Csak azok képesek azt a következtetést levonni, hogy Budapestet a határrevízió sarkallta, akik számára az ország területi épsége és szuverenitása elleni támadással egyenértékű az alapvető emberi és kisebbségi jogok szavatolásának követelése.

Nagyvonalúan osztogatott tehát a kormány, úgy tűnik, nem sokat tanultak a novemberi elnökválasztás kudarcából. Ugyan­azt folytatják, mint korábban, csak annak juttatnak kegyeikből, aki a szívüknek kedves.

Băsescu egyáltalán nem érdemli meg azt a démonizálást, amit hivatala alatt folytattak ellene, ahogyan valószínűleg az igazság és az igazságosság bajnokának címét sem hódította el.

„Politikai közösségépítések zajlanak, nem pedig egy politikai közösség jön létre.” Interjú.

Talán az a legjobb benne, hogy megszűnik a hírfolyam. Mármint az ünnepben.

Landman Gábor holland állampolgárként harcol Erdélyben a nyelvi jogok érvényesüléséért.

Az előzmények ismeretében kardinális kérdés, milyen mértékben képes az együttműködésre, de legalábbis a normális politikai együttlétre Johannis és Victor Ponta.

De mit várnak az emberek a mindenki elnökétől?

1989 decembere bebizonyította: a legkilátástalanabb helyzetekből is van kiút, bátorság és elszántság kell csupán.

Süketek, kielégületlenek vagyunk és különben is kapjuk be, amiért nekünk valami más tetszik, mint a riporter úrnak, elvégre milyen demokrácia is ez?

A mi nézőpontunkból nem feltétlenül jó ómen, hogy Johannis igazából nem az egyik őshonos kisebbség tagjaként határozza meg önmagát, hanem politikai nemzetet vizionál, amelyben mindenki román, és büszke is erre.

A legkevesebb, amit Johannistól elvárnak bel- és külföldön, az, hogy adja vissza az államelnöki tisztség matrózkocsmai szintre süllyedt méltóságát.

Innen is, onnan is tették a dilettáns, felelőtlen vagy egyszerűen korlátolt embereket felelős tisztségekbe. Sokuk korruptnak bizonyult, de mindegyikük nacionalistának.

A többség számára nem számít a törvény, s a határozatok érdekes módon mindig ellenünkre dőlnek el.

Nem a miniszterelnök stílusa az, hogy mosolyogva a szemedbe nézzen, s közben hátba támadjon. Interjú.

A román kormány számára semmi sem jönne jobban annál, ha valamilyen ürüggyel a teljesen jogos és indokolt magyar jog- és önrendelkezési követeléseket „rátolhatná” a közelben zajló, jórészt Oroszország által generált konfliktusokra.

Az idei államfő-választások nyomán kialakult helyzet jó példázza, hogy mennyire meggondolatlan lépés volt különválasztani a parlamenti és az elnökválasztásokat.