak már a román haladó, européer, világmegváltó pártokra.