Bukásra ítélve

Az álforradalom utáni idők kiemelkedően legdilettánsabb miniszterelnöke úgy ígérget, hogy a 2015-ös költségvetésnek itt, a télvíz küszöbén még tervezete sincs.

Hogyan válassz jól, ha legfeljebb a még rosszabbat utasíthatod el egy kevésbé rosszal szemben?

A már nemegyszer bevált állást-nem-foglalás lehet az egyedüli szalmaszál, amibe még kapaszkodhat az RMDSZ, és amibe kapaszkodva, a víz fölött tarthatja a fejét a választásokig hátralévő másfél hét után is.

Erdélyben forró a hangulat. Majdnem minden transzszilván arra vár, hogy az RMDSZ kinyilatkoztassa: kit támogat az elnökválasztás második fordulójában.

Elhamarkodott döntést hoztak az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői, amikor az államfőválasztás első fordulóját követő napon bejelentették lemondásukat.

Nagyon kérem, ne támogassák Pontát a második fordulóban. Ne támogassák, azt a Pontát, akinek annyi kétes ügy fűződik a nevéhez.

Az erdélyi magyarok elhitték, életüket cseppet sem befolyásolja az, ami Bukarestben történik, teljesen mindegy, ki Románia elnöke, miniszterelnöke, mert ez az ország nem a haza.

A kérdés az, hogy ismétlődik-e a protesztszavazás, tud-e fordítani Johannis, aki meglehetősen merev, nem tipikusan román politikus, láthatólag nem háttéralkukban gondolkodik.

Az RMDSZ vezetői kénytelenek lesznek azt mondani, hogy a második fordulóban szavazzunk Victor Pontára.

Könnyebb nyilatkozgatni, jó román hazafiként szidni és ellenségként beállítani a magyarokat, ahogy a román diplomácia öntelten nyilatkozgató feje tette nem is egyszer az utóbbi időben, mint profi módon, körültekintően, mindenre figyelve megszervezni a határokon túli szavazást.

Bár számukat nem csökkentették, a körzetek „elterítése” olyan jól sikerült, hogy a román állampolgároknak jelentős távolságokat kellett megtenniük azért, hogy leadhassák szavazatukat.

Nem irigylem most az erdélyi magyar politikusokat. Pedig dönteni kell: mi, magyarok – a romániai választási küzdelem belgái – hova álljunk?

Mintha a Kárpátok két oldalán két különböző ország létezne, a mentalitások szintjén ez egyértelműen kimutatható.

Az erdélyi magyarság politikai szervezeteinek krízise a napnál világosabb.

Mind az RMDSZ, mind az EMNP számára kudarc, hogy kevés szavazót tudtak megszólítani.

Kiderült: ahogyan az EMNP-nek, úgy az SZNT-nek is hiányzik a társadalmi beágyazottsága. És nem is jön el mindaddig, amíg egyetlen személy kézzel szeretné vezérelni, és ráadásul úgy, hogy akinek más a véleménye, azt azonnal kipenderítik valamennyi tisztségből.

Kudarcot vallottunk, mindannyian. Nem csak a politikai pártok.