Képzeljük el a Iohannis–Dăncilă vitát: néma gyerek meg a zannya…

Félreértés ne essék: a jelek szerint nem lesz ilyen vita. Az emancipált népanyát játszó elnökjelölt hölgy ugyan provokálta kicsit az európai arcélét villogtató elnökjelölt urat, ám a priapikus merevségben szenvedő (vagy tetszelgő, ahogy vesszük) Iohannis úr inkább a rajongókkal választókkal szeretné tölteni a második fordulóig tartó két hetet.

A visszautasításnak van azért némi gyomorforgató bukéja. Emlékezzünk vissza, hogy mennydörgött Iohannis úr 2014-ben, amikor, szintén az elnökválasztás előtt azon rugózott, hogy ellenfele, Victor Ponta (azért micsoda ellenfelei vannak, bárki megirigyelhetné, ugye?) nem akart vitakötélnek állni. Röviden: arrogáns alaknak nevezte. Ám úgy tűnik, ezt-azt ellesett Ponta úrtól: ugyanolyan arrogáns alakként viselkedik. Mert mind magyarázhatják az elnök(jelölt)i csicskák, hogy a nyilvános vita nem tenne hozzá semmit a dolgok jelenlegi állásához, tehát értelmetlen – ha Iohannis úr továbbra is úgy szeretne mutatkozni ország-világ előtt, mint a morál hermája (a herma fej és pénisz formájú szobor volt a régi görögöknél, hogy ne mondjuk egyszerűbben és vulgárisabban), meg saját korábbi felhorgadó álláspontjához is szeretne ragaszkodni, talán mégis le kéne ülnie egy kávéra a kihívóval. Aki, ismételjük: NŐ. Hogy utasíthat vissza egy úriember egy nőt? És milyen férfi az, aki beszarik egy nőtől? Más kérdéseket is feltehetnénk, de tiltja a belső morálunk.

Bár, a fene tudja. Amennyire sikerült megismerni a két elnökjelöltet, ha leülnének egymással szembe, kábé olyan jelenetet tudunk elképzelni, mint a néma gyerek meg a zannya. Erre pedig kurvára nem vagyunk kíváncsiak.