RMDSZ-tempó: și cu p... în p..., și cu sufletul în rai!

Valahogy nagy nehezen kinyögött az RMDSZ is egy véleményt a ditrói pékbotrány kirobbanása után négy nappal. De csak félszájjal, a hivatalos médiacsatornáján, nem önállóan közzétett állásfoglalás formájában.

Ha cinikus lennék (hehh), most azt mondanám, hogy végül is érthető a totojázás, mert jönnek az önkormányzati választások és csak nagyon szőrmentén vállalná be bármelyik politikai szervezet, hogy egy ilyen ügyben homlokegyenest szembemenjen az emberekkel, „az erdélyi magyar emberekkel”. Egy politikai párt (jaja, érdekvédelmi szövetség, persze…) ugyanis jobban ismeri a helyi realitásokat, mint az elérhetetlen intellektuális és morális magaslatokból süvöltöző, messiáskomplexusos váteszek. Az RMDSZ pedig nagyon pontosan tudja, hogy a pékincidens csak azért ditrói, mert éppen ott jelent meg.

Mert ne legyenek illúzióink – és ez igen jól látszik a teljességgel megszűnt erdmagy közéletet pótolni hivatott Facebook-kommentekből is – nagyjából bármelyik erdélyi (magyar) településen bármikor kirobbanhat hasonló ügy, mert, tetszik, nem tetszik, ez a valóság, ebben élünk hosszú ideje, akkor is, ha sokan nem akarják észrevenni, vagy ha észreveszik, akkor a fenn említett morális, erőltetett modernizációs magaslatokból hisztériáznak. Viszont nagyon is jól ismeri ezeket az állapotokat az RMDSZ, amely a gyakorlatiasság jegyében, ha kell, buzizik, ha kell, románozik, ha kell, szekuláris, de ha kell, az egyházak segítéségével csikarja ki azt az egyre kevesebb szavazatot, amit a magyarok (és újabban a regáti, moldvai, olténiai románok) még hajlandók rájuk adni.

Szóval nem irigyelem az RMDSZ-t, mert most tökéletesen érvényes rá az a klasszikus román mondás (trágár, de igen frappáns), hogyaszongya:

Vagyis demokrata, jogvédő, jogállamiságot és emberi méltóságot látványosan tiszteletben tartó szervezetként kell megszólalnia, de úgy, hogy a ditrói és egyéb településeken élő szavazópolgárok se érezzék, hogy az 1989-től a gondjaikat folyamatosan megoldó párt szembefordul velük és megkérdőjelezi meggyőződésüket. Vagyis egyet kell mondani a nyilvánosságban (de csak ha megkérdezik), és mást suttyomban ott, kinn, lenn, Ditróban, a faluban, „az erdélyi magyar embereknek”. A legjobb lenne, ha ez az ügy minél gyorsabban és diszkrétebben megoldódna, különben zavar állhat be a közösség félelmeiben, és akkor milyen riogatással lehet elzsarolni az embereket a szavazóurnához?