A helvét nemzeti valuta példa nélküli felértékeléséből kicsírázó botrány és kétségbeesés újabb bizonyítéka annak, hogy a nagyvilágban folyó pénzügyi spekulációk áldatlan hatásai inkább a szegényebb országokat sújtják, s azokban is a legkiszolgáltatottabb kisembereket.

Kérdés, hogy most, amikor ismét reflektorfénybe került a devizakölcsönök hátulütője, sikerül-e megtalálni, hogyan lehetne megmenteni a kilakoltatástól hitelesek tízezreit. Ebben pedig egyaránt felelős a kormány, a jegybank, illetve a pénzintézetek.

Jóllehet a kormányok közti kapcsolat nem tűnik túl intenzívnek – ám tudjuk, vannak más diplomáciai csatornák is – a román-szlovák együttműködés kiváló. A harmadik fél, a mindkettőnek örök ellenségnek számító magyarok lejáratásában és egyúttal mind rafináltabb erodálásában mindenképpen.

Gyors megoldásra lenne tehát szükség, és ez csak állami, jegybanki beavatkozással elképzelhető, a lassú útkeresés nemcsak a svájci frankban hitelt felvevők és adók csődjét hozhatja, de ismét mélypontra sodor­hatja az egész román gazdaságot.

Ma a kékszemű fiúk és lányok mindenütt jelen vannak a társadalomban, a legmodernebb felszerelésekkel.

A kórházakban – a rájuk kényszerített takarékossági szempontok miatt – az a cél, hogy minél hamarabb kiengedjék a beteget, kínlódjon csak vele a család, hordozza valamelyik alapítványi központba.

Nem hisszük el, de nem tehetünk mást, el kell fogadjuk, hogy a katonai kiadások növelése a béke megtartása miatt fontos.

Furcsa volt azt látni, hogy egy elvileg szuverén európai országban a távoli szövetséges küldötte házi feladatot diktáló szigorú tanárnőként sorolja az országa által elvárt teendőket az ország vezetőinek.

Hab a tortán, hogy ennek a harcos másságellenességnek, a burkolt kollektív bűnösségi megpecsételésnek épp a magyar miniszterelnök az egyik leghangosabb szószólója. Egy olyan nemzet miniszterelnöke, amely ugyan nem tegnap, de maga is a távoli keletről érkezett gazdasági bevándorlóként.

Az egyértelmű, talán nem sokan vitatják, hogy az erdélyi magyar politikum képtelen ellátni feladatát. Magyarán: megbukott.

Szűkebb pátriánkban is láthattuk, miként jutottak költségvetés-kiegészítéshez a baráti önkormányzatok, s miként szenvedte meg éveken át például Barót, hogy nem az RMDSZ köreiből választott polgármester irányította.

Akadt egy felelős politikus, aki ki merte mondani, hogy Európának teljesen újra kell gondolnia bevándorlási politikáját, mert a liberális és libertinus elözönöltetési gyakorlat és a szögesen ellenkező kultúrák békés együttélésének hagymázas víziója veszélyessé vált Európára nézve.

Úgy látszik, Romániában mindenki gyanús, és biztonsági intézkedések ürügyén próbálják korlátozni az egyéni szabadságjogokat.

…már nem lesz ugyanolyan, mint előtte volt. Ez szinte közhely, de az első jeleit máris érzékelhetjük.

Az alapszabály-módosítást is feltételező átszabások jelentős mértékben korszerűsíthetik az RMDSZ-t, ám ha megrekednek az állagmegóvó közbeavatkozások szintjén, az könnyen a szövetség fragmentálódásához vezethet.

Noha Franciaországban nem lehet PrePay-kártyát vásárolni inkognitóban, a terrortámadást nem sikerült megakadályozni. Noha az elkövetők előéletét a francia titkosszolgálat jól ismerte, meg is figyelték őket, valószínűleg internetes levelezésüket is követték, mégis vásárolhattak kalasnyikovot és elkövethették gaztettüket.

Repülőtérről szó sincs az állami közlekedés-fejlesztésben. A csíki és székelyudvarhelyi légvárépítők nem tudják, hogy a náluk gazdagabb és befolyásosabb brassóiak 25 év alatt sem tudták beindítani a magukét?